Kolumbiai menyét
A kolumbiai menyét (Neogale felipei, korábban Mustela felipei) vagy Don Felipe-menyét az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe, a kutyaalkatúak (Caniformia) alrendjébe és a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó Neogale nem egyik faja.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Neogale felipei (Izor & de la Torre, 1978) | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||
|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kolumbiai menyét témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kolumbiai menyét témájú kategóriát. |
A többi Neogale-fajhoz hasonlóan korábban a Mustela nembe sorolták, egy 2021-es tanulmány alapján azonban a Neovison-fajokkal és két Mustela-fajjal együtt ebbe az újabb nembe helyezték át.[1] Tudományos neve az amerikai mammalógus, Philip "Don Felipe" Hershkovitz nevét örökíti meg.[2] A fajt korábban csak példányokról ismerték, mígnem 2011-ben az első fotót egy élő egyedről egy amatőr természettudós készítette, aki szülei házában talált egy csapdába esett példányt; ezt követően a menyét a szabadba szökött. A képet 2018-ban feltöltötték az iNaturalist oldalára, ahol az széles körű figyelmet kapott.[3][4]
Megjelenése[szerkesztés]
A kolumbiai menyét megnyúlt teste átlagosan 22, farka pedig 11,5 centiméter hosszú, tömege 120-150 gramm között változik. Testének felső része sötét, feketésbarna, színeltérések nélkül, a hasi rész halvány narancssárga vagy barnássárga és az állat fejéig fokozatosan elhalványul. A szőrzet az orrtól a farok hegyéig egyenletes színű, csíkos vagy foltos mintázat nélkül. A felfújt hallóüreg az állat testének háti középvonala közelében helyezkedik el. Talpai szőrtelenek, második, harmadik és negyedik ujjain kiterjedt hártya húzódik, ami félig vízi életmódra utal.[5][6] A kolumbiai menyét átlagban a második legkisebb élő ragadozó, az eurázsiai menyétnél (Mustela nivalis) csak valamivel nagyobb, de kisebb a hermelinnél (M. erminea).[7]
Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]
A kolumbiai menyét az egyik legkevésbé tanulmányozott ragadozófaj Amerikában. Juan de Roux fotói az első ismert fényképek egy élő példányról. Úgy tartják, hogy ezek az apró állatok a jelenleg ismert nagyobb földrajzi elterjedési területet tartják fenn. A megfigyelésekről szóló jelentések szerint a faj elterjedését Nyugat-Kolumbia és Ecuador északi részének hegyláncai közé helyezték. Eredetileg úgy gondolták, hogy Kolumbiában honos, de a közelmúltban olyan példányokat gyűjtöttek Ecuadorban, amelyek azóta bebizonyították, hogy ez a gondolat téves. Az elterjedési és élőhelymodellezési felmérések megjósolhatták, hogy a kolumbiai menyét elterjedése Kolumbiában 20, Ecuadorban pedig 14 védett terület között oszlik el, valamint mindkét országban három, korábban ismert helyen található, ezeknek a helyeknek a többsége az erdő védett területein van. A sok gyűjteményben található neotropikus menyétek közelmúltban végzett újbóli vizsgálata nem tárt fel új kolumbiai menyétet, ami megerősíti a faj ritkaságáról alkotott hagyományos nézetet; sok közzétett beszámoló feljegyzései hibásak, vagy megbízhatóságuk nem ítélhető meg. Lehetséges azonban, hogy a fajt aluljegyzik, mert az Andok ezen részén a menyéteket általában rendkívül nehéz a terepen azonosítani: ez a faj morfológiailag nagyon hasonlít a hosszúfarkú menyétre (Neogale frenata).[8]
A földrajzi modellezés és a begyűjtött példányok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a kolumbiai menyét nagyrészt part menti élőhelyeken él, elsősorban folyók, patakok közelében vagy más természetes vízforrások partjai mentén. Mivel ezek az élőhelyek 1100-2700 méteres tengerszint feletti magasságban találhatóak, a "köderdők” közé sorolják őket, amelyek 100%-os páratartalommal járulnak hozzá a part menti élőhelyhez.
