Ilie G. Murgulescu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ilie G. Murgulescu
Életrajzi adatok
Született 1902. január 27.
Cornu
Elhunyt 1991. október 28. (89 évesen)
Bukarest
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület kémia
Kutatási terület analitikai kémia, fizikai kémia, szervetlen kémia
Munkahelyek
Akadémiai tagság Román Akadémia levelező (1948), rendes tag (1952)
MTA tiazteleti tag (1973)

Ilie G. Murgulescu (Cornu, 1902. január 27.Bukarest, 1991. október 28.) román kémikus, politikus. A modern román fizikai kémia úttörő egyénisége, a Román Akadémia fizikai kémiai kutatóintézetének alapítója, 19531956 és 19601963 között Románia oktatási minisztere volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az általános iskolát Dolj megyei szülőfalujában végezte el, majd szülei Craiovába íratták be gimnáziumba. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári, akkori nevén I. Ferdinánd Király Tudományegyetemen végezte el, s 1928-tól a temesvári Szervetlen Kémiai Laboratórium munkatársaként dolgozott. 1930-ban került sor kémiai doktori védésére, Gheorghe Spacu irányításával megírt disszertációjának tárgya a tioszulfát-anionok reakciója rézkomplexekkel volt. 19321933-ban a Lipcsei Egyetem fotokémiai laboratóriumában végzett kutatásokat Fritz Weigert keze alatt. Ezekben az években készítette el fizikai doktori disszertációját is Werner Heisenberg és Șerban Țițeica segítő irányítása mellett. 1934-ben a Temesvári Műegyetemen helyezkedett el mint fizikai kémiai és analitikai kémiai előadó. 1945-ben a tanintézet professzorává, 1947-ben pedig rektorává nevezték ki.

1948-ban a Román Akadémia levelező, 1952-ben pedig rendes tagjává választotta. 1949 őszén a Bukaresti Egyetem fizikaikémia-professzorává és rektorává nevezték ki. Egy évvel később, 1950 szeptemberében megvált a rektori hivataltól, s a közoktatási miniszter helyettese lett. 1953 januárjában felsőoktatási, ugyanazon év októberében oktatási miniszterré nevezték ki. Posztjától 1956 novemberében kellett megválnia, miután kiderült, hogy fia részt vett a romániai diákság által szervezett, a magyar forradalom melletti szimpátiatüntetéseken. 1960 januárjában azonban ismét megbízták az összevont oktatási és kulturális tárca vezetésével, s azt követően, hogy a minisztériumot 1962 júniusában kettéválasztották, még egy évig, 1963-ig ült az oktatási bársonyszékben.

1959 decemberétől a Román Akadémia alelnöki tisztét is betöltötte, 19631966 között pedig elnökként ő irányította a tudományos intézet munkáját. 1963-ban megalapította és 1977-ig vezette a Román Akadémia Fizikai Kémiai Kutatóközpontját, amely napjainkban az ő nevét viseli (Ilie G. Murgulescu Fizikai Kémiai Kutatóintézet). Éveken keresztül szerkesztette az akadémiai kiadású Revue Roumaine de Chimie és a Ștudii și Cercetari de Chimie című szakfolyóiratokat. Mindeközben 1949-től megszakítás nélkül oktatott bukaresti katedráján, egészen 1972-es nyugdíjazásáig. 1973-ban tudományos munkásságáért a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta.

Murgulescu kutatási érdeklődése rendkívül széles spektrumot ölelt fel a szervetlen és az analitikai kémia tárgykörén belül. Komplex vegyületek spektroszkópiai és konduktometriai vizsgálata mellett foglalkozott elektrolitoldatok törésmutatójával, fotokémiai sajátságaival és bomlási mechanizmusaival, heterogén katalitikus folyamatokkal, a metán termikus bomlásának mechanizmusával, a króm-, nikkel- és mangánanódok passzivitásával, disszociációs egyensúllyal, aktivitási koefficiensek meghatározásával, olvadékok sajátságaival. Számos analitikai kémiai módszert dolgozott ki.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]