A farsang csütörtökje
| A farsang csütörtökje | |
| Eredeti nyelv | olasz |
| Zene | Gaetano Donizetti |
| Szövegkönyv | Domenico Gilardoni |
| Felvonások száma | 1 felvonás |
| Főbb bemutatók |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz A farsang csütörtökje témájú médiaállományokat. | |
A farsang csütörtökje (olaszul: Il giovedì grasso) Gaetano Donizetti egyfelvonásos operája (farsa). A szövegkönyvet Domenico Gilardoni írta Eugène Scribe és Charles-Gaspard Delestre-Poirson Le nouveau Pourceaugnac című, 1817-ben megjelent komédiája alapján. (A vígjáték Új Pourceaugnac címe Molière Monsieur de Pourceaugnac című, 1669-ben írt darabjára utal, melynek ez egy parafrázisa; nem is az első, t. k. 1815-ben és 1816-ban is jelentek meg adaptációi, ezért eredetileg Encore un Pourceaugnac, azaz Még egy Pourceaugnac címen játszották.) A vígopera bemutatója 1829. február 26-án volt a nápolyi Teatro del Fondóban. Magyarországi bemutatója a Szegedi Nemzeti Színházban volt 2014. december 5-én, Farsangi kalamajka, avagy A torkos csütörtök címmel, Csákovics Lajos fordításában, Toronykőy Attila rendezésében, Pál Tamás dirigálásával.
Szereplők[szerkesztés]
| Szereplő | Hangfekvés | Az ősbemutató szereposztása |
|---|---|---|
| Ernesto Rousignac | tenor | Giovanni Battista Rubini |
| Stefanina | szoprán | Rosalinda Grossi |
| Nina | alt | Adelaide Comelli-Rubini |
| Sigismondo | basszus | Luigi Lablache |
| A tábornok | bariton | Giovanni Battista Campagnoli |
| Teodoro | tenor | Giovanni Arrigotti |
| Camilla | mezzoszoprán | Maria Carraro |
| Cola | basszus | Giovanni Pace |
Cselekménye[szerkesztés]
Nina a félénk Teodoróba szerelmes, de apja, a tábornok jövendőbeli férjéül Ernesto Rousignacot szemelte ki. Sigismondo és felesége, Camilla megsajnálják a leányt. Az asszony felbiztatja urát, hogy járjanak túl a kijelölt férj eszén és azt javasolja, hogy e célból egy molière-i trükköt alkalmazzanak: Sigismondo felveszi Monsieur Piquet szerepét és régi barátjaként üdvözli az érkező Ernestót. Az érkező Ernestónak Stefanina, a szobalány nyit ajtót, aki mit sem sejtve a vendégről, elfecsegi a tervet. Az ifjú azonban csavar a helyzeten és arról áradozik, hogy a Madame Piquet-ként bemutatkozó Camilla tulajdonképpen régi szerelme, akivel többször is együtt kocsikázott és akivel többször is eljárt a színházba. Annyira hatásosan adja elő a kitalált történetet, hogy Sigismondóban féktelen féltékenységet ébreszt. Amikor megérkezik az Ernesto által levélben sürgősen hazahívott tábornok, fény derül a cselre. Ernesto bevallja, hogy ő tulajdonképpen nem gazdag városi férfi, akinek a tábornok hitte és akihez ezért a lányát hozzá akarta adni, hanem egyszerű falusi ifjú. A tábornok végül beleegyezik Nina és Teodoro házasságába.
Források[szerkesztés]
- Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2
- A mű szerzői kézirata