Életmódja[szerkesztés]
A kolumbiai menyét ragadozó emlős, amely elsősorban halakat, egyéb kisméretű vízi állatokat és szárazföldi kisemlősöket zsákmányol. A vadászatot segíti az úszóhártyás láb és álcázó szőrzete.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
A kolumbiai menyétet sebezhetőként sorolták be, ami a jelenlegi ismert elterjedési területen legalább 1350 kifejlett egyedből álló populációméretre és valószínűsíthető populációsűrűségre következtet, és feltételezhető, hogy a populáció létszáma folyamatosan csökken a folyamatban lévő erdőirtás miatt. Az elterjedési terület elég kiterjedt ahhoz, hogy nagy legyen a valószínűsége annak, hogy egyetlen alpopuláció sem tartalmaz 1000 érett egyednél többet. Ezen túlmenően valószínű, hogy a faj elérheti a D1 alatti sebezhető küszöbértéket (ha a teljes populáció legfeljebb 1000 érett egyed), amennyiben az egyedsűrűség csak háromnegyede az 1350-es tetszőleges értéknek (és még egyszer feltételezve, hogy a jelenlegi elterjedési terület nem nagyobb); ezen felsorolás kissé bizonyító lehet. Valójában a CITES II. függelék veszélyeztetett szerinti besorolása nem kizárt, különösen azért, mert ez esetben egyetlen alpopuláció sem tartalmazhat 250-nél több kifejlett példányt; ugyanakkor a teljes populáció mérete is súlyosan alulbecsülhető, különösen, ha az elterjedési terület nagyobb, mint a jelenleg dokumentált (ami az itt feltételezettnél nagyobb populációt jelent). Összességében nem valószínű, hogy a faj valódi elterjedési területét eddig teljes mértékben dokumentálták, különösen egy olyan faj esetében, amelyet tipikus emlősvizsgálati módszerekkel ennyire nehéz azonosítani. Ennélfogva a sebezhető megfelelőbb besorolásnak tűnik, amely újbóli értékelésre vár, amíg több információ válik elérhetővé.[8]
A fajjal való találkozás ritkasága és más nem példányokkal történő feljegyzések nem tekinthetők az egyedszám bizonyítékának: a jelenlegi ismeretek szerint nem lehet biztosan azonosítani, csak kézzel. A megfigyelési feljegyzések generálásának ezen módja nélkül továbbra is munkaigényes kihívás marad a faj állapotának meghatározása: két indokínai erdei menyétfaj, a csíkoshátú menyét (Mustela strigidorsa) és a sárgahasú menyét (M. kathiah) észlelt elterjedése és természetvédelmi állapota teljesen megváltozott a madarászok által gyakran fényképezett felvételek hatására, amelyeket elgázolt példányok támasztanak alá olyan területeken, ahol turistautak hatoltak be a hegyvidéki erdőkbe, és nagyszámú természettudatos turistát vonzanak be. Ez utóbbi két faj és egy harmadik délkelet-ázsiai menyét, a maláj menyét (M. nudipes) esetében a felvételek vizsgálata azokon a területeken, ahol többféle módszert alkalmaznak, azt mutatta, hogy a kameracsapdázás nagyon gyenge a felismerésüknél, még ha ezeket a fajokat formális felméréssel vagy kutatási tevékenységgel rögzítik is, általában véletlenül kívül esik a strukturált módszertanon; figyelemreméltó számú feljegyzés származik megfigyelőktől, akik a nap folyamán erdei patakokban fürödtek. Az ilyen lehetőségek nagy mértékben csökkentek a kolumbiai menyét esetében: az elgázolt példányok és a falusiak által megtartott állatok az egyetlen elfogadható módjai a véletlen feljegyzések generálásának, ahol a fajok magabiztos azonosítása fenntartható.[8]
A faj erdővel való kapcsolatának mértéke azonban nem ismert, így az erdőirtási statisztikák és a faj populációjának helyzete közötti kapcsolat sem tisztázott. Például az előbbi túlbecsülheti az utóbbit, ha ezen faj nem kötődik különösebben az erdőhöz, vagy ha a zsugorodott, illetve szélső területeken nagyobb a sűrűség, mint az érintetlen erdőkben; vagy alulbecsülik, ha a faj egy különösen gyorsan csökkenő mikroélőhelyre szorul.[8]
Ecuadorban a fajt egyetlen védett területen sem jegyezték fel. A modellek szerint a faj potenciálisan 10 védett területen lehet jelen Kolumbiában, és 14 területen Ecuadorban; azonban ezekről a területekről nincs megerősített feljegyzés. Természetvédelmi igényeinek meghatározását nehezíti, hogy a faj természetrajzára vonatkozó információk minimálisak, ráadásul az öt ismert lelőhely közül háromnál a természetes élőhelyek erősen feldarabolódtak az elmúlt években.[8]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Colombian weasel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Izor, R. J. and N. E. Peterson. 1985. Notes on South American weasels. Journal of Mammalogy 66: 788–790. doi.:10.2307/1380810.
