Supergroup

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A supergroup kifejezést az 1960-as évek második felében olyan zenekarok esetében kezdték használni, melyek tagjai korábbi zenekaraikban vagy szólókarrierjük során elismerést és hírnevet szereztek. A kifejezés Al Kooper, Mike Bloomfield és Stephen Stills 1968-as Super Session című albumából ered. Az első supergroup a Cream volt: a zenekar 1966-os megalakulásakor Ginger Baker, Jack Bruce és Eric Clapton már elismert zenészeknek számítottak az Egyesült Királyságban. Szintén az első supergroupok közé tartozik az 1968-ban megalakult Crosby, Stills & Nash, melynek tagjai korábban a The Byrds, a Buffalo Springfield és a The Hollies tagjai voltak (Neil Young szintén a Buffalo Springfieldben játszott, de nem volt a CSN állandó tagja).

Több szakíró tágabb értelemben használja a fogalmat, olyan zenekarokat is supergroupként illetnek, melyek több millió albumot adtak el és általában telt házas koncerteket adnak, a tagok korábbi hírnevét viszont nem tartják olyan fontosnak. Ilyen zenekar például az 1968-ban alakult Led Zeppelin, melynek megalakulásakor csak Jimmy Page volt országos hírű zenész (korábban a The Yardbirds tagja volt). Helyes használat esetén a fogalom a zenekar „összetételére” utal, nem pedig az elért eredményekre. Eszerint azok a zenekarok sem számítanak a szó szoros értelmében supergroupnak, melyek megalakulása után a tagok sikeres szólókarriert indítottak a zenekar feloszlatása nélkül; természetesen vannak, akik ezeket a zenekarokat (például a Queent, a Genesist vagy a Yest) is supergroupnak tartják. Az is előfordult, amikor egy működő zenekar egy híres taggal bővült, és ennek eredményeképp supergroupnak tekintették (például a Van Halent Sammy Hagar csatlakozása után). Amint az a fentiekből kitűnik, a supergroup ma már nem egy szigorúan meghatározott kategória, ennek ellenére a marketingben fontos szerepe van, rendkívüli mértékben megnöveli egy zenekar „eladhatóságát”.

A hagyományos értelemben vett supergroupok általában rövid életűek, egy vagy két albumot jelentetnek meg. Ennek legfőbb oka a tagok közötti természetes rivalizálás. Ezek a zenekarok gyakran „másodzenekarok”, melyeket csak ideiglenes működésre alakítanak meg.

Magyarországon az első supergroup az 1971-ben alakult Locomotiv GT, továbbá a hetvenes években alakult együttesek közül ide szokás sorolni a Taurust, a Skorpiót, a V'Moto-Rockot és a Fonográfot, a nyolcvanas évek elejéről a Dinamitot. Napjaink egyik különleges supergroupja a Mobilmánia, amelynek alapító tagjai korábban egyazon együttesben – a P. Mobilban – játszottak, de különböző időszakokban.

Bár a dzsessz világában sokkal gyakoribb, hogy híres zenészek játszanak együtt, a supergroup kifejezést ott ritkán alkalmazzák.