Vegemite

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vegemite
Vegemite
Vegemite
Nemzet, ország  Ausztrália

A Vegemite (kiejtés [ˈvɛdʒɨmaɪt] kb. vedzsimájt) Ausztráliában igen népszerű, a mindennapi étkezés és szinte a nemzeti identitás részét képező „kennivaló” élelmiszer magas só- és glutaminsav-tartalommal. A receptet Cyril P. Callister Melbourne-ben dolgozta ki 1922-ben.

A sörgyártásból visszamaradt, magas élesztőtartalmú cefréből autolizissel készül, só, különféle vitaminok és zöldségek hozzáadásával. Állati származékot nem tartalmaz, így vegetáriánusok is fogyaszthatják. Sokrétűen lehet felhasználni, de elsősorban a kenyérre, vajas kenyérre, vagy vajas pirítósra egész vékonyan felkenve fogyasztják. Íze erősen sós, umamis, kesernyés, pikáns, a glutamáttartalom miatt kissé a szójaszószra, vagy a szardellapasztára, illata kissé a barna sörre, vagy cefrére emlékeztet. Színe sötétbarna, állaga viszkózus, sűrűn krémes. Sárga címkés üvegben árulják.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vegemite receptjét 1922-ben dolgozták ki Ausztráliában, miután az akkor már több éve gyártott, hozzá hasonló, de vele nem azonos angol gyártmányú Marmite szállítása akadozni kezdett az első világháborút követő gazdasági nehézségek miatt. A termék megalkotója Cyril P. Callister élelmiszertechnikus volt, aki a Fred Walker & Co. vállalattól kapott erre megbízást. Célja az akkoriban nem túl jó táplálkozást folytató ausztrálok, elsősorban a gyermekek magas B-vitamin-tartalmú élelmiszerrel való ellátása volt.

Fő alapanyaga a sörgyártás után visszamaradó, zagyszerű, élesztőtartalmú anyag. A hasznos alkotórészek ebből való kivonásának módszerét Callister fejlesztette ki. Az így keletkező tiszta folyadékot hagyma, maláta és zeller kivonattal, sóval és vitaminokkal dúsították, melynek végeredménye egy sós, kesernyés, sötétbarna paszta. A termék elnevezésére Ausztráliában nemzeti versenyt hirdettek, a fődíj mai árfolyamon 3500 ausztrál dollár volt. A nyertes Vegemite nevet egy kalapból húzták ki, és még abban az évben levédették.

A Vegemite 1923-ban került a boltokba, noha a gyermekek egészségére gyakorolt jó hatást bemutató reklámkampányokat is folytattak, nem ment jól az eladás. Az időközben ismét nagy mennyiségben szállított Marmite miatt átnevezték Parwillre (a Mama és Papa szavak hasonlósága miatt), de nem javultak az eladások, így visszatértek az eredeti Vegemite névhez.

1925-ben a terméket gyártó Fred Walker & Co. cég vezetője megalakította a Kraft Walker Cheese Co.-t (a Kraft élelmiszeripari óriással együtt), majd nagyarányú reklámkampányba kezdtek. Aki a cég sajttermékeiből vásárolt, bizonyos mennyiség felett ajándékba kapott egy Vegemite-ot. 1935-ben a receptet és a gyártás jogát megvette a Kraft Food. Később reklámvers-versenyt hirdettek, melynek díjai amerikai Pontiac autók voltak. Miután egy brit kutatóintézet megerősítette a Vegemite jelentős B-vitamin-tartalmát, az orvosok számára engedélyezték a Vegemite tápszerként való ajánlását, a forgalom fellendült.

A második világháború alatt az ausztrál katonák szokásos ellátmányának részét képezte a Vegemite. Az 1940-es évek végére már az ausztrál háztartások 90 százalékában megtalálható volt. Egy rádióreklám céljára 1954-ben íródott dalocska, majd a vele készített mozi és tévéreklámok nagyot lendítettek a termék a fogyasztásán. A „Happy Little Vegemite” dalocska Ausztráliában közel hatvan év után is általánosan ismert.

A Vegemite kizárólag egy helyen készül, a Kraft Foods gyárában, a melbourne-i kikötő mellett, Ausztráliában. Miután a Kraft Foods cég 2012-ben két részre vált, a Vegemite gyártását attól fogva az élelmiszergyártással foglalkozó utódcég, a Mondelez Australia Foods folytatja, változatlan helyen. A Vegemite pontos receptje szigorú titok. Az évek alatt egyetlen változtatás történt, a sótartalmat némileg csökkentették. A kilencven éve gyakorlatilag változatlan termékből évente 22 millió üveggel állítanak elő, az egymilliárdodik üveg 2008 októberében készült el. A termék 97 százaléka Ausztráliában fogy el, a maradék 3 százalékot exportálják. A Vegemite mára több, mint egy élelmiszer: az ausztrál nemzeti identitás és kultúra része.

iSnack 2.0[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009 körül vezették be a sajtkrémmel dúsított, lágy ízű új Vegemite-ot. Elnevezésére pályázatot írtak ki, a nyertes név az iSnack 2.0 lett. Ezzel a élelmiszereknél furcsa névvel a ifjabb generációkat kívánták megszólítani. Az iSnack 2.0 név ellen össznépi tiltakozás bontakozott ki, ennek hatására végül a termék a Vegemite Cheesybite nevet kapta.

