Müncheni-kódex

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Müncheni-kódex a legkorábbi magyar bibliafordításnak, a 15. században keletkezett ún. Huszita Bibliának szövegéből tartalmaz részleteket (a Bécsi-kódex és az Apor-kódex mellett). A Müncheni-kódex maga is a 15. században, 1466-ban keletkezett, a moldvai Tatros településen.

A kódex története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A müncheni-kódex egy oldala

A Müncheni-kódex mozgalmas múltat tudhat a háta mögött. Moldvából a 16. század elején Albert Johann Widmanstetter orientalista tulajdonába került, melyről egy bejegyzés is tanúskodik a műben. Az ő halála után könyvei egy bajor királyi tanácsos birtokába kerültek, tőle ezek többségét V. Albrecht bajor herceg vásárolta meg, így már 1575-ben a Bajor Királyi Könyvtár (ma már Bajor Állami Könyvtár, Bayerische Staatsbibliotek) tulajdona lett, itt őrzik a mai napig.

A kódex keletkezési idejét tekintve pontos adataink vannak, ugyanis a kódex keltezésében ez áll:

E könyv megvégeztetett Németi Györgynek, Hensel Emre fiának keze miatt Moldvában, Tatros városában, Úr születetének ezer négyszáz hatvanhatod esztendeiben.

Mint a keltezésből is kitűnik a munka legjelentősebb része Németi György nevéhez fűződik. Az ő személyéről nem sokat tudunk, valószínűleg egyházi személy volt, illetve egyes kutatók az általa használt nyelvjárás alapján valószínűsítik, hogy szász származású lehetett. A kódex alaposabb vizsgálatakor azonban feltűnt, hogy a Müncheni-kódex nem teljesen az ő munkája. Rajta kívül még két másoló kézírását fedezhetjük fel, akiknek személye azonban ismeretlen. A második másoló a 21. levél második hasábjában mindössze öt sort írt le, a harmadik másoló a 66. levél második hasábjától egészen a 67. levél második hasábjáig írt.

A három másoló írása közül egyedül a Németi Györgyé árul el gyakorlottságot a kódexmásolás terén. Kisbetűi arányosak, magasságuk, szélességük azonos, írásának összképe harmonikus. Valószínűleg tőle származnak az egyes evangéliumok kezdőoldalán látható többszínű iniciálék is.

Németi György a szöveg írásánál sötétbarna tintát használt. A második másoló ezzel szemben szürke tintával írt, kisbetűi egyenetlenek, alacsonyabbak és szélesebbek. A későbbiekben Németi György átjavította az írását, helyenként egyes szavakat kihúzva. Ebből a kutatók többsége azt a következtetést vonta le, hogy valószínűleg Németi György kérésére egy paptársa folytathatta ideiglenesen a munkát

A harmadik másoló is szürke tintát használt, ő fejezte be a művet. Az ő írása kissé nagyobb másolási jártasságról tanúskodik, mint a második másolóé, de az ő írása is viszonylag egyenetlen, diszharmonikus.

A kódex szerkezete, nyelvezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kódex két fő részből áll: az első része egy nyolc levélből álló, pergamenre írt ívfüzet, melyen a legkorábbi magyar nyelvű kalendárium látható. A 7. levélen egy naptárkerék, a verzóján pedig egy ezen való eligazodást segítő táblázat található. A kalendárium az 14161435 közötti évekre érvényes, így valószínűsíthető, hogy az eredeti huszita biblia is ebben a periódusban készült.

A kódex második része papírra íródott és a négy evangélium magyar fordítását tartalmazza. A szöveg vizsgálata alapján azonban kiderült, hogy a kódex elődje, a Huszita Biblia valószínűleg liturgikus könyveket és nem magát a Szentírást használta fel forrásanyagként.

A kódex szövege az ún. bastard-írással készült, melynek jellemzője, hogy a betű teteje és alja hegyes, valamint mindkét oldala görbe. Mind a négy evangélium a megfelelő levél rektóján kezdődik, a szöveg díszített, piros, sárga, kék és zöld színekből álló keretbe van foglalva. Németi György előszeretettel alkalmazta a rubrummal való kiemelés módszerét. Az egyes leveleken vékony arab és római számok láthatóak, melyeket az egyes evangéliumi részek kezdésekor írt fel a másoló saját maga számára emlékeztetőül.

A kódex nyelvezete a korabeli, 15. századi magyar nyelv állapotát tükrözi. Németi György beleszőtte a saját maga nyelvjárását is, melyre főként az ü betű helyetti i betű, valamint az e betű helyetti ö betű használata jellemző. Így például a füge szó helyett figével találkozunk, a fürj helyett pedig a firj-madár kifejezést használja. A kódexben számos szónak a korabeli változata jelenik meg (pl. a pedig szó helyett a kedég).

Németi György a magyar irodalomtörténetben először használja a mellékjeles helyesírást, melyben minden hangot külön betű jelölt, a latin nyelvű ábécében ben nem létező betűket pedig mellékjeles betűkkel pótolta (például a ly helyett l’ használ).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MÜNCHENI-KÓDEX | Magyar Nyelvemlékek [1]
  • Müncheni-kódex – Magyar katolikus lexikon [2]
  • Müncheni-kódex - Lexikon :: - Kislexikon [3]
  • Müncheni Kódex, Budapest, Európa Könyvkiadó, 1985.
  • MEK.oszk

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]