Kereszténység Japánban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tange Kenzó Szűz Mária-katedrálisa Tokióban

A kereszténység (japánul: キリスト教, kiriszutokjó, Hepburn-átírással: kirisutokyō) akkor vert gyökeret a szigetországban, amikor az első portugál kereskedők 1543-ban „felfedezték” Japánt.

Első korszak (1549 - 1639)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első (jezsuita) misszionáriusok, élükön Xavéri Szent Ferenccel, 1549-ben léptek partra. Főleg Kjúsún, Nagaszaki környékén térítettek sikerrel: 1579-re a daimjók közül hat is megkeresztelkedett, s velük vagy százezer alárendeltjük. Alessandro Valignano fővizitátor 1582-ben négy japán ifjút vitt magával Portugáliába és Rómába (Tensó-kori követjárás). Az 1580-as években spanyol ferencesek és dominikánusok is érkeztek, s a rendek meg a két ibériai ország rivalizálása hozzájárult az első keresztényellenes rendeletek kibocsátásához. Az üldözéseket Tojotomi Hidejosi kezdte, Tokugava Iejaszu folytatta, de a mártírok száma az 1637–38-as simabarai felkeléssel öltött igazán tömegméreteket, s az Edo-bakufu izolációs politikájának meghirdetésével (1639) véget ért a (katolikus) kereszténység első korszaka Japánban.

1860-tól napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1860-as években, miután az ország újra kénytelen volt megnyitni kapuit a külvilág előtt (Matthew Calbraith Perry), kiderült, hogy Nagaszaki környékén mintegy 60 ezer ’titkos keresztény’ (kakure kirisitan) él, akik bujkálva hódoltak őseik 250 éve felvett vallásának. A Meidzsi-kor (18681912) óta (noha még az első korabeli alkotmány sem garantált teljes vallásszabadságot, sőt a titkos keresztények közül többet ki is végeztek, az 1930-as–40-es évek militarizmusa pedig kötelezővé tette a sintót, s a második világháború alatt minden misszionáriust internáltak vagy kiutasítottak) a katolikus és protestáns egyházak több egyetemet (Sophia Egyetem), kórházat, menhelyet stb. alapítottak és működtetnek máig. Az 1,5 millió japán kereszténynek napjainkban körülbelül kétötöde katolikus (16 egyházmegye, 800 egyházközség) és háromötöde protestáns (körülbelül 7000 templommal és imaházzal). Mindazonáltal a kereszténység továbbra is „idegen” vallásnak számít, elsősorban monoteizmusa és az egyénre koncentráló erkölcstana miatt, abban a japán társadalomban és hagyományrendszerben, amelyben évezredes politeista vallások (buddhizmus, sintó) és csoportközpontú erkölcsi parancsok dominálnak.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]