Maria de Rudenz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Maria de Rudenz Gaetano Donizetti háromfelvonásos operája (opera seria). A szövegkönyvet Salvadore Cammarano írta Anicet-Bourgeois és Jean Maillon La nonne sanglante című regénye alapján. A művet 1838. január 30-án mutatták be először a velencei La Fenicében. Magyarországon még nem játszották.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés Az ősbemutató szereposztása
Maria de Rudenz szoprán Caroline Unger
Matilde di Wolf, unokahúga szoprán Isabella Casali
Corrado Waldorf bariton Giorgio Ronconi
Enrico, a testvére tenor Napoleone Moriani
Rambaldo, Rudenz gróf egykori bizalmasa basszus Domenico Raffaeli
Rudenz gondnoka tenor Alessandro Giacchini
Lovagok, cselédek, nép.

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Aarau, Svájc
Idő: 15. század

Előtörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyilkosság vádja miatt a grófnak el kellett hagynia Bernt. Fiát, Corradót, Waldorf gróf gondjaira bízta. A nevelőapa eltitkolta a fiú elől apja kilétét, nehogy annak bűntetteiért rajta álljanak bosszút. Halálos ágyán azonban a titkot továbbadta Rudenz grófnak, pártfogását kérve mindkét fia számára (Enrico és Corrado). Utóbbi ezt meg is ígérte, ám amikor rájött a leánya és Corrado között szövődő szerelemre, figyelmeztette leányát, hogy a férfi, akit szeret, egy gyilkos fia. Maria azonban nem hallgatott apja tanácsaira és a fiúval együtt Velencébe szökött, ahol egy váratlan hódolója támadt. Maria meggondolatlanul viszonozta az ifjú közeledését és ezt Corrado is megtudta, viszont nem szólt semmit. Velencéből Rómába utaztak, ahol Corrado becsalta a lányt a katakombákba és magára hagyta, arra számítva, hogy éhen hal. Mariának azonban sikerül kijutnia a katakombákból. Corrado egyre attól retteg, hogy Maria előkerül, és fejére olvassa tettét. Közben Aarauban meghal az öreg Rudenz gróf is. Végrendeletében örököseként, egyben a hercegi székben utódjaként unokahúgát, Matilde di Wolffot jelöli meg, ha pontosan halálának első évfordulóján frigyre lép egy általa választott nemesi származású férfival és közben leánya, Maria nem kerül elő.

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szolgálói Matildét készítik fel az esküvőre. Ezen a napon van Rudenz gróf halálának évfordulója, s ezen a napon kell Corradónak feleségül vennie Matildét. Megérkezik Enrico, aki ekkor tudja meg, hogy nagy szerelmét, Matildét, az apja Corradónak szánta. A Rudenz-vár előtt megjelenik Maria. Rambaldo, a gróf egykori bizalmasa felismeri. A nő elmondja neki, hogy még mindig reménytelenül szerelmes Corradóba, s bánatában kolostorba akar vonulni megnyugvást remélve. Megpillantja az ifjú párt és amikor tudomást szerez a gróf végrendeletéről dühösen előlép és felfedi kilétét. A hercegi trón természetesen az övé. A gróf hívei egységesen Maria oldalára állnak. Matildét börtönbe zárják, Corradónak pedig el kell hagynia a várat.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maria megtudja, hogy Corrado Matilde megszöktetésére készül. Felkeresi őt Enrico is. Feltárja Matilde iránti szerelmét és elmondja, hogy imádottja elrablásáért kész lenne akár megölni is bátyját, eddig csak a testvéri kapcsolat tartotta vissza. Maria kap az alkalmon. Alighogy elmegy Enrico, megérkezik Corrado. Maria elmeséli neki, hogy valójában nem Waldorf gróf fia, hanem a gyilkos Ugóé. Emlékezteti egykori szerelmükre és kéri, a férfi térjen vissza hozzá. Ha így tesz, hercegként maga mellé emeli, ha ellenkezik, világgá kürtöli származását. Corrado erre kardot ránt és leszúrja Mariát. A haldokló Mária a berohanó szolgákat és fegyvereseit Corrado életének megkímélésére szólítja fel, úgy beállítva, mintha önkezével szúrta volna le magát.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Matilde és Corrado végre megtarthatják esküvőjüket, hisz megint Matildére szállt a hercegi trón. Ám házasságuk baljós előjelek között indul: szárnyra kelt a hír, hogy Maria szelleme kísért a kastélyban. Amikor a szertartás után kilépnek a templom kapuján, Enrico állja el bátyja útját. Nyilvánosan gyilkos fiának, névbitorlónak nevezi és párbajra hívja. Míg ők elsietnek, Matildét egy apród keresi föl, kérve, menjen a trónterembe. Amint Corrado győztesen tér vissza a párbajról (Enricót megölte), szörnyű kiáltás hallatszik. A feltáruló ajtóban Maria áll, épp most szúrta le Matildét. Nem szellem ő, nem kísértet. Sebe nem volt halálos, legyengült ugyan, de nem halt meg. Újra kérleli Corradót kapcsolatuk folytatására. A férfi elborzadva tőle, kardot ránt, hogy újra megölje. Maria azonban ezt nem várja meg, letépi a sebeit takaró kötéseket és holtan esik össze.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2