Margaret Ménégoz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Margaret Ménégoz
SzületettBaranyai Margit Katalin
1941. április 21. (83 éves)[1][2]
Budapest
Állampolgárságafrancia
HázastársaRobert Ménégoz
GyermekeiMathias Menegoz
Foglalkozása
Kitüntetései
Sablon • Wikidata • Segítség

Margaret Ménégoz (gyakran: Menegoz, született: Baranyai Margit Katalin) (Budapest, 1941. április 21. – ) magyar származású német-francia filmproducer és filmforgalmazó. Több mint 60 produkcióban vett részt, melyek közül a legsikeresebb Michael Haneke 2012-ben Oscar-díjjal elismert Szerelem című alkotása.

Életpályája[szerkesztés]

Soroksári dunai sváb családba született, apja katonatiszt volt, anyja háztartásbeli.[7] Miután apját családegyesítés címén hazaengedték a szovjet fogságból, a családot kitelepítették a németországi Baden-Württembergbe. Stuttgartban járt gimnáziumba, de nem érettségizett le. 1958-ban Svájcba ment, ahol „au pairként” munka mellett francia nyelvet tanult. Az 1960-ban visszatérve egy kis német gyógyszerészeti filmeket gyártó cégnél helyezkedett el filmvágóként. Egy berlini rövidfilmfesztiválon ismerkedett meg későbbi férjével, a francia dokumentumfilmes Robert Ménégozzal, akit követett Párizsba, s aki mellett alaposabban megismerte a műfajt és szerzett tapasztalatokat a filmkészítés terén.[7][8]

Az 1970-es évek elején helyezkedett el az Éric Rohmer és Barbet Schroeder által 1962-ben alapított, a francia új hullám egyik zászlóshajójának számító Les Films du Losange filmgyártó cégnél, mint „mindenes titkárnő”, s mivel anyanyelvi szinten beszélt németül, Éric Rohmer maga mellé vette felvételvezető gyakornoknak, a francia-német koprodukcióban készülő O. márkiné forgatásához. Rohmer mellett tanulta ki a filmproduceri munka fortélyait.[9]

1975-ben lett a Les Films du Losange ügyvezető igazgatója.[10] Az 1980-as évek elején Margaret Ménégoz kiszélesítette a produkciós cég tevékenységi körét; a két alapító rendező alkotásai mellett más rendezők filmjeinek elkészítését is végezték. 1985-ben újabb bővítést hajtott végre: a cég immár filmforgalmazással és nemzetközi eladással is foglalkozott.[11]

2003 és 2009 között a francia filmművészetet világszerte népszerűsítő szervezet, az UniFrance elnöke volt.[9][12] 2009-ben visszatért produkciós cégéhez, melyet 2021 júliusáig igazgatott.[13] Producerként olyan neves rendezőkkel dolgozott együtt, mint Éric Rohmer, Barbet Schroeder, Wim Wenders, Rainer Werner Fassbinder, Lars von Trier, Andrzej Wajda, Roger Planchon, Jean-Claude Brisseau vagy Michael Haneke.

1990-ben a 40. berlini nemzetközi filmfesztivál, 1991-ben pedig a 44. cannes-i filmfesztivál zsűrijének tagja.

Tagja a francia filmbizottágok hálózatát összefogó, a forgatásokat és az utómunkákat támogató és összehangoló Film France nemzeti filmbizottságnak, valamint a César-díjak szervezését végző Filmművészeti és Filmtechnikai Akadémiának. 2020-ban, amikor röviddel a díjátadó előtt lemondott a válságba került Akadémia igazgatótanácsának elnöke, őt bízták meg a szervezet vezetésével a rendkívüli közgyűlésig.[14] 2020 őszén, a szervezet megújításakor elvesztette az Oscar-díjas film alkotójakén addig automatikusan megkapott küldötti státuszát.[15]

Az Európai Filmakadémia tagja; fontos számára az európaiság. Így vall erről:

„ Amikor Wim Wenders átvette Bergmantól az Európai Filmakadémia elnöki posztját, felkért, hogy csatlakozzam a szervezethez (...) Ez egy esély, hogy találkozzak más európai országok filmeseivel; nem igazán van anyanyelvem, nem igazán van nemzetiségem, szóval számomra természetes, hogy Európa felé fordulok... ”
– Margaret Ménégoz [16]

1962-ben ment férjhez Robert Ménégoz (1928–2013) francia filmrendezőhöz.[7][8] 1968-ban született gyermekük, Mathias Menegoz, neurokémiai kutatóorvos, aki később elismert regényíró lett.[17]

Német, francia, angol és magyar nyelven beszél.[7]

Filmjei[szerkesztés]

