Szamuely Tibor

Szamuely Tibor

Szamuely Tibor (másként: Szamuelly Tibor, született: Szamueli Tibor, Nyíregyháza, 1890. december 27. – Bécsújhely, 1919. augusztus 2.) kommunista politikus, újságíró, a Tanácsköztársaság terrorszervezetének vezetője, aki számos embert végeztetett ki statáriális módon.

A kezdetek

Nyíregyházán született, zsidó családban, Szamueli Lajos büdszentmihályi születésű terménykereskedő és a nyíregyházi születésű Farkas Cili gyermekeként. Tanulmányait Győrött végezte, 1908-ban érettségizett. Politikai pályáját a Magyarországi Szociáldemokrata Pártban kezdte. Újságíróként dolgozott, és egy a Népszavában megjelent cikke miatt perbe is fogták, majd elítélték. 1914-ben behívták katonának. 1915 májusában orosz hadifogságba esett. Hadifogságát nagyobbrészt a dauriai (Szibéria) Csitában töltötte. A hadifoglyok között antimilitarista és szocialista propagandát folytatott. 1918 januárjától Moszkvában Kun Bélával és másokkal szervezte a hadifoglyokat az orosz forradalom védelmére. Több magyar tisztet - akik a propaganda hatására sem voltak hajlandók belépni az orosz vörös gárdába - már itt kivégeztetett. 1919. január 3-án tért haza, tagja lett a KMP Központi Bizottságának és a Vörös Újság szerkesztő bizottságának. Feleségül vette Szilágyi Jolánt.

A Tanácsköztársaság alatt

Szamuely 1919-ben

Lenin és Szamuely Moszkvában a Vörös téren 1919 májusában

A Tanácsköztársaság kikiáltása után hadügyi népbiztoshelyettes, közoktatásügyi népbiztos, a lakásbizottság vezetője, a rokkantügyek intézője volt. A nagyszabású május 1-jei ünnepség megszervezésével is őt bízták meg. Április 20-án a budapesti hadseregcsoport politikai megbízottjává nevezték ki.

„	A Forradalmi Kormányzótanács megbízott azzal, hogy úgy a fronton, mint a front mögött a rendet és a fegyelmet biztosítsam. Feladatom megvalósítására rendelkezésemre áll minden eszköz, és én élni is fogok ezekkel az eszközökkel. (…) A proletariátus osztály ellenségeihez, a burzsoáziához nem fordulok semmiféle kéréssel, csak azt szeretném, ha ezeket a szavakat vésné emlékezetébe: aki a proletariátus hatalma ellen emeli fel a kezét, aki nyílt vagy rejtett úton ellenforradalmat szít vagy elősegít, illetve elhallgat, aki a Forradalmi Kormányzótanács és a Hadsereg Főparancsnokság minden rendelkezését végre nem hajtja, az a saját halálos ítéletét írja alá. Az ítélet végrehajtása a mi feladatunk. Szolnok, 1919. április 23., Szamuely Tibor a keleti hadsereg rögtönítélő törvényszékének elnöke.	”
– 1. számú parancs. 1919. április 23., szerda.

Részt vett Szolnok május 3-i visszafoglalásában. 1919 májusában Moszkvába repült, ahol Leninnel tárgyalt.

A vörösterror

A Tanácsköztársaság ideje alatt erőszakos jellegükben az oroszországi eseményekhez hasonló atrocitások történtek. Ezek nem maradtak ideológiai megalapozás nélkül, amit főképp Szamuely Tibor és Lukács György népbiztosok végeztek.

„	A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát!	”
– 1919. április 20-án Győrben elhangzott beszéde

Szamuely és a vele egy véleményen lévők terrorkülönítményt állítottak fel, akik „Lenin-fiúk”-nak nevezték magukat. Ez a terrorcsoport gyakran együttműködött a Cserny József vezette terrorbrigáddal. Hírhedt páncélvonatukon járták az országot, és mindenütt felléptek, ahol a tanácsrendszert veszélyeztető megmozdulásokat sejtettek.

A vörösterror halálos áldozatainak számát 300-600 közé teszik különféle források, dr. Váry Albert 1922-ben kiadott, A vörös uralom áldozata Magyarországon c. könyve 590 halálos áldozatot dokumentál. Számos bűntényről maradt fenn beszámoló.

E félig-meddig reguláris vörös osztagok (a Lenin-fiúk csak egy volt ezek közül, de a leghírhedtebb) tevékenysége miatt – az új rend vélt vagy valós ellenségeivel szemben alkalmazott szervezett erőszak tekintetében – a Forradalmi Kormányzótanács megosztott volt: a szociáldemokrata politikusok nagy része ilyen intézkedéseket nem támogatott, a kommunisták azonban igen.

Végül – a szociáldemokrata többség hatására – a vörösterror elítélése, „gyilkosságoknak” minősítése és az osztagok lefegyverzése mellett döntöttek:^[forrás?]

