Venom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Venom
Venom live at hellfest.jpg
A Venom fellépése a 2008-as Hellfesten.
Információk
Eredet  Anglia, Newcastle upon Tyne
Aktív évek 1979 – napjainkig
Műfaj Heavy metal, speed metal, thrash metal, black metal
Kiadó Neat, Filmtrax/RCA, Under One Flag, SPV, Sanctuary/Castle, Universal
Tagok
Cronos
La Rage
Dante
Korábbi tagok
Mantas
Abaddon
Mike Hickey
Tony Dolan
Antton
Bővebben lásd a Tagok listáját!

A Venom weboldala

A Venom angol heavy metal együttes, amely 1979-ben alakult Newcastle upon Tyne-ban. A brit heavy metal új hulláma révén előtérbe került Venom első két albuma, az 1981-es Welcome to Hell és az 1982-es Black Metal, nagy hatással volt a thrash metal és más extrém metalzenei stílusok kialakulására.[1]A Venom második albuma olyan nagy hatásúnak bizonyult, hogy a lemez címe alapján kapta nevét a black metal stílus. A Black Metal album ezenkívül bekerült az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvbe is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek (1979–1980)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredetileg Guillotine néven alakult együttesből 1979-ben lett Venom. Az első felállásban Dave Blackman énekes, Jeffrey Dunn és Dave Rutherford gitárosok, Dean Hewitt basszusgitáros, valamint Chris McPeters dobos szerepeltek. Még abban az évben teljesen kicserélődött a tagság a gitáros Jeffrey Dunn körül. Előbb Anthony Bray dobos és Clive Archer énekes csatlakoztak az Oberonból, majd Alan Winston lett az új basszusgitáros, Conrad Lant (ex-Dwarfstar) pedig a másodgitáros. Pár nappal a Venom legelső koncertje előtt Winston kiszállt, így Lantnak kellett basszusgitárra váltania.[2]

A formálódó együttes legfontosabb zenei hatásai a Black Sabbath, a Judas Priest, a Motörhead, a Sex Pistols[3] és színpadi külsőségei miatt a Kiss voltak.[4] A Venom dalszövegeiben gyakran bukkant fel a sátánizmus, a zenekar tagjai pedig ennek kihangsúlyozására új művészneveket vettek fel: Jesus Christe (Clive Archer énekes), Mantas (Jeffrey Dunn gitáros), Cronos (Conrad Lant basszusgitáros), Abaddon (Anthony Bray dobos).[2]

1980 áprilisában az együttes rögzítette három dalát ("Angel Dust", "Raise the Dead" és "Red Light Fever") az első demóhoz. Nem sokkal később újabb hat számot vettek fel, és ezek közül a "Live Like an Angel"-ben Cronos énekelt. Miután Clive Archer hamarosan elhagyta a zenekart és a basszusgitározás mellett Cronos az énekesi posztot is elvállalta, kialakult a Venom klasszikus trió felállása.[2]

Klasszikus felállás (1981–1986)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Venom első hivatalos kiadványa az 1981-es "In League with Satan"/"Live Like an Angel" kislemez volt, ami a Neat Records kiadásában jelent meg. Még ugyanebben az évben kiadták a Welcome to Hell című bemutatkozó albumukat.

Cronos a Venomból a Hole in the Sky fesztiválon, 2010. augusztus

Habár a zenészek teljesítménye néha bizonytalan volt a nyers hangzású felvételen, a Welcome to Hell mégis a korszak jelentős lemeze lett. A Venom zenéje gyorsabb és kíméletlenebb volt, mint a legtöbb heavy metal együttesé akkoriban. A sátánizmus és más okkult témák már korábban is jelen voltak a metalban, de nem ennyire kiemelten. Cronos állítása szerint a gonosz témák ilyesfajta dicsőítését az tette szükségessé, hogy felülmúlják az olyan zenészeket, mint Ozzy Osbourne a Black Sabbath-ból, aki „gonosz dolgokról és sötét figurákról énekel, aztán az egészet tönkrevágja, mikor azt hajtogatja, hogy "Istenem, segíts!”[5]

1982-ben ismét stúdióba vonultak, hogy új dalokat vegyenek fel. A második album megjelenése előtt kiadták a "Bloodlust"/"In Nomine Satanas" kislemezt. A Venom második albumát Angliában továbbra is a Neat adta ki, míg Európában a Roadrunner gondozta a lemezt.[2] A Black Metal című 1982-es album talán a legfontosabb hatású anyag volt a black metal, a thrash metal, a death metal, és más hasonló stílusok kialakulásában, melyeket együttesen az extrém metal jelzővel szokás emlegetni.[6] Ezeknek a stílusoknak sok meghatározó eleme Cronos dalszövegeiben és egyedi énekstílusában, illetve Mantas gitártémáiban és -szólóiban volt először tettenérhető. Habár utóbb fontosnak nevezték ezeket a lemezeket, megjelenésük idején nem voltak túlságosan kelendőek. Miközben a brit heavy metal új hullámából sok kortársuk nagy népszerűségre vagy szakmai elismerésre tett szert, addig a kritikusok a Venomot mindig is „a pojáca triónak” nevezték.[7]