  • 1974 : Céline és Julie csónakázik (Céline et Julie vont en bateau) (r.: Jacques Rivette)
  • 1976 : O. márkiné (Die Marquise von O) (r.: Éric Rohmer) (felvételvezető gyakornok)
  • 1976 : Goldflocken (r.: Werner Schroeter)
  • 1977 : Az amerikai barát (Der amerikanische Freund) (r.: Wim Wenders)
  • 1978 : Perceval lovag (Perceval le Gallois) (r.: Éric Rohmer)
  • 1978 : Koko, a beszéló gorilla (Koko, le gorille qui parle) (r.: Barbet Schroeder)
  • 1978 : Passe-montagne (r.: Jean-François Stévenin)
  • 1980 : So weit das Auge reicht (r.: Erwin Keusch)
  • 1981 : A kaméliás hölgy igaz története (La storia vera della signora dalle camelie) (r.: Mauro Bolognini)
  • 1981 : A pilóta felesége (La femme de l’aviateur) (r.: Éric Rohmer)
  • 1981 : Északi híd (Le pont du Nord) (r.: Jacques Rivette)
  • 1982 : Lettres d’amour en Somalie (r.: Frédéric Mitterrand)
  • 1982 : Jó házasság (Le beau mariage) (r.: Éric Rohmer)
  • 1983 : Danton (r.: Andrzej Wajda)
  • 1983 : Pauline a strandon (Pauline à la plage) (r.: Éric Rohmer)
  • 1983 : Liberty belle (r.: Pascal Kané)
  • 1983 : Un jeu brutal (r.: Jean-Claude Brisseau)
  • 1984 : Józan őrület (Les Nuits de la pleine lune) (r.: Margarethe von Trotta)
  • 1984 : Tricheurs (r.: Barbet Schroeder)
  • 1984 : Tartuffe (r.: Gérard Depardieu)
  • 1984 : Mauvaise conduite (r.: Néstor Almendros, Orlando Jiménez Leal)
  • 1984 : Swann szerelme (Un amour de Swann) (r.: Volker Schlöndorff)
  • 1984 : Flügel und Fesseln (r.: Helma Sanders-Brahms)
  • 1984 : Teliholdas éjszakák (Les Nuits de la pleine lune) (r.: Éric Rohmer)
  • 1985 : Charles Bukowski par Barbet Schroeder (r.: Barbet Schroeder)
  • 1986 : A zöld sugár (Le rayon vert) (r.: Éric Rohmer)
  • 1987 : A barátnőm barátja (L'ami de mon amie) (r.: Éric Rohmer)
  • 1987 : Dandin (r.: Roger Planchon)
  • 1988 : Ördögök (Les possédés) (r.: Andrzej Wajda)
  • 1988 : De bruit et de fureur (r.: Jean-Claude Brisseau)
  • 1989 : Noce blanche (r.: Jean-Claude Brisseau)
  • 1990 : A tavasz meséje (Conte de printemps) (r.: Éric Rohmer)
  • 1990 : Európa, Európa (Europa Europa) (r.: Agnieszka Holland)
  • 1991 : Le jour des rois (r.: Marie-Claude Treilhou)
  • 1992 : 'A tél meséje (Conte d'hiver) (r.: Éric Rohmer)
  • 1992 : L'échange (r.: Frédéric Planchon)
  • 1992 : La règle du je (r.: Françoise Etchegaray)
  • 1993 : Louis, enfant roi (r.: Roger Planchon)
  • 1996 : A nyár meséje (Conte d'été) (r.: Éric Rohmer)
  • 1996 : Le bel été 1914 (r.: Christian de Chalonge)
  • 1996 : Les enfants de l'automne (r.: Christian de Chalonge)
  • 1998 : Lautrec (r.: Roger Planchon)
  • 1998 : Az ősz meséje (Conte d'automne) (r.: Éric Rohmer)
  • 1999 : A mort la mort! (r.: Romain Goupil)
  • 2000 : A férfiak évada (La saison des hommes) (r.: Moufida Tlatli)
  • 2000 : Bérgyilkosok madonnája (La vierge des tueurs (r.: Barbet Schroeder)
  • 2002 : Une pure coïncidence (r.: Romain Goupil)
  • 2003 : Farkasok ideje (Le temps du loup) (r.: Michael Haneke)
  • 2003 : Raja (r.: Jacques Doillon)
  • 2004 : Hagyj békén (Ne fais pas ça!) (r.: Luc Bondy)
  • 2004 : Ne quittez pas! (r.: Arthur Joffé)
  • 2005 : Rejtély (Caché) (r.: Michael Haneke)
  • 2008 : Egy pillanatnyi szabadság (Ein Augenblick Freiheit) (r.: Arash T. Riahi)
  • 2008 : Érzelemgyár (La fabrique des sentiments) (r.: Jean-Marc Moutout)
  • 2009 : A fehér szalag (Das weiße Band) (r.: Michael Haneke)
  • 2010 : Kezeket fel, srácok! (Les mains en l'air) (r.: Romain Goupil)
  • 2011 : De bon matin (r.: Jean-Marc Moutout)
  • 2012 : Szerelem (Amour) (r.: Michael Haneke)
  • 2013 : A másik haza (Die Andere Heimat - Chronik einer Sehnsucht) (r.: Edgar Reitz)
  • 2015 : Les jours venus (r.: Romain Goupil)
  • 2015 : Amnesia (r.: Barbet Schroeder)
  • 2015 : Gyermekábránd (Une enfance) (r.: Philippe Claudel)
  • 2017 : Le vénérable W. (r.: Barbet Schroeder)
  • 2017 : Happy End (r.: Michael Haneke)
  • 2020 : Hableány (Undine) (r.: Christian Petzold)