„	A törvények és rendeletek ellenére végrehajtott ítéletek és elsősorban azok a minősíthetetlen gyilkosságok, amelyeket egyesek, vagy a kormánytól nem engedélyezett, sem a hadsereghez, sem a Vörös őrséghez nem tartozó szabadcsapatok vagy önkényeskedők követtek el: bűnös cselekmények voltak elsősorban a forradalom törvényei ellen, ezek a forradalom tisztaságát mocskolták be, ezekért a forradalom és forradalmárok felelősséget nem vállalnak.	”
– Böhm Vilmos, a tanácskormány hadügyi népbiztosa

Szamuely Abonyban

„	Szamuely Szolnokról különvonatával ért Abonyba, ahol 3.-án délután a helyi ellenforradalmi megmozdulás leveréséhez fogott. Egy régi-új vörösőr, Csibrán József is színleg a nemzetőrök közé állt, a vöröskatonából avanzsált nemzetőr azonban nem bizonyult állhatatosnak, Szamuely parancsára készségesen összeállította a nemzetőrök névsorát. Ennek alapján láttak munkához a Lenin-fiúk. Többek között elfogták sarudi Battik Béla orvostanhallgatót és tartalékos főhadnagyot, a fegyveres megmozdulás egyik vezetőjét is. Egyenesen Szamuely vonatirodájába vitték, ahol öt perc alatt döntöttek sorsáról. Itt vörös parancsnoki tisztséget kínáltak fel neki, ami szinte példa nélküli a vörösterror korszakából. Miután ezt elutasította, kötél általi halálra ítélték. Az ítélet végrehajtását a Debrecenből érkezett, igen aktív Lenin-fiú, bizonyos Stern Mózes vállalta magára. A Ceglédre vezető országút (a mai 4-es számú főút) szélén álló fához vitték, s mielőtt az áldozat lába alól kirúgták a széket, megkérdezték, hogy van-e utolsó kívánsága. A válasz igen büszke volt: „Úrnak születtem, úrként halok meg!” Miután kiszenvedett, még holtában is ütlegelték, ruháit ellopták, és este tízig hagyták tetemét az akasztófán. Szamuely különvonata többek között május 4.-én is Abonyban, a tározóvágányon állt, innen gépkocsin indult reggel Szolnokra rögtönbíráskodni. Indulás előtt az abonyi letartóztatottak közül két férfit ítélt még halálra. A hóhér ezúttal is Stern Mózes volt. Piros Jenő 37 éves kereskedőt és K. Molnár István 36 éves földművest akasztották fel ugyanarra a fára, amely előző napon Sarudi Battik Béla vesztőhelye volt. Miután Piros Jenő kiszenvedett, bajtársával, K. Molnár Istvánnal vétették le a fáról, hogy ő kerüljön a helyére. Ezt követően Stern követte főnökét Szolnokra, hogy ott is ellássa véres munkáját.	”

Halála

A proletárdiktatúra bukása után, augusztus 2-án Savanyúkútnál átlépte az osztrák határt.

A hivatalos hírközlések szerint egy osztrák járőr Lichtenwörtben megállította Szamuely Tibort, és társával együtt a legközelebbi őrszobára kísérte. Itt Szamuely kicsi Piper pisztolyával szíven lőtte magát. Hiába vitték a Bécsújhelyi kórházba, az orvosok nem tudtak segíteni rajta, azonnal meghalt.

Kun Béla felesége emlékirataiban írja, hogy Szamuely menekülése előtt szólt neki tervezett öngyilkosságáról:

„	Szamuely elbúcsúzott tőlünk. Nekem elárulta – miközben megmutatta zsebkendőbe rejtett kis revolverét –, hogy ha nem sikerül átjutnia a határon, inkább végez magával, mintsem a fehérek kezébe kerüljön.	”

Ennek ellenére a rettegett népbiztos öngyilkosságát nem mindenki fogadja el. Egy angol újságíró a bécsi rendőrség titkos irataira hivatkozva azt a hírt röppentette fel, hogy Szamuelyt magyar csendőrök lőtték le. Az újságíró szerint az osztrák-magyar határon történt ez, Szamuelyt hátulról találta el a golyó.

A savanyúkúti határrendőrség parancsnoka egyik jelentésében azt írja, hogy a bal füle mögött érte a lövés.

Kun Béla szerint „van egy harmadik verzió is haláláról”. Az osztrák határt a proletárdiktatúra bukása előtt már az osztrák csendőrökkel együtt magyar fehérgárdisták tartották megszállva. Ezeknek a magyar fehérgárdistáknak egyike, egy Gyulai nevű főhadnagy lőtt állítólag Szamuelyre.

Augusztus 2-án délelőtt fél tizenegykor a következő táviratot küldte a bécsi francia főmegbízott hazája külügyminiszterének:

„	Szamuelyt, a terrorista népbiztost tegnap, határátlépés közben tartóztatták le. Golyót eresztett a fejébe; ma halt meg a bécsújhelyi kórházban. Minden népbiztost, aki Ausztriába érkezik, hasonlóképpen le fognak tartóztatni, családtagjaikat pedig valamelyik alsó-ausztriai – valószínűleg a Morvaországhoz közeli Drosendorfban található – gyűjtőtáborba zárják.	”

Művei

• Riadó (Budapest, 1957)
• Szamuely Tibor válogatott cikkei (1908-1915) (Budapest, 1969)
• Összegyűjtött írások és beszédek (Budapest, 1975)

Külső hivatkozások

• Magyar életrajzi lexikon
• Szamuely Tibor iratai, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, PIL 786. f.
• Tanácsköztársaság emlékoldal
• Vörös Boldizsár: „Szamuelli repülőgépen Oroszországba szökött.” Álhírek Budapesten a Magyarországi Tanácsköztársaság idején. = Budapesti Negyed 47-48. (2005/1-2)
• Szamuely Tibor: Összegyűjtött írások és beszédek. Szerk.: Simor András. Bp. 1975, Magvető, ISBN 9632701046
• Szilágyi Jolán: Emlékeim. Bp. 1966, Zrínyi (Szamuely feleségének visszaemlékezései.)
• Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon. Bp.-Szeged, 1993. (Reprint kiadás. Eredeti: 1922) ISBN 9638484004