Szamuely Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szamuely Tibor
Szamuely tibor.jpg
Szamuely Tibor
Született 1890. december 27.
Nyíregyháza
Elhunyt 1919. augusztus 2. (28 évesen)
Bécsújhely közelében

Szamuely Tibor, írói álnevén: Tiborcz[1] (másként: Szamuelly Tibor[2], született: Szamueli Tibor, Nyíregyháza, 1890. december 27.Bécsújhely közelében, 1919. augusztus 2.) kommunista politikus, újságíró, a Tanácsköztársaság terrorszervezetének vezetője, aki számos embert végeztetett ki statáriális módon.

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szamuely Tibor 1890. december 27-én született Nyíregyházán, a zsidó származású Szamueli Lajos (bűdszentmihályi születésű) terménykereskedő és a nyíregyházi születésű Farkas Cecilia gyermekeként.[3] Öt fiútestvére volt: László, Zoltán, István, György és János.[4]Tanulmányait Győrött folytatta, majd 1908-ban érettségi vizsgát tett. Politikai pályáját a Magyarországi Szociáldemokrata Pártban kezdte. A Szabolcs Vármegye című lapban a munkásság helyzetét tárgyaló, harcos hangvételű cikkeket jelentetett meg. Újságírói tevékenységét a Népszavában folytatta és az egyik ott megjelent cikke miatt pert indítottak ellene, amely az elítélésével zárult. Ezt követően előbb Nagyváradon, majd Budapesten az Úttörő című antiklerikális hetilap munkatársa lett, segédszerkesztői pozícióban. 1913-ban ismét a Népszavánál tevékenykedett, ezúttal külföldi tudósítóként. 1914-ben behívták katonai szolgálatra. 1915 májusában az orosz fronton hadifogságba esett.[5] A hadifoglyok között a militarizmus ellen agitált és egyben szocialista propagandát folytatott. 1918 januárjától Moszkvában tartózkodott, ahol többek között Kun Bélával megpróbálta rábírni a hadifoglyokat az oroszországi forradalom védelmére. Emellett tagja volt a hadifoglyok ügyeit intéző Központi Bizottságnak is. Március 24-től ő lett a magyar hadifoglyok kommunista csoportjának politikai megbízottja. Április 14-től 18-ig - az ülés ideje alatt - részt vett a küldöttértekezleten. 1918. április 3-tól Kun Bélával közösen megjelentette a Szociális Forradalom című kommunista lapot.[5] Több magyar tisztet - akik a propaganda hatására sem voltak hajlandók belépni az orosz vörös gárdába - már oroszországi tartózkodása során kivégeztetett.[6] 1919. január 3-án tért vissza Magyarországra (Budapestre) és tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságának, valamint bekerült a Vörös Ujság szerkesztői bizottságába. Rövidesen házasságot kötött Szilágyi Jolán grafikusművésszel.[7] 1919. február 20. után illegalitásba vonult (Spitz René bujtatta), s az illegalitásban működő Központi Bizottság tagjaként (is) tevékenykedett, illetve részt vett a párt védelmére alakított rendezőgárda szervezésében.[5]

A Tanácsköztársaság alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szamuely 1919-ben
Lenin és Szamuely Moszkvában a Vörös téren 1919 májusában

A Tanácsköztársaság kikiáltása után számos pozíciót töltött be. Megbízták a hadügyi népbiztoshelyettes, a közoktatásügyi népbiztos tisztségek ellátásával, valamint ő volt a lakásbizottság vezetője és a rokkantügyek intézője is. Április 20-án kinevezték a budapesti hadseregcsoport politikai megbízottjának.[5]

1919. április 23-án kiadott parancsában a következőket jelentette ki:[8]

A Forradalmi Kormányzótanács (…) megbízott azzal, hogy úgy a fronton, mint a front mögött a rendet és a fegyelmet biztosítsam. Feladatom megvalósítására rendelkezésemre áll minden eszköz, és én élni is fogok ezekkel az eszközökkel, ha ennek szükségessége merülne fel. (…) A proletariátus osztály ellenségeihez, a burzsoáziához nem fordulok semmiféle kéréssel, csak azt szeretném, ha ezeket a szavakat vésné emlékezetébe: aki a proletariátus hatalma ellen emeli fel a kezét, aki nyílt vagy rejtett úton ellenforradalmat szít vagy elősegít, illetve elhallgat, aki a Forradalmi Kormányzótanács és a Hadsereg Főparancsnokság minden rendelkezését végre nem hajtja, az a saját halálos ítéletét írja alá. Az ítélet végrehajtása a mi feladatunk.