Elismerések[szerkesztés]

Kitüntetés[szerkesztés]

Fontosabb díjak, jelölések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Nemzetközi Virtuális Katalógustár (több nyelv nyelven). Online Számítógépes Könyvtári Központ. (Hozzáférés: 2019. október 16.)
  2. ↑ Margaret Ménégoz, 233683
  3. ↑ https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-2007.66.0.html, https://web.archive.org/web/20190718190706/https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-2007.66.0.html, 2019. december 31.
  4. ↑ https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-2009.64.0.html, https://web.archive.org/web/20190718184615/https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-2009.64.0.html, 2020. január 3.
  5. ↑ https://www.europeanfilmacademy.org/2012.329.0.html, https://web.archive.org/web/20191209170720/https://www.europeanfilmacademy.org/2012.329.0.html, 2020. január 17.
  6. ↑ PREX1611478D
  7. ↑ a b c d Toubiana 2019.
  8. ↑ a b Diatkin 2008.
  9. ↑ a b Bichler 2019.
  10. ↑ Les Films du Losange : Présentation de la société (angol nyelven). unifrance.org. UniFrance, 2007. [2021. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 26.)
  11. ↑ Serge Toubiana: Margaret Menegoz: Épisode 4 : D’autres aventures avec les Films du Losange. franceculture.fr. (franciául) Párizs: Radio France Culture (2019. október 24.) (Hozzáférés: 2021. november 26.) arch (rádióinterjú).
  12. ↑ https://www.unifrance.org/corporate : Notre mission (francia nyelven). unifrance.org. UniFrance, 2017. [2021. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 26.)
  13. ↑ About (angol nyelven). filmsdulosange.com. Les Films du Losange, 2021. [2021. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 26.)
  14. ↑ AFP: Margaret Menegoz à la tête de l'Académie des César par intérim (francia nyelven). huffingtonpost.fr. Le Huffington Post SAS, 2020. február 26. [2020. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  15. ↑ Maximilien Pierrette: César 2021 : Marina Foïs maîtresse de cérémonie, pourquoi c'est important ? allocine.fr. (franciául) Levallois-Perret: AlloCiné SA (2020. november 25.) (Hozzáférés: 2020. december 14.) arch
  16. ↑ Michel Ciment: Margaret Menegoz : "Tout part du scénario" (francia nyelven). franceculture.fr. France Culture, 2012. március 10. [2021. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 27.)
  17. ↑ Mathias Menegoz : Biographie (francia nyelven). pol-editeur.com. Editions P.O.L, 2015. [2020. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 26.)
  18. ↑ Décret du 13 mai 2016 portant promotion et nomination; NOR : PREX1611478D (francia nyelven). legifrance.gouv.fr. Légifrance, 2016. május 15. [2021. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 27.)
  19. ↑ Az első alkalommal odaítélt díjat megosztva kapta Veit Heiduschka osztrák producerrel.
  20. ↑ a b Csupán a produkció kimagasló sikerének okán, nem pedig a producer személyes elismerése miatt szerepel a felsorolásban. Ellentétben ugyanis a legjobb filmnek járó Oscar-díjjal, amelyet hivatalosan a nyertes film producerei kapnak, a legjobb nemzetközi játékfilm (2019 előtt: legjobb idegen nyelvű film) Oscar-díja a beküldő ország egészére vonatkozó díjnak minősül, s bár 2015 óta a rendező nevét is rávésik a szobrocskára és rendszerint ő is veszi azt át az alkotóközösség nevében, a szabályok kimondják, hogy ezt az Oscart nem egy konkrét személynek ítélik oda. (Lásd: Az akadémiai díjak szabályzata 13/D/3. pont.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Margaret_Ménégoz&oldid=26834835”