Korvin Ottó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Korvin Ottó
Születési neve Klein Ottó
Született 1894. március 24.
Nagybocskó
Elhunyt 1919. december 29. (25 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Házastársa Sipos Erzsébet
Szülei Eisenstädt Berta, Klein Zsigmond
Foglalkozása politikus, banktisztviselő

Korvin Ottó (született: Klein Ottó, Nagybocskó, 1894. március 24.Budapest, 1919. december 29.) banktisztviselő, kommunista politikus, Kelen József népbiztos testvéröccse, Hajdu Pál unokatestvére.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jómódú, felvilágosult zsidó családban született, édesanyja Eisenstädt Berta[1], édesapja Klein Zsigmond üzletvezető volt, kik a 19. század végén Nagybocskón telepedtek le. Két gyermekük született: Klein József (később Kelen József) és Ottó. Később Máramarosszigetre költöztek, s a gyerekek itt jártak iskolába, 1906-tól pedig Budapesten éltek, ahol Ottó a Galilei Kör tagja lett. Költőnek készült, s egy szerkesztő tanácsára felvette a Korvin nevet. Az 1910-es évek elején ismerkedett meg Franyó Zoltánnal, Kenczler Hugó művészettörténésszel, s Szamuely Tiborral. 1912-ben megjelentetett egy lírai tárcát, melynek címe Sápadások volt. Erről A Jövendőben[2] így írtak:

Rajzok, színek, benyomások. Egy pár ív az egész, kötetnek talán vékony is; minthogy azonban ebből a néhány ívnyi írásból egy melegszívű, friss impressziójú író tehetsége sugárzik ki, megbocsájthatjuk neki, hogy fiatalos ambíciójától hevítve, már kötettel lép elő. A könyv címe rossz. Semmit sem mond s olvasva írásait, annál kevésbé értjük, hogy mit akar mondani a címmel. Témái a szerelem körül forognak. Nem is témák különben ezek, inkább pillanatról-pillanatra támadó hangulatok. Szereti a nagyot mondást s ezért válogat a szavakban és kifejezésekben s ezek némi szertelenséget adnak stylusának. A bizarrságokat, nagy mondásokat pedig bátran kerülhetné, mert írni tud, sőt szépen is ír, egy-két szóval ki tudja tárni a lelkét s színeket is jól rakna fel, ha nem keresné mindig a kifejezéseiben a rendkívüliségeket. Allegorikus víziók a dolgai leginkább [...] Nagyon fiatal ember lehet még, akinek az érzései nincsenek kiforrva, aki nincs tisztában a lélektannal, aki nem tapasztalt a forró szenvedélyek tüzes lázaiból semmit s csak sejtések remegnek át még idegein.

[3]

Apja eközben Osszatelepen[4] erdőt bérelt, s fakitermelő telepet létesített, hová fiát, Ottót (1912-ben) elhívta, s megtette a telep vezetőjének. Az első világháború kitörése után Ottó jelentkezett katonának, ám gerincproblémája miatt kiszuperálták. Visszatért Osszatelepre, s folytatta munkáját, egészen 1917-ig.

1917-től a Tanácsköztársaság kikiáltásáig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1917 elején Korvin Budapestre érkezett. Itt társadalomtudományi tanulmányokat folytatott, s megismerkedett a marxizmussal. A fővárosi Fabank tisztviselőjeként csatlakozott a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesülete baloldali csoportjának munkájához, Szabó Ervin előadásait is látogatta a Galilei Körben. 1917. május 1-jén részt vett a háború alatti első munkástüntetésen. Az antimilitarista mozgalomban is tevékenykedett, szervezte a galileistákat, majd miután a galileista vezetőket 1918 januárjában letartóztatták, ő lett az illegális antimilitarista mozgalom, az ún. forradalmi szocialisták irányítója. Röpirataiban arra buzdította az üzemi dolgozókat, hogy alakítsanak munkástanácsokat[5]. Részese volt az 1918. március 15-én napvilágot látott Mindenkihez c. röpirat elkészítésének és terjesztésének. Az 1918 októberi polgári demokratikus forradalom győzelmét követően az ekkor már legálisan működő antimilitarista galileisták (ún. forradalmi szocialisták) csoportjának irányítója lett. Részt vett a KMP megalapításában, majd a Központi Bizottság tagja lett. Kilépett a Fabankból, s a kommunista párt pénztárosaként működött tovább. A Vörös Ujság számára, mikor nem akartak papírt adni, beszerezte a papírt a feketepiacról. 1919. február 20-án letartóztatták. A börtönben március 21-én ő gépelte a két párt (MSZDP és KMP) egyesüléséről szóló szöveget.

A Tanácsköztársaság alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tanácsköztársaság kikiáltását követően először a Szocialista Termelés Népbiztosságon a kereskedelmi osztály vezetője lett. Később a Belügyi Népbiztosság Politikai Osztályának vezetői tisztségében váltotta fel dr. Wagas(z)t Józsefet. Társa Sallai Imre, helyettesei Stein Ferenc, Guzi János[6] és Benyovszky Károly[7] voltak. A Budapesti Forradalmi Törvényszék Korvin és László Jenő utasítására ítélt halálra számos embert, ellenforradalmi magatartás vétsége miatt. Korvin szervezte meg továbbá a tanácsállam védelmi apparátusát is. 1919. májusának közepén, miután lefegyverezték a Cserny-csoportot, 43 embert Cserny parancsnoksága alatt beosztottak Korvin alá politikai nyomozó osztályon. A Tanácsok Országos Gyűlésén (június 23-án) beválasztották a Szövetséges Központi Intéző Bizottság tagjai közé, mely másnap, június 24-én újra megválasztotta a népbiztosokat. A Tanácsköztársaság bukás után, augusztus másodikán, míg a népbiztosok a Kelenföldről induló vonattal hagyták el az országot, ő a Politikai Nyomozó Osztályon Sallaival, és Stein Ferenccel az osztály iratainak megsemmisítésén munkálkodott.

A kommün bukása után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezután az illegális KMP megszervezésén dolgozott, Lukács Györggyel együtt. Illegális lakása a Naphegy utca 21-ben volt, s hamis útlevelet is kapott, melyen a Kornis Béla álnév szerepelt. Ám ez sem segített, csakhamar rendőrkézre került. Sulyok István, akivel elfogatása napján találkozott, a következőt írta Korvin letartóztatásáról, illetve Korvin Margit körúti fogházban való kínzásáról: "Augusztus 7-én kimerészkedtem az Erzsébet térre, ott Korvin elvtárssal találkoztam. Három oldalról egy-egy civil futott felénk, az egyik kirántotta revolverét, a másik lefogta Korvin elvtársat. Én beugrottam a kapu alá és a szemeteskosarak között sikerült megbújnom kapuzárásig.

Korvin Ottó Cserny Józseffel a börtönben

Másnap szerencsétlenségemre - Egri Péter detektív felismert, és bevittek a főkapitányságra, ahol már 2-300-an voltunk összezsúfolva. Hajnalban belöktek egy összevert, véres emberi roncsot, és szólítottak engem: "Na nézd meg, itt a főnököd. Te is így jársz, és most csókold meg." Schnell csoportvezető Korvin elvtárs nyakát szivarral égette, utána én következtem." A fogházban Tábori Kornél készített vele interjút, mely a Riportban jelent meg.

Tárgyalása és utolsó napjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korvin Ottó pere 1919. december 3-án kezdődött, a 4039/1919 számú M.E. rendelettel szabályozott, gyorsított bűnvádi eljárás alapján, Surgoth Gyula bíró tanácsa előtt. "László Jenő és társai bűnügye"-ként tartja számon a budapesti törvényszék. Korvin védőügyvédje dr. Goitein Sándor volt. 1919. december 12-től 1919. december 18-ig írta börtönnaplóját.[8] Bár a korabeli büntetőtörvénykönyv alapján csak a király ellen elkövetett merényletet büntethették halállal, a Friedrich-kormány rendelete ezt felülírta, s ez alapján hozták meg 1919. december 19-én a halálos ítéletet Korvinnak és nyolc társának. December 21-én született meg gyermeke, feleségétől Sipos Erzsébettől[9], Mária, aki a Horthy-korszakban az illegális kommunista pártot szervezte. Börtönnaplóját 1919. december 28-án ezzel fejezte be:

A halál a nagy Nyugalom: miért okozzon hát nyugtalanságot? A halál az örök Csend: kik mindig a csendet szerettük, miért lázadozunk? Szent Béke a halál: ím vége minden harcnak. Este van: lefekszem.
S a Föld mégis forog.''
– Börtönnapló 1919.12.12.-1919.12.18. (visszaemlékezés, MSZMP KB, Budapest, 1990., 19. oldal)

A halálos ítéletet Korvinon 1919. december 29-én reggel hajtották végre.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hollós Korvin Lajos (szül. Weisz Lajos) az ő tiszteletére vette fel a Korvin nevet. A Belügyminisztérium Központi Kórház korábban az ő nevét viselte. Balázs Béla Korvin emlékére írta a "Legenda készül" című versét.[10]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Börtönnapló 1919.12.12.-1919.12.18. (visszaemlékezés, MSZMP KB, Budapest, 1990)
  • "... a gondolat él..." (Budapest, Magvető Kiadó, 1976) [11]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Simor András: Így élt Korvin Ottó (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1977., ISBN 9631108139)
  • Kelen Jolán: Töretlen úton. Korvin Ottó élete (Bp., 1955)
  • Kelen Jolán: Hősök voltak (Bp., Móra Kiadó, 1957)
  • A Magyar Tanácsköztársaságért (Kun Béle, Szamuely Tibor és Korvin Ottó életéből. Bp., Tankönyvkiadó, 1961)
  • Máté György: Távirat éjfélkor. (Bp., Móra Kiadó, 1962)
  • Péntek Gyula: Beszélő Kövek (Bp., Nyomdaipari Tanulóintézet, 1960)
  • A vörös lobogó alatt (Bp., Ifjúsági Kiadó, 1955)
  • Gellért László: A Magyar Tanácsköztársaságért: Kun Béla, Szamuely Tibor és Korvin Ottó életéből (Tankönyvkiadó, Budapest, 1961)
  • Gelléri Klára: Emlékeim Korvin Ottóról (In: Budapest 6. évf. 11. sz. (1968), 10-11. o.)
  • Lengyel József: Visegrádi utca (Bp., 1968)
  • Árkus József: Lenin fiúk. (Budapest, Zrínyi Kiadó, 1960)
  • Gárdos Miklós: Két ősz között (Bp., Kossuth Kiadó, 1959)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. HU BFL VII.5.c 10303/1919
  2. Gonda József lapja, amelyet 1910-ben alapított.
  3. A Jövendő: 1912/6–7. sz.[halott link]
  4. A helység előbb Szászóka, majd Hankovica külterületi lakott helye volt.
  5. Államhatalmi szervként működő, megválasztott munkásokból álló, döntési jogosultságú üzemi testület. Forrás: A Kislexikon honlapja
  6. Szakszervezeti munkás.
  7. Volt detektívfőnök-helyettes.
  8. FSzEK
  9. Később Magyar Lajos felesége lett.
  10. A szabadság vértanúi (Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1960., 7. o.)
  11. PIM

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Korvin Ottó kivégzése ComPlex magazin, 2005. május, XII. évfolyam, 5. szám
  • R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.