Linda di Chamounix

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Linda di Chamounix [... ʃamɔˈni] Gaetano Donizetti háromfelvonásos operája (opera semiseria). A szövegkönyvet Gaetano Rossi írta Adolphe Philippe Dennery és Gustave Lemoine komédiája (La grâce de Dieu) alapján (a címben hibásan szerepel a város neve!). A művet 1842. május 19-én mutatták be először a bécsi Kärtnertortheaterben.Magyarországon először 1842. november 10-én játszották a Pesti Városi Német Színházban.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés Az ősbemutató szereposztása
Linda szoprán Eugenia Tadolini
Carlo, Sirval vikomtja tenor Napoleone Moriani
Pierotto, egy árva alt Marietta Brambilla
Antonio, Linda apja bariton Felice Varesi
De Boisfleury márki basszus vagy bariton Agostino Rovere
A prefektus basszus vagy bariton Prosper Dérivis
Maddalena, Linda anyja szoprán Maddalena Nottes
Az intendáns tenor Michele Novaro

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első felvonás (Az elutazás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antonio és Maddalena Párizsba készülő lányukat, Lindát búcsúztatják. A család de Boisfleury márkinál lakik albérletben, s a szerződésük hamarosan le fog járni. A márki fivére megígéri, hogy közbenjár a szerződés meghosszabbítása érdekében a márkinál, ha Linda iránti közeledése meghallgatásra talál. A lány viszont Carlóba, a festőbe szerelmes. Carlo egyébként nem más mint Sirval vikomtja, a márki unokaöccse, de félve, hogy rangja miatt a leány esetleg nem viszonozná közeledését, festőnek adja ki magát. A fiatalok csak titokban találkozhatnak. Míg Carlo és Linda közös jövőről álmodnak, a prefektus a márki tisztességtelen szándékától óvja a szülőket és felajánlja, hogy a megbízható fiatalember, Pierotto kíséretében utazzon Linda Párizsba, ahol testvérénél megszállhat. Pierotto - aki alkalmanként énekmondóként, magát tekerőlanttal kísérve történetekkel, balladákkal szórakoztatja hallgatóságát, készséggel vállalja a kísérő szerepét.

Második felvonás (Párizs)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párizsba érkezve Pierotto ágynak esik, így nem tud Lindára ügyelni. Tetézi a bajt, hogy a prefektus testvére is megbetegedett, majd meg is halt, így Linda lakás és megélhetés nélkül maradt. A tanácstalan Linda énekléssel próbálja fenntartani magát. Párizsba érkezik Carlo, aki amint megtalálja a szerencsétlenül járt lányt, elviszi fényűző palotájába. Hónapok telnek el, s Linda teljesen eltűnt szülei számára. Pierottónak azonban sikerül megtalálnia, s mivel nem érti a luxuskörülményeket, Linda beavatja a titokba, felfedve Carlo inkognitóját. Rátalál a szintén Párizsban járó márki is és a lányt egy főrangú személy titkos szeretőjének gondolja (nem sejtvén, hogy Linda gavallérja nem más mint saját unokaöccse). Mind durvábban és tolakodóbban viselkedik, amiért Linda kiutasítja a lakásból. Váratlanul apja, Antonio érkezik. Carlótól remél segítséget bérletük meghosszabbításában. Elképzelhető a megdöbbenése, amikor saját leányát találja a fényűzően berendezett otthonban. Elkeseredett szavakkal ostorozza tisztességtelennek gondolt lányát, majd feldúltan távozik. Linda alig jut túl apjával való összetűzésén, máris újabb rossz hírt kap: Carlo bejelenti be, hogy családja megelégelte a tudomására jutott rangon aluli kapcsolatot, s most ragaszkodik hozzá, hogy egy saját osztálybeli nőt vegyen feleségül. Linda az őt ért csapások hatására megtébolyul.

Harmadik felvonás (A visszatérés)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lindát hazaviszik Chamonix-ba, ahol családja otthonában heveri ki párizsi balszerencséjét. Időközben Carlo meglátogatja a prefektust és ráveszi, hogy segítsen neki meggyőzni családját a Lindával való házasságról. A prefektustól tudja meg, hogy mi történt a lánnyal. Azonnal ellátogat hozzá. A szülőknek átadja az új szerződést. Szerelmese közeledése és a családot ért örömhír meggyógyítja Lindát, s boldogan készül Carlóval az esküvőre.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alfonso Antoniozzi (de Boisfleury márki), Luca Canonici (Charles), Petteri Salomaa (Antonio), Sonia Ganassi (Pierotto), Mariella Devia (Linda) stb.; Holland Nemzeti Vándoropera Énekkara, Keletholland Zenekar, vez.: Gabriele Bellini (1992) Arts 47151-2

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2