Nátrium-glutamát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nátrium-glutamát
MSG.png
Monosodium glutamate crystals.jpg
IUPAC név sodium (2S)-2-amino-5-hydroxy-5-oxo-pentanoate
Más nevek mononátrium-glutamát, MSG, E621
Azonosítók
CAS-szám [142-47-2]
PubChem 85314
SMILES C(CC(=O)O)C(C(=O)O-)N.[Na+]
Tulajdonságok
Kémiai képlet C5H8NNaO4
Moláris tömeg 169,111 g/mol
Megjelenés fehér, kristályos por
Olvadáspont

225℃

Oldhatóság (vízben) erősen vízoldékony
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standardállapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)
Kristályos MSG

A nátrium-glutamát (más néven MSG, mononátrium-glutamát vagy E621) a glutaminsav nátriummal alkotott sója. Az egyik legáltalánosabban alkalmazott élelmiszer-adalékanyag.

Bár a hagyományos ázsiai konyha már régóta ízfokozóként alkalmazza, először csak 1907-ben izolálták. Tiszta állapotban fehér, kristályos port alkot, vízben vagy nyálban igen gyorsan oldódik, nátrium kationra és glutamát anionra válik szét (a glutamát a glutaminsav anionja). Jellegzetes, umami íze van.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Kémiai tulajdonságok

Szobahőmérsékleten és légköri nyomáson szilárd vegyület, de erős oxidálószerekkel reakcióba lép. A nátrium-glutamát királis vegyület, két enantiomerje létezik, de ízfokozóként csak a természetben is előforduló L-glutamát változatot alkalmazzák.

[szerkesztés] Gazdasági vonatkozások

A nátrium-glutamátot nagy mennyiségben, általában keményítőből, cukornádból, cukorrépából vagy melaszból, erjesztés útján állítják elő.[1] Évente körülbelül 1,5 milló (2001) tonnát használnak fel belőle.[2]

[szerkesztés] Élelmiszeripari felhasználása

Rendkívül széles körben alkalmazott ízfokozó. Legnagyobb mennyiségben hústartalmú vagy húsízű élelmiszerekben fordulhat elő, de más ízek kiemelésére, erősítésére is alkalmazzák. Előfordulhat leveskockákban, salátákban, felvágottakban, pácolt húsokban, chipsekben, fűszerkeverékekben. Ízfokozóként kizárólag a természetben is megtalálható L-glutamát enantiomer alkalmazható, ugyanis a másik változat nem ízfokozó tulajdonságú.[3] Számos élelmiszerben (például szójaszósz) természetes úton fordul elő, sokszor az átlagosnál magasabb koncentrációban.

[szerkesztés] Egészségügyi hatások

Számos forrás mellékhatásokról számol be (például az arra érzékenyeknél nyaki és hátfájást, gyengeséget, fejfájást, szapora szívdobogást okozhat, valamint némely források az egyik legveszélyesebb adalékanyagként említik),[4][5][6][7] ugyanakkor az itt hivatkozott tudományos vizsgálatok nem mutattak semmiféle káros mellékhatást.[8][9][10][11][12][13] 12 hetesnél fiatalabb csecsemők esetében fogyasztása nem ajánlott. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva.

[szerkesztés] Külső források

Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken