Cserny József (parancsnok)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a Cserny-csoport vezetőjéről szól. A formatervezőt lásd itt: Cserny József (formatervező)
Cserny József és csoportja 1919-ben

Cserny József (Budapest, 1892. március 18.Budapest, 1919. december 18.[1]) cipészsegéd, különítményparancsok; a Cserny-csoport vezetője volt 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság idején. Ez a terrorcsoport gyakran együttműködött a Szamuely Tibor által vezetett „Lenin-fiúkkal”.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja id. Cserny József, anyja Tímár Paula.[2] Eredetileg cipészsegéd (bőrmunkás) volt; nőtlen, református vallású. Öt elemit végzett, anyanyelve magyar, ezen kívül németül és dalmátul beszélt.[3] Cserny az első világháborúban a haditengerészetnél szolgált. 1918-ban Szovjet-Oroszországba szökött, ahol belépett a magyar kommunisták csoportjába. Egy agitátorképző iskola hallgatója lett. 1918-ban fegyverrel harcolt fehérek és a fellázadt baloldali eszerek csapatai ellen. 1918 novemberében – a magyar "őszirózsás forradalom" hírére – az oroszországi magyar kommunisták megalapították a Kommunisták Magyarországi Pártját. Cserny a KMP magyarországi megalakulásánál – 1918. november 24-én – nem volt jelen, mégis a párt alapító tagjának tekintik. Budapesten, a Ranolder utca 23. szám alatt lakott.[4]

Tevékenysége a Tanácsköztársaság alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1918 decemberében már Magyarországon volt, és belépett a Nemzetőrség tengerész-különítményébe. Zömmel matrózokból alakult 1919 elején a KMP védelmére szervezett Cserny-csoport. Feladatuk a visegrádi utcai párthelyiség őrzése volt. Később rájuk bízták a Szovjetház (az egykori Hungária-szálló) őrzését is.

A Cserny-csoport a kommunista ideológiával egyetértő, ám öntörvényű forradalmárok csapata volt. A proletárdiktatúrát lelkesen elfogadták, magukat a forradalmi kormányzótanács terrorcsapatának nevezték, utasításokat csak a KMP-től fogadtak el – ha éppen egyetértettek ezekkel az utasításokkal.

A proletárdiktatúra kikiáltásakor már mintegy kétszáz ember állt Cserny parancsnoksága alatt. Főhadiszállásuk a Batthyány-palota volt. Cserny a Forradalmi Törvényszék egyes tárgyalását is vezette.

1919 április végén a hadsereg új főparancsnoka, a szociáldemokrata Böhm Vilmos parancsot adott ki minden „politikai terrorcsapat vagy más elnevezés alatt működő külön csapat” feloszlatásáról. Cserny csapatát fegyvereinek leadására szólították fel. 1919. május 19-én a Cserny-csoportot lefegyverezték.

1919. június 22-én egy fél század vöröskatona élén rátámadt a krisztinavárosi templom körül úrnapi körmenetet járó hívekre, és több lövést adott le rájuk; dr. Dénes Artúr ügyvéd a támadásban életét vesztette.[5]

1919. június 24-én ellenforradalmi lázadás tört ki.

„Veszélyben a proletárdiktatúra! Budapesten dühöng az ellenforradalom, s hogy nem diadalmaskodott, az kizáróan az én embereim érdeme. Ezen utolsó három nap megmutatta, hogy véres kézzel kell átgázolni és vérbe kell fojtani minden ellenforradalmat. (...) Lenni, vagy nem lenni, ez most a kérdés! Ne tétovázzunk, fogják keményen kezükbe a gyeplőt.” Cserny József beadványa Kun Bélához.

1919 július közepén a Cserny-csoportot újjászervezték, visszakapták a Batthyány-palota épületét is.

A Tanácsköztársaság hadseregét 1919. augusztus elsején leverték. A kapituláció után, a kommunista vezetőség elmenekült, de Cserny és a Lenin-fiúk sok tagja Magyarországon maradt és tovább harcolt. Csernyt a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszéki Fogház iratainak tanúsága szerint 1919. augusztus 4-én a vörösőrség tartóztatta le Körmenden.[3] A fogolykönyv a következő személyleírást tartalmazza róla: 175 cm magas, testalkata magas, arca hosszas, arcszíne barna, haja barna, homloka magas, szemöldöke dús és barna, szeme barna, szája rendes, fogai hiányosak, három aranyfoga volt, bajusza borotvált, álla kerek, különös ismertetőjele nincs. 1919. augusztus 29-én szállították a letartóztatási intézetből a Margit körúti fogházba.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cserny Józsefet és tizenhárom társával együtt halálra ítélték. Csernyre a Budapesti Királyi Büntető Törvényszéknek a gyorsított eljárás szabályai szerint ítélkező ötös tanácsa 1919. december 12-én kelt B.8931/919b számú jogerős ítéletével hét rendbeli gyilkosság bűntette és egy rendbeli orgazdaság miatt mondta ki rá a halálos ítéletet.[3] Húsz Lenin-fiút 1919 decemberében végeztek ki, Cserny és Szamuely embereit pedig vegyesen. Csernyt tizenhárom társával együtt 1919. december 18-án akasztották fel a Margit körút 85. szám alatti fogház udvarán.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. I-II. ker. polgári halotti akv. 1679/1919. folyószáma alatt.
  2. HU BFL VII.5.c 10303/1919
  3. ^ a b c HU BFL VII.102.a. Budapesti Királyi Büntetőtörvényszéki Fogház iratai Fogolytörzskönyv 1919. 1-510. (forradalom után) Keletkezési év: 1919, Ügyszám: 305.
  4. HU BFL VII.18.d 13/2512/1919
  5. Nagy Sándor: Vörös megtorlás a fehér Budán (magyar nyelven). Rubicon, 2011. (Hozzáférés: 2011. szeptember 1.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cserny József (parancsnok) témájú médiaállományokat.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Encyclopaedia Hungarica. Főszerk. Bagossy László. [Calgary], Hungarian Ethnic Lexikon Foundation, 1992-1998.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Munkásmozgalom-történeti lexikon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1978.