- Burneo, S., José F. González-Maya, and D. Tirira. "Distribution and habitat modelling for Colombian Weasel Mustela felipei in the Northern Andes." Small Carnivore Conservation 41 (2009): 41–45.
- Martínez-Arias, Víctor M. "Has Colombian Weasel Mustela felipei been overlooked in collections?" Héctor E. Ramírez-Chaves. Small Carnivore Conservation 47 (2012): 30–34.
- Tirira, Diego G., and José F. González-Maya. "Current state of knowledge of the least-known carnivore in South America: Colombian Weasel Mustela felipei in Colombia and Ecuador." Small Carnivore Conservation 41 (2009): 46–50.
- Loyola, R. D., De Oliveira, G., Diniz-Filho, J. A. F. and Lewinsohn, T. M. (2008), "Conservation of Neotropical carnivores under different prioritization scenarios: mapping species traits to minimize conservation conflicts." Diversity and Distributions, 14: 949–960. doi.:10.1111/j.1472-4642.2008.00508.x
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Patterson, Bruce D.; Ramírez-Chaves, Héctor E.; Vilela, Júlio F.; Soares, André E. R.; Grewe, Felix (2021). "On the nomenclature of the American clade of weasels (Carnivora: Mustelidae)" Journal of Animal Diversity. 3 (2): 1–8. doi.:10.52547/JAD.2021.3.2.1. ISSN:2676-685X S2CID:236299740.
- ↑ Izor, R. J.; L. de la Torre (1978). "A New Species of Weasel (Mustela) from the Highlands of Colombia, with Comments on the Evolution and Distribution of South American Weasels". Journal of Mammalogy. 59 (1): 92–102. doi.:10.2307/1379878, JSTOR:1379878.
- ↑ Mandelbaum, Ryan F. (30 April 2019). "Man Takes First-Ever Photo of Living Colombian Weasel After Finding It Standing on His Toilet". Gizmodo. Retrieved 2020-06-03.
- ↑ de Roux, Juan M.; Noguera-Urbano, Elkin A.; Ramírez-Chaves, Héctor E. (2019-05-30). "The Vulnerable Colombian weasel Mustela felipei (Carnivora): new record from Colombia and a review of its distribution in protected areas". Therya. Asociación Mexicana de Mastozoología. 10 (2): 207–210. doi.:10.12933/therya-19-776. ISSN: 2007-3364. S2CID: 202192381.
- ↑ Ramírez-Chaves, Héctor E.; Bruce D. Patterson (2014). "Mustela felipei (Carnivora: Mustelidae)" (PDF). Mammalian Species. 46 (906): 11–15. doi.:10.1644/906. S2CID: 86155713.
- ↑ Novak, R. M. 1999. Walker's Mammals of the World. 6th edition. Johns Hopkins University Press, Baltimore. ISBN 0-8018-5789-9.
- ↑ Carnivores of the World by Dr. Luke Hunter. Princeton University Press (2011), ISBN 9780691152288.
- ↑ a b c d e https://www.iucnredlist.org/species/14026/45201088