Szolnok, 1919. április 23., Szamuely Tibor
a keleti hadsereg rögtönítélő törvényszékének elnöke.

– 1. számú parancs. 1919. április 23., szerda.

A nagyszabású, orosz mintát idéző május 1-jei ünnepség megszervezésével is őt bízták meg.[9] A Tanácsköztársaság fegyveres harcai során részt vett Szolnok 1919. május 3-i visszafoglalásában. Még ebben a hónapban Moszkvába repült, ahol Leninnel tárgyalt. Innen május 31-én tért vissza Lenin üzenetével és útmutatásával.[5]

A vörösterror[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tanácsköztársaság ideje alatt erőszakos jellegükben az oroszországi eseményekhez hasonló atrocitások történtek. Ezek nem maradtak ideológiai megalapozás nélkül, amit főképp Szamuely Tibor és Lukács György népbiztosok végeztek.[10][11][12]

Április 20-án elhangzott beszédében Szamuely a következőket mondta:[10][11]

A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát!
– Szamuely 1919. április 20-án Győrben elhangzott beszéde

Szamuely és a vele egy véleményen lévők terrorkülönítményt állítottak fel, akik „Lenin-fiúk”-nak nevezték magukat. Ez a terrorcsoport gyakran együttműködött a Cserny József vezette terrorbrigáddal, a Vörös Őrséggel. Hírhedt páncélvonatukon járták az országot, és mindenütt felléptek, ahol a tanácsrendszert veszélyeztető megmozdulásokat sejtettek.[13]

A vörösterror halálos áldozatainak számát 300-600 közé teszik különféle források, dr. Váry Albert 1922-ben kiadott, A vörös uralom áldozata Magyarországon c. könyve 590 halálos áldozatot dokumentál.[14] Számos bűntényről maradt fenn beszámoló.[13][15]

E félig-meddig reguláris vörös osztagok (a Lenin-fiúk csak egy volt ezek közül, de Csernyékkel együtt a leghírhedtebb) tevékenysége miatt – az új rend vélt vagy valós ellenségeivel szemben alkalmazott szervezett erőszak tekintetében – a Forradalmi Kormányzótanács megosztott volt. A szociáldemokrata politikusok nagy részében ezek az intézkedések kezdettől fogva félelmet ébresztettek és még Kun Béla is attól tartott, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás. Végül április végén – főleg a szociáldemokraták hatására – minden „politikai terrorcsapat vagy más elnevezés alatt működő külön csapat” lefegyverzése mellett döntöttek:[16][17]

A törvények és rendeletek ellenére végrehajtott ítéletek és elsősorban azok a minősíthetetlen gyilkosságok, amelyeket egyesek, vagy a kormánytól nem engedélyezett, sem a hadsereghez, sem a Vörös őrséghez nem tartozó szabadcsapatok vagy önkényeskedők követtek el: bűnös cselekmények voltak elsősorban a forradalom törvényei ellen, ezek a forradalom tisztaságát mocskolták be, ezekért a forradalom és forradalmárok felelősséget nem vállalnak.
Böhm Vilmos, a tanácskormány hadügyi népbiztosa

Ennek ellenére Szamuely még május 3-án is folytatta Szolnokon a terrort. A 16 éves Mellinger Edét például azért végezte ki, mert édesapja kivégzése után ezt mondta neki: „maga nem bíró, hanem vadállat!”[18]

Böhm ellen, fenti nyilatkozta miatt merényletet tervezett.

Szolnokról Abonyba távozott, ahol további áldozatok következtek:[19]

