Bécsi kódex

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Bécsi kódex a legrégebbről fennmaradt magyar bibliafordítás a 15. század középső harmadából. Az úgynevezett Huszita biblia része az 1466-ban keletkezett Müncheni-kódexszel és a 15. század végén lemásolt Apor-kódexszel együtt.

A kéziratot 1932-ig a bécsi Udvari Könyvtárban őrizték, ezt követően került az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonába (MNy 72).

Tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kódex több ószövetségi könyv magyar fordítását tartalmazza: Rúth könyve, Judit könyve, Eszter könyve, a Makkabeusok második könyve, Báruk könyve, Dániel könyve és a tizenkét kispróféta könyvei.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]