Umami
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
Az umami az egyik alapvető íz neve az édes, a savanyú, a sós és a keserű mellett. Természetesen fordul elő ez az íz például a paradicsomban, a parmezánsajtban és a japán konyhában használt kombu nevű barnamoszatban (Laminaria japonica). A legismertebb ezt az ízt kiváltó mesterséges adalékanyag a nátrium-glutamát, amit 1907-ben fejlesztett ki Ikeda Kikunae a Tokiói Birodalmi Egyetemen.
Az íznek alapvető jelentősége van a japán és a kínai konyhában, de a nyugati konyhaművészetben kevés utalást találhatunk rá, leginkább „erőteljesen kellemes ízként” vagy „kínai ízként”, esetleg „húsízként” utalnak rá. Az ízérzetet a glutamátra specifikus ízlelő receptorok váltják ki.
A leggyakoribb umami ízt kiváltó glutamát-alapú élelmiszer-adalékanyagok Európában az E620–E625 számmal jelöltek. A nátrium-glutamát az E621-es számot viseli.
Az umami szó eredetét tekintve a japán (旨味 vagy うまみ) szónak a romanizált átírásából származik, amelynek jelentése „finom íz”. A kínai nyelvben a xianwei (鮮味) szó utal erre az ízre.