Szamuely Szolnokról különvonatával ért Abonyba, ahol 3.-án délután a helyi ellenforradalmi megmozdulás leveréséhez fogott. Egy régi-új vörösőr, Csibrán József is színleg a nemzetőrök közé állt, a vöröskatonából avanzsált nemzetőr azonban nem bizonyult állhatatosnak, Szamuely parancsára készségesen összeállította a nemzetőrök névsorát. Ennek alapján láttak munkához a Lenin-fiúk. Többek között elfogták Sarudi Battik Béla orvostanhallgató tartalékos főhadnagyot, a fegyveres megmozdulás egyik vezetőjét is. Egyenesen Szamuely vonatirodájába vitték, ahol öt perc alatt döntöttek sorsáról. Itt vörös parancsnoki tisztséget kínáltak fel neki, ami szinte példa nélküli a vörösterror korszakából. Miután ezt elutasította, kötél általi halálra ítélték. Az ítélet végrehajtását a Debrecenből érkezett, igen aktív Lenin-fiú, bizonyos Stern Mózes vállalta magára. A Ceglédre vezető országút (a mai 4-es számú főút) szélén álló fához vitték, s mielőtt az áldozat lába alól kirúgták a széket, megkérdezték, hogy van-e utolsó kívánsága. A válasz igen büszke volt: „Úrnak születtem, úrként halok meg!” Miután kiszenvedett, még holtában is ütlegelték, ruháit ellopták, és este tízig hagyták tetemét az akasztófán. Szamuely különvonata többek között május 4-én is Abonyban, a tározóvágányon állt, innen gépkocsin indult reggel Szolnokra rögtönbíráskodni. Indulás előtt az abonyi letartóztatottak közül két férfit ítélt még halálra. A hóhér ezúttal is Stern Mózes volt. Piros Jenő 37 éves kereskedőt és K. Molnár István 36 éves földművest akasztották fel ugyanarra a fára, amely előző napon Sarudi Battik Béla vesztőhelye volt. Miután Piros Jenő kiszenvedett, bajtársával, K. Molnár Istvánnal vétették le a fáról, hogy ő kerüljön a helyére. Ezt követően Stern követte főnökét Szolnokra, hogy ott is ellássa véres munkáját.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szamuelytargyai.jpg

A proletárdiktatúra bukása után, 1919. augusztus 2-án (egy embercsempész segítségével) Savanyúkútnál átlépte az osztrák határt. A hivatalos hírközlések szerint egy osztrák járőr Lichtenwörtben megállította és ruházata átvizsgálásának elrendelése után a nála lévő pisztollyal mellbe lőtte magát. Hiába szállították a bécsújhelyi kórházba, az orvosok már nem tudták az életét megmenteni. Az elhunytnál talált készpénzt, egy pár négy briliánskővel ékesített kézelőgombot, egy ezüst Omega karórát, valamint egy Franz Krause névre szóló Szamuely Tibor fényképével ellátott hamis ukrán útlevelet a bécsújhelyi rendőrség lefoglalta. Az osztrák és magyar határrendészet - Szamuely személyazonosságának megállapítottása után - megegyezett, hogy a holttestét magyar területen temetik el. Ebben jelentős szerepet játszott az is, hogy a bécsújhely izraelita hitközség ellenezte az izraelita temetőbe való eltemetését. Ennélfogva földi maradványait Savanyúkútra szállították, ahol a temető árkába temették. A magyar kincstári jogügy-igazgatóság a Szamuely Tibor által a kincstárnak okozott kár fejében kártérítési pert indított az örökösök ellen, amit mindhárom fórumon megnyert. Ezért a halott mellett talált értéktárgyak a magyar kincstár tulajdonába kerültek. A magyar kormány utasítására és a savanyúkúti lakosság ellenállása következtében, 1919. augusztus 14-én holttestét kihantolták és a falu határában, egy jeltelen sírba temették.[5][20][21] Az öngyilkosság tényét Bölöny József és Hubai László Magyarország kormányai 1848-2004 című kötete is megerősíti.[22]

Kun Béla felesége emlékirataiban írja, hogy Szamuely menekülése előtt szólt neki tervezett öngyilkosságáról:[23]

Szamuely elbúcsúzott tőlünk. Nekem elárulta – miközben megmutatta zsebkendőbe rejtett kis revolverét –, hogy ha nem sikerül átjutnia a határon, inkább végez magával, mintsem a fehérek kezébe kerüljön.

Ennek ellenére a rettegett népbiztos öngyilkosságát nem mindenki fogadja el, illetve halálának körülményeiről is különbözőképpen tudósítottak. A Magyar életrajzi lexikon szerint például Szamuelyt meggyilkolták.[5]

Haláláról a Magyar Távirati Iroda a következőket jelentette:[21]

Szamuely Tibort, a volt tanácskormány egyik népbiztosát, Magyarországról való menekülése után, amikor osztrák területre ért, a csendőrség felismerte, letartóztatta és a legközelebbi őrsre kísérte. Szamuelyt Strohschneider osztrák kommunista segítette át a határon, s együtt tartóztatták le őket. Mialatt a csendőrség Strohschneidert, a közismert csempészt motozta, Szamuely revolvert rántott elő és mellbe lőtte magát. A golyó a hatodik borda alatt hatolt be és szívét érte.

