Jezsuita rendház (Kolozsvár)
| Jezsuita rendház | |
 | |
| Település | Kolozs megye |
| Cím | Kolozsvár, Monostori út 9. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 16. század |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | kolostor |
| LMI-kód | CJ-II-m-B-07395 |
| Elhelyezkedése | |
 Jezsuita rendház
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 45′ 44″, k. h. 23° 34′ 15″Koordináták: é. sz. 46° 45′ 44″, k. h. 23° 34′ 15″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jezsuita rendház témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A kolozsvári jezsuita rendház a Monostori út elején található műemlék épület, a volt Gazdasági Akadémia kertjébe beékelve. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07395 sorszámon szerepel.
A jezsuiták 1579-ben csak a városon kívül kaptak engedélyt a letelepedésre. 1581-ben Báthory István fejedelem nekik adta ugyan a Farkas utcai templom és zárda épületét, de 1588-ban a medgyesi országgyűlés kitiltotta őket Erdélyből. 1595-ben Báthory Zsigmond visszahívta a jezsuitákat, 1603-ban Székely Mózes ismét elűzte őket, 1615-ben pedig Bethlen Gábor nekik adományozta a romos állapotban levő kolozsmonostori apátságot. Mivel ez nem volt alkalmas iskolának, Szentpáliné Galambfalvi Borbála asszony 1621-ben a rendre hagyta udvarházát plébániaház céljára. A jezsuita lelkészek itt laktak és konviktust is rendeztek be a gazdagabb diákoknak. Az 1660-as évekig itt működött a jezsuita iskola, amíg végül engedélyezték a rend betelepedését a városba. A hagyomány szerint itt tanult Pázmány Péter is, de Bíró Vencel ezt nem tartja megalapozottnak; szerinte Pázmánynak a kolozsmonostori apátsági épületben vagy a Farkas utcai kollégiumban kellett tanulnia.
1660-ban, amikor a törökök elfoglalták Nagyváradot és a hódoltság határát Kolozsvárig kiterjesztették, a jezsuiták nem érezték magukat biztonságban a város falain kívül, ezért kérelemmel fordultak a városhoz, hogy engedjék meg a beköltözésüket. Ezt követően a rendház megmaradt plébániának, de egyben a városbeli szerzetesek üdülőhelyeként is használták.
A szabálytalan U alakú épület belső szárnyát a 17. században a jezsuiták építtették, az utca felé néző, 18 méter széles barokk szárny 1762-ben épült. Az épület 1773-ig, a rend feloszlatásáig volt a jezsuiták tulajdonában. A 19. század végén az Erdélyi Római Katolikus Státus eladta az épületet az államnak. A kápolnát előbb növényszárításra használták, majd ortodox kápolna lett belőle, ekkortájt építették hozzá a kis csengettyűtornyot.
Az udvarra vezető kapu zárókövének felirata:
| ANNO M:D:C·C: XL (kereszt) VII I(esus)H(ominumS(alvator) DIE (jelvény) MEN(sis) III NO (") VEMB(ris) |
A kutatók feltételezése szerint az 1747-es dátum a felszentelés időpontja lehetett.
Források[szerkesztés]
- Asztalos Lajos: Kolozsvár helynevei. Szabadság, (2006. november 8.) arch Hozzáférés: 2018. augusztus 27.
- Bíró Vencel: A kolozsmonostori belső jezsuita rendház és iskola Bethlen és a Rákóczy fejedelmek idejében. Cluj-Kolozsvár: Minerva. 1931. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 35.
- Bíró Vencel: A kolozsvári jezsuita egyetem szervezete és építkezései a XVIII. században. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1945. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 192.
- Gaal György: Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz. Kolozsvár: Korunk. 1992. 54–55. o.
- Kolozsvár építészeti és művészeti emlékei a XIX. század közepéig. In Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok II. kötet. Bukarest: Kriterion. 1982. 120–121., 145. o.
- Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
.svg){kind=small}