Az 1983-ban kiadott At War with Satan albummal a Venom megkíséreljék bizonyítani, hogy komoly zenészek alkotják. A komoly progresszív rock hatásokkal bíró, epikus, 20-perces címadó szám az LP egész első oldalát elfoglalta. A B-oldalon továbbra is a szélsebes, háromperces számokra fókuszáltak, amiről a Venom nevezetes volt. 1984-ben a lemez megjelenését követően első alkalommal turnéztak Anglián kívül Európában (előzenekaruk a Metallica volt.) A londoni Hammersmith Odeonban adott koncertjük videófelvétele The 7th Date of Hell címen jelent meg VHS-en. Időközben az amerikai Combat Records hivatalosan is kiadta az első három Venom-albumot az Egyesült Államokban.[2]

Az együttes 1985-ben megjelentette Possessed című negyedik nagylemezét, ami már jóval kevésbé volt sikeres, mint az előző albumok. A Venom első észak-amerikai turnéját először elhalasztották Mantas betegsége miatt, majd végül két kisegítő gitárossal mégis útnak indultak. A turné New York-i állomásán az Exodus és a Slayer voltak az előzenekarok. Mantas az 1986-os következő amerikai turné után elhagyta a zenekart, hogy szólókarriert kezdjen. A klasszikus felállás búcsúját az Eine Kleine Nachtmusik koncertalbum jelentette.[2]

Változások és sikertelenség (1987–1994)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mantas helyére két gitáros, Mike Hickey és Jim Clare érkezett. Az 1987-es Calm Before the Storm albumon eltávolodtak a sátáni témáktól a Tolkien-szerű fantasy irányába. Az album legtöbb dala még a klasszikus felállás utolsó éveiben készült és Deadline munkacímen ismert demófelvételekre épült.[8] A Calm Before the Storm még sikertelenebb volt, mint a Possessed, és a lemezbemutató turnét követően Cronos a két gitárossal együtt elhagyta a zenekart.

Az egyedül maradt Abaddon doboshoz 1988-ban csatlakozott az énekes/basszer Tony Dolan (ex-Atomkraft). Ketten kezdték írni egy új lemez dalait, majd visszatért az együttesbe Mantas, továbbá az ő szólócsapatából Al Barnes ritmusgitáros csatlakozott negyedikként a Venomhoz. Ez a felállás három albumot rögzített a Music for Nations/Under One Flag kiadó számára a következő években: Prime Evil (1989), Tear Your Soul Apart (EP, 1990) és Temples of Ice (1991).

Barnest 1992-ben Steve White váltotta az Atomkraftból. Egy újabb sikertelen album következett, a The Waste Lands, ami után a Music for Nations már nem kötött újabb szerződést a Venommal. Mantas ismét kilépett, követte őt Tony Dolan is, és a Venom gyakorlatilag feloszlott. Egészen 1995-ig csupán válogatás- és koncertlemezek jelent meg, illetve a hálás követők tisztelegtek feldolgozásalbumokkal a Venom korai munkássága előtt.

Újjáalakulás (1995–1999)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1995-ben Cronos, Mantas és Abaddon a klasszikus felállásban újjáalakította a Venomot. Felléptek a Waldrock fesztiválon Burgumban és a Dynamo fesztiválon Eindhovenben. Utóbbi koncert hang- és videofelvétele The Second Coming címmel jelent. Közben felvették és saját kiadásban megjelentették a Venom '96 EP-t, amire négy régi dalt rögzítettek újra egy hozzátettek egy vadonat új számot is. Az EP-nek köszönhetően az SPV lemezszerződést ajánlott az együttesnek. Az 1997-ben megjelent Cast in Stone című album is hasonló koncepcióval készült, mint az EP; részben teljesen új, részben a korai népszerű dalok friss felvételei szerepeltek rajta. Az év végére tervezett európai turnét Cronos hangszálműtétje miatt a következő évre elhalasztották.[2] 1998-ban megjelent a New, Live & Rare dupla válogatásalbum a címnek megfelelően új, élő és ritkaság felvételekkel.[9]

Abaddon 1999-ben kilépett a zenekarból és ezzel a klasszikus felállás újra felbomlott. Az új dobos Cronos testvére, Antton (Anthony Lant) lett.