Augusztus 2-án délelőtt fél tizenegykor a bécsi francia főmegbízott a következő távirati jelentést küldte Stephen Pichon külügyminiszternek:

Szamuelyt, a terrorista népbiztost tegnap, határátlépés közben tartóztatták le. Golyót eresztett a fejébe; ma halt meg a bécsújhelyi kórházban. Minden népbiztost, aki Ausztriába érkezik, hasonlóképpen le fognak tartóztatni, családtagjaikat pedig valamelyik alsó-ausztriai – valószínűleg a Morvaországhoz közeli Drosendorfban található – gyűjtőtáborba zárják.[24]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Riadó (Budapest, 1957)
  • Szamuely Tibor válogatott cikkei (1908-1915) (Budapest, 1969)
  • Összegyűjtött írások és beszédek (Budapest, 1975)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
  • R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • T. Kiss Tamás: [Kulturális] miniszterek 1848 és 1993 közötti időszakban. = A magyarországi kulturális minisztériumokról (1867-1993). Bp., Konferenciaközpont és Szabadegyetem Alapítvány, 1993.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gulyás Pál: Magyar Írói Álnév Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978 (633. oldal)
  2. A különféle forrásokban szereplő névváltozatok: Szamueli, Számueli, Szamuelli, Számuelli, Szamuelly, Számuelly.
  3. A nyíregyházi izraelita hitközség születési anyakönyve, 1890-ik év, 71. folyószám.
  4. Simor András: Így élt Szamuely Tibor, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1978 (19-20. oldalak)
  5. ^ a b c d e f g Magyar életrajzi lexikon: Szamuely Tibor (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 6.)
  6. Gazda Albert: A kommunizmus megbukott, nincs mitől félni/Szamuely Tibor, 2011. január 11., kedd 19:20 (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 29.)
  7. Szilágyi Jolán (Szamuely Tiborné) Székelyudvarhely, 1895 - Budapest, 1971 (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 30.)
  8. Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, 54. sz. melléklet (Szamuely Tibor parancsa), Digitális kiadás: Arcanum Adatbázis Kft. 2001. (Magyar Elektronikus Könyvtár) (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 29.)
  9. Voigt Vilmos: Éljen és virágozzék... (A budapesti május elsejékről), EPA Budapesti Negyed 3. (1994/1) (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 29.)
  10. ^ a b Budavári Önkormányzat: A kommunizmus áldozataira emlékezett az önkormányzat (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 29.)
  11. ^ a b Cseh Géza: Vörös és fehér terror Szolnokon, Rubicon Történelmi Magazin, 2011/2. szám (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 29.)
  12. Kulcsár Árpád: A megfélemlített ország, Terrorhullámok a 20. századi Magyarországon (1. rész), 2010. 02. 19. (XIV/7) (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 29.)
  13. ^ a b Magyar katolikus lexikon: Lenin-fiúk (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 29.)
  14. Sorensen a „Did Hungary Become Fascist?” c. cikkében a vörös terror áldozatainak számát 370 és 587 közé teszi
    Leslie Eliason (szerk.), Lene Bogh Sorensen (szerk.), Fascism, Liberalism, and Social Democracy in Central Europe: Past and Present, Aarhus Universitetsforlag, 2002, ISBN 8772887192
  15. Rubicon Történelmi Magazin, 2011/2. szám (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 29.)
  16. Konok Péter: Az erôszak kérdései 1919–1920-ban, 76-77. oldal (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 29.)
  17. Komoróczy Géza: Zsidók a Tanácsköztársaságban, Szobat.org, 2012. február 08. (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 29.)
  18. Tiszai Lajos: Szolnokország, 2001, ISBN 963 0 56 19 4 (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 29.)
  19. Markó Ferenc: Abony 1919. május - Az abonyi vörösterror, 2011.05.05. 21:10:51 (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 29.)
  20. Soós László: Szamuely Tibor hagyatéki ügye, Archívnet XX. századi történelmi források, 3. évfolyam (2003) 5. szám (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 30.)
  21. ^ a b 1919. augusztus 2. szombat/Samuely Tibor elvtárs menekülése és öngyilkossága, Valtozast.hu (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 30.)
  22. Bölöny József és Hubai László. Magyarország kormányai 1848-2004. Akadémiai Kiadó, 447. o. ISBN 9630580128 (2004) 
  23. 1919. augusztus 1. péntek/Részletek Kun Béláné visszaemlékezéseiből, Valtozast.hu (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 30.)
  24. Csonka-Magyarország ellen kellettek a kommunisták – Index, 2009. március 21.

Főbb források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Szamuely Tibor témában.