My First Vegemite[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011 elején került üzletekbe a kifejezetten gyermekek számára kifejlesztett My First Vegemite. Sótartalmát felére csökkentették, vitamintartalmát megemelték. A termék eladása nem ment jól, ezért 2012 során forgalmazását megszüntették.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban szendvicskrém formájában, reggelire, uzsonnára vagy útiszendvicshez fogyasztják. Önmagában élvezhetetlen, erős íze és magas sótartalma miatt figyelni kell a kis mennyiségű adagolásra.

Leggyakoribb elkészítési módja a szimpla vagy dupla szelet pirítós, vajjal, vagy margarinnal megkenve, rajta késhegynyi Vegemite; körülbelül az egykor Magyarországon népszerű vegetás kenyérre emlékeztető élményt jelent. Nemcsak pirítóssal, hanem normál kenyérrel, péksüteménnyel, sós keksszel, puffasztott rizslappal is ugyanolyan jó, a mellé adott vaj, margarin, vagy sajtkrém viszont nagyon fontos az erős íz lágyítása miatt. Többek között vékony sajtszelet, paradicsom, uborka, saláta, avokádó, tojás adható mellé, további fűszerezésre és sózásra viszont nincs szükség. Ízlés szerint bármilyen egyéb módon, pizzákhoz, hamburgerekhez, tésztákhoz, szószokhoz is felhasználható. Úgy tartják, egy kávéskanál Vegemite forró vízben feloldva, teaként fogyasztva kiváló szer másnaposság ellen.

A Vegemite megfelel mind a kóser, mint a muszlim helal előírásoknak. Mivel nem tartalmaz állati terméket, vegetariánusok is fogyaszthatják.

Megítélése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ott született és ezen felnőtt ausztrálok számára napjainkban a Vegemite az otthon és a gyermekkor ízét jelenti. Mivel azonban az új bevándorlók és azok gyermekei – őrizve eredeti étkezési szokásaikat – nem, vagy csak kevéssé fogyasztják, eladása újabban csökkenő tendenciát mutat.

Más országokban csak mostanában kezdik szélesebb körben megismerni. Sokan úgy tartják, a nem ezen nevelkedett külföldiek többsége számára élvezhetetlen, akinek viszont ízlik, az nagyon fogja szeretni. Az ausztrálok szerint az, hogy elsőre sokan élvezhetetlennek ítélik, a rossz elkészítési mód, a túladagolás az oka.

Mark Webber Forma-1-es autóversenyző sosem utazik megfelelő mennyiségű Vegemite-ellátmány nélkül a versenyekre. Russell Crowe ausztrál színész vékony paradicsomszeletekkel szereti. Dannii Minogue énekesnő szerint kiváló szer másnaposság ellen. Barack Obama amerikai elnök viszont keresetlen őszinteséggel rettenetesnek nevezte.

Összetétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

sörélesztő-kivonat, malátakivonat, zöldségkivonat (zeller, hagyma), konyhasó, niacin, thiamin, riboflavin, folsav, színezék (E150), tartósító (kéndioxid)

  • 25,4 % fehérje
  • 19,4 % szénhidrát
  • 0,7 % zsír
  • 8,5 % konyhasó
  • energiatartalom 790 kJ (189 kcal) / 100 gramm
  • természetes glutaminsav-tartalom 1400 mg / 100 gramm (1,4 %)

Sótartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Noha a termék 8,5 százalék konyhasó tartalma magasnak mondható, a csekély mennyiségű adagolás miatt nem jelent egészségi kockázatot a fogyasztása. Napi rendszerességű fogyasztás esetén egy 220 grammos üveg egy hónapra elegendő, ebben az esetben a sóbevitel napi 0,6 grammot jelent, ami az átlag 15-20 grammos sóbevitel mellett elhanyagolható. A sótartalomnál figyelembe kell venni azt is, hogy az igen meleg ausztrál klíma mellett magasabb sóbevitelre van szükség, mint a kevésbé meleg területeken.

Glutaminsav-tartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vegemite 1,4 % glutaminsavat (nem nátrium-glutamátot) tartalmaz, mely a termék gyártása során természetes úton keletkezik. Ez önmagában igen magas értéknek számít, de a csekély mennyiségű adagolás miatt egy átlagos adag Vegemite kevesebb glutaminsavat tartalmaz, mint egy paradicsom, vagy egy falat érett sajt. Érzékeny személyeknél nagyobb mennyiség fogyasztásánál a glutamáttartalommal összefüggő mellékhatások léphetnek fel (pl. arc kivörösödése és égése, rossz közérzet, fejfájás, migrén, migrénaura), az úgynevezett kínaiétterem-szindróma.

Változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Normál Vegemite, többféle kiszerelésben kapható, az egy adagostól a családi változatig, de a leggyakoribb a 220 grammos üveg sárga címkével, sárga kupakkal, piros alapú felirattal
  • Sajtkrémmel dúsított Vegemite Cheesybite

Hasonló termékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hasonló sörélesztő alapú ételízesítő termék a brit Marmite, valamint a brittől különböző, új-zélandi és dél-afrikai Marmite, az ausztrál Promite, a svájci Cenovis és a német Hefeextrakt.
  • A második világháború során a húshiány enyhítésére dolgozták ki a szintén sörélesztőből készült magyar Sertamint. A Richter Gedeon és Dreher Antal cég által kidolgozott szer a Vegemite-hoz hasonlóan húsízűvé változtatta a hús nélküli ételeket, pótolta a hiányzó vitaminokat, fehérjéket és ásványi anyagokat.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vegemite reklámok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hogyan készítsük?[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]