Vissza a gyökerekhez (2000–napjainkig)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az átalakult trió 2000 júniusában jelentette meg Resurrection című új stúdióalbumát az SPV-nél. Nagyobb lelkesedést váltott ki a rajongókból, hogy 2002-ben a Sanctuary Records újra kiadta az első három Venom albumot CD-n, rengeteg bónusz dallal, és kissé feljavított, de az eredetihez hű hangzással. Nem sokkal később Mantas ismét elhagyta a zenekart, a helyére pedig ezúttal is Mike Hickey érkezett. 2005-ben a Venom karrierjét összefoglaló, 4 lemezes box set jelent meg (MMV) kiegészítve egy 60 oldalas fotóalbummal.[5]

2006 márciusában adták ki a következő stúdióalbum, az 1982-es Venom-klasszikusra utaló Metal Black-et a Sanctuarynál. A lemez nem csak címében, de stílusában is a korai érát idézi.[10] A trió meghívást kapott több európai nyári fesztiválra is, mint például az olasz Gods Of Metal, a finn Tuska fesztivál, a német Earthshaker és a svéd Sweden Rock. A következő év januárjában Hickey kilépett az együttesből, és Rage lett az új gitáros. 2008-ban vele vették fel a Hell című albumot, amely az előző lemez egyenes folytatása. A dalokat a két testvér, Cronos és Antton szerezte. Egy évvel később újabb tagcsere történt, ezúttal a dobos Antton távozott és Dante (Danny Needham) érkezett.[2]

2011 januárjában a Venom bejelentette, hogy új albumon dolgoznak.

Stílus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a Venom egyike volt az első extrém metalegyütteseknek, akik számtalan thrash metal, black metal, death metal és más extrém metalegyüttesre voltak hatással[11], a zenekar pontos műfaji besorolása vita tárgyát képezi. A szakírók különböző stílusmegjelölésekkel illették a Venomot. A legtöbbször black metalnak,[2][12][13] thrash metalnak,[1][14] és speed metalnak nevezik.[13]

Öröksége és hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1981-es Welcome To Hell album szó szerint több ezer együttesre volt hatással.[11] A Venom zenéje sok korai thrash metal együttes stílusának kialakításában segített, ilyen volt például a kanadai Voivod, vagy a „Thrash Metal Nagy Négyese” (Metallica, Slayer, Anthrax és Megadeth) Amerikából, akik aztán maguk is egy egész stílusra voltak hatással. A Metallica és a Slayer is turnézott együtt a Venommal az 1980-as évek elején.[5] A Venom szintén különösen fontos szerepet játszott a black metal (ami a Venom 1982-es második albumáról kapta a nevét) és még a korai death metal színtéren is azzal, hogy rengeteg együttes másolta stílusukat, dalszövegeiket és kinézetüket, mint például a svájci Hellhammer, akik szintén úttörői lettek az extrém metalnak.

A Venom gyakran használt sátáni és egyéb "gonosz" témákat dalszövegeiben, de Bradley Torreano kritikus leszögezi, hogy a zenekarnak megvolt a saját humora, ironikus oldala, amit a rajongóik és a többi zenész sem értett meg. Torreano hozzáteszi, hogy a Venom „a metalrajongók és a punkok figyelmét is felkeltette, előbbiek próbálták utánozni, utóbbiak pedig ikonná emelték őket”.[15]

Habár nem kerültek fel az MTV által kiválasztott tíz legjobb heavy metal együttes közé, de külön megemlítették őket.[16]

1994-ben az In The Name Of Satan címmel megjelent tribute-albumon neves metalegyüttesek tisztelegtek a Venom munkássága előtt feldolgozásaikkal. Többek között a Kreator, az Anathema, a Voivod, a Nuclear Assault, a Sodom és a Paradise Lost szerepelt az albumon. A Sigh nevű japán black metal együttes egymaga egy teljes EP-nyi feldolgozással (To Hell and Back) rótta le tiszteletét 1995-ben. Cronost a brit Cradle of Filth kérte fel, hogy 1996-os Dusk And Her Dark Embrace című lemezükön háttérvokálozzon. 2001-ben Dave Grohl Probot nevű projektjében vett részt Cronos több más meghatározó jelentőségű metalénekessel együtt.[2]

Bírálatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miközben sok rajongó és zenész fontos együttesnek tekinti a Venomot, zenéjük mégis viták és bírálatok tárgya. Az Allmusic kritikusa Eduardo Rivadavia azt írja, hogy habár a Welcome to Hell szó szerint több ezer zenekarra volt hatással, a Venomot állandóan „ócsárolták a szakértők” és az együttes „inkompetens zenészekből” állt.[11] Viszont James Christopher Monger megjegyzi, hogy a Venom tagjai „érettebb zenészekké váltak”, ahogy egyre tapasztaltabbak lettek.[17] Keith Kahn-Harris kutató amellett érvel, hogy a Venom korlátolt technikai tudása, főleg karrierjük kezdetén, egy fontos, de mégis akaratlan tényező volt a Venom hatásában. Mivel technikai tudásban képtelenek voltak felvenni a versenyt kortársaikkal vagy elődeikkel, a Venom inkább azt választotta, hogy az extrém sebességre koncentrál, és olyan zenét alkot, amit a korábbi metalegyüttesek inspiráltak, de ezzel együtt új utat is mutatott.

Könyvében Henry Rollins énekes egy 1986-os fellépésről ír, amikor a Black Flaggel a Venom előzenekara voltak. Úgy véli, hogy a Venom nevetséges volt a középszerű játékával és azzal, hogy többet foglalkoztak a színpadi megjelenésükkel, mint a zenével. Rollins azt állította, hogy a zenészek ventilátorokat használtak a színpadon, hogy lobogjon a hajuk. Rollins azt írja: „Olyan volt, mint a Spinal Tap... Azt vártam, hogy mikor kezdenek bele a Sex Farm című számba”.[18]

A Venom tagjai kétségtelenül tisztában voltak azzal, hogy zenei tudásukat megkérdőjelezik, főleg a többi zenekar. 1984-ben a londoni Hammersmith Odeonban adott koncertjükön a gitáros Mantas két szám között fennhangon kijelentette: „Rengeteg zenekar figyel ma este árgus szemekkel és arra vár, hogy a Venom hibázzon. Nos, mi magunk vagyunk a kibaszott hiba!”[19]

Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi tagok
  • Conrad "Cronos" Lant – basszusgitár, ének (1979–1987, 1995–napjainkig)
  • John "La Rage" Dixon – gitár (2007–napjainkig)
  • Danny "Dante" Needham – dobok (2009–napjainkig)
Korábbi tagok
  • Jeffrey "Mantas" Dunn – gitár (1979–1986, 1989–2002)
  • Anthony "Abaddon" Bray – dobok (1979–1999)
  • Clive "Jesus Christ" Archer – ének (1979–1980)
  • Mike "Mykvs" Hickey – gitár (1986–1987, 2005–2007)
  • Jim Clare – gitár (1986–1987)
  • Tony "Demolition Man" Dolan – ének, basszusgitár (1989–1992)
  • Alastair "Big Al" Barnes – gitár (1989–1991)
  • Steve "War Maniac" White – gitár (1992)
  • Antony "Antton" Lant – dobok (2000–2009)

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stúdióalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koncertalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Válogatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • The Singles 1980-1986 (1986)
  • The Book of Armageddon (Best of) (1992)
  • Skeletons In The Closet (1993)
  • Kissing the Beast (1993)
  • New, Live and Rare (1998)
  • Old New Borrowed & Blue (1999)
  • In League with Satan (2002)
  • MMV (Box set) (2005)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Kahn-Harris, Keith, Extreme Metal: Music and Culture on the Edge, Oxford: Berg, 2007, ISBN 1845203992
  2. ^ a b c d e f g h i j Venom at MusicMight.com
  3. Mantas interview. www.fortunecity.com. [1999. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 10.)
  4. Cronos and Abbadon Interview. www.fortunecity.com. [1999. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 10.)
  5. ^ a b c MMV, reviewed by James Christopher Monger for Allmusic.com
  6. Khan-Harris, 2007
  7. At War with Satan: Review by Eduardo Rivadavia. Allmusic. (Hozzáférés: 2010. május 26.)
  8. Calm Before the Storm, reviewed by Steve Huey for Allmusic.com
  9. New, Live & Rare: Review by Jason Ankeny. Allmusic. (Hozzáférés: 2010. május 26.)
  10. Metal Black, reviewed by Greg Prato for Allmusic.com
  11. ^ a b c Welcome to Hell: Review by Eduardo Rivadavia. Allmusic. (Hozzáférés: 2010. május 26.)
  12. Venom at Allmusic.com
  13. ^ a b Venom at Metal-Archives.com
  14. Popmatters.com Yyrkoon - Unhealthy Opera review
  15. In League With Satan reviewed by Bradley Torreano for Allmusic.com
  16. Metal's Honorable Mentions. MTV.com. (Hozzáférés: 2011. március 15.)
  17. Darkest Hour: Review by James Christopher Monger. Allmusic. (Hozzáférés: 2010. május 26.)
  18. Rollins, Henry Get In The Van: On The Road With Black Flag, 2.13.61 Publications, 1994
  19. Taken from audio track of: "The 7th date of Hell: Live at the Hammersmith Odeon" copyright 1984 Neat Records and Music (D.W.E. Ltd.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Venom (band) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Venom témájú médiaállományokat.