Lovag és ivó hölgy (festmény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lovag és ivó hölgy vagy A borospohár
The Wine Glass, painting by Vermeer, with frame.jpg
Művész Jan Vermeer van Delft (1658-60 körül)
Típus olajfestmény
Magasság 66,3 cm
Szélesség 76,5 cm
Múzeum Gemäldegalerie (Berlin)
Település Berlin

A Lovag és ivó hölgy (más elnevezéssel a Borospohár vagy Egy pohár bor; hollandul Het glas wijn) Jan Vermeer van Delft zsánerképe. 1901 óta a berlini Gemäldegalerie büszkesége.

A kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vermeer mintegy 27 éves volt, amikor ezt a képet festette, amelyet kritikusai első igazán érett képének tartanak.[1]

Pieter de Hooch, Holland udvar, 1657 körül

Vermeer témáját egyik mesterétől, Pieter de Hooch-tól kölcsönözte, de kivitelezésében túl is lépett rajta. Alakjait egy sokkal elegánsabb, felsőbb osztálybeli környezetbe helyezte. Erről tanúskodik a szoba berendezése, a ruhák, és az ólomüveg ablakon látható nemesi címer is.

A festmény a korban divatos moralizáló képek sorába illeszkedik, bár művészi színvonala azok közül messze kiemeli.

Az elegáns hölgy borospoharát mintegy rejtőzködően arcához szorítja, emiatt vonásai alig felismerhetőek. A lovag tölteni készül, de neki nincs pohara; a hölgy poharát töltené újra. A szituáció egy kezdődő szerelemre utal, de kétséges jellemek között. Ennek ellenére nem mondható, hogy rejtett erotikus sugárzása lenne. Az erkölcsi mondanivalót a címerben megtalálható zabla szolgáltatja, amely a visszafogottság, mértékletesség jelképe.[2]

Korábbi festményeihez képest Vermeer ecsetkezelése ezen a képen visszafogottabb. Az arcokat és a ruhákat lágy körvonalakkal fogalmazza meg, csak az asztalterítőt és az ablaküveget dolgozza ki részletesebben. Vermeer több kortársa, Jan Steen, Gerard Terborch, és id. Frans van Mieris is hasonló finom technikát alkalmazott Pieter de Hoch nyomdokain haladva.

A festmény rokonságot mutat Vermeer több más képével, mint a Hölgy két udvarlóval[3] és az Alvó lány, amelyen ugyanaz a boroskancsó látható.

A mű birtoklásának története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legkorábbi adat 1736-ból származik, amikor Delftben egy árverésen 52 guldenre srófolták az árát. 1785-ben egy bizonyos amszterdami John Hope (1737–1784) hagyatékában szerepel. Fiaik a képet Angliába vitték, ahol generációk során át zajló öröklések eredményeképpen főnemesi tulajdonba került. Henry Pelham-Clinton, Newcastle-under-Lyme VIII. hercege (1866–1941) 1901-ben 165.000 aranymárkáért adta el a berlini Gemäldegalerie számára.[4]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Liedtke, 376-378
  2. Jan Kelch (Hrsg.), Rainald Grosshans (Hrsg.): Gemäldegalerie Berlin, 50 Meisterwerke. Scala, London 2001. Seite 68.
  3. Konowitz, Ellen (Autumn, 1998.). „Vermeer: Reception and Interpretation. (Book Review)”. Sixteenth Century Journal 29 (3), 817–819. o. DOI:10.2307/2543706.  
  4. Tilmann von Stockhausen: Gemäldegalerie Berlin : Die Geschichte ihrer Erwerbungspolitik 1830 -1904. Seite 332.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A berlini múzeum honlapjáról angol nyelven