Fausta
| Fausta | |
| |
 | |
| Eredeti nyelv | olasz |
| Zene | Gaetano Donizetti |
| Szövegkönyv |
|
| Felvonások száma | 2 felvonás |
| Főbb bemutatók | 1832. január 12. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fausta témájú médiaállományokat. | |
A Fausta Gaetano Donizetti kétfelvonásos operája (opera seria). A szövegkönyvet Domenico Gilardoni kezdte el írni egy ismeretlen mű alapján. Gilardoni halálát követően a szövegkönyvet a zeneszerző fejezte be. A művet 1832. január 12-én mutatták be először a nápolyi Teatro di San Carlóban. Magyarországon még nem játszották.
Szereplők[szerkesztés]
| Szereplő | Hangfekvés | Az ősbemutató szereposztása |
|---|---|---|
| Nagy Konstantin, Róma császára | bariton | Antonio Tamburini |
| Fausta, második felesége | szoprán | Giuseppina Ronzi de Begnis |
| Beroe, fogoly, Crispo szerelme | mezzoszoprán | Virginia Eden |
| Crispus, Konstantin fia | tenor | Giovanni Basadonna |
| Massimiano, Fausta apja | basszus | Giovanni Campagnoli |
| Licinia | alt | Edvige Ricci |
| Albino, börtönőr | tenor | Giovanni Revalden |
| A császár rokonai és tanácsadói, szenátorok, katonák, nép. | ||
Cselekménye[szerkesztés]
Az ifjú Crispus, Konstantin fia győztesen tér vissza galliai hadjáratából. Arra kéri apját, egyezzen bele házasságába Irella gall hercegnővel. Mostohaanyja, Fausta azonban ellenzi a házasságot, mert titokban szerelmes Crispusba. Feltárja neki érzelmeit és azzal fenyegeti meg, ha ezt nem viszonozza, Irellán fog bosszút állni. Crispus térden állva könyörög kegyelemért, amikor belép a császár. A felreértett helyzetet Fausta arra használja, hogy éppen azzal vádolja meg Crispust, amiben ő a bűnös. A feldühödött császár száműzi fiát. A császár apósa, Maximianus, kihasználva a helyzetet megpróbálja átvenni a hatalmat a császártól. Crispus leleplezi szándékát, de Maximianus elhiteti a császárral, hogy tulajdonképpen a fia az összeesküvő. Crispust halálra ítélik. Fausta belopakodik a börtönbe, könyörög, hogy szökjenek el együtt, de Crispus nem hajlandó. Maximianus gyorsan kivégezteti a fiút. Fausta öngyilkos lesz. A császár haldokló feleségétől tudja meg, hogy fia mindenben ártatlan volt.
Források[szerkesztés]
- Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2
