Hóka
Hóka (Havka) | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Eperjesi |
Járás | Késmárki |
Rang | község |
Első írásos említés | 1337 |
Polgármester | Pavol Jabrocký |
Irányítószám | 061 01 |
Körzethívószám | 052 |
Forgalmi rendszám | KK |
Népesség | |
Teljes népesség | 45 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 7 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 627 m |
Terület | 6,01 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 20′ 40″, k. h. 20° 24′ 19″Koordináták: é. sz. 49° 20′ 40″, k. h. 20° 24′ 19″ | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Hóka (1899-ig Havka szlovákul: Havka) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Késmárki járásban. 2011-ben 43 lakosából 40 szlovák volt.
Fekvése
Késmárktól 41 km-re északra, Szepesófalutól 6 km-re délkeletre a Szepesi Magura északi lejtőjén a lengyel határ közelében fekszik.
Története
Vöröskolostori karthauzi szerzetesek alapították a 14. században, 1337-ben "Hafka" alakban említik először. A 15. században a husziták gyújtották fel. 1786-ban württembergi németekkel telepítették be. 1828-ban 15 házában 116 lakos élt. Itt működött a környék egyetlen fazekasműhelye, lakói főként állattenyésztéssel foglalkoztak.
Fényes Elek szerint "Havka, puszta, Szepes vmegyében, II. Józseftől alapítatott német gyarmat, Lechniczhez 1 1/4 órányira: 166 kath. lak." [2]
1910-ben 116, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott. Lakossága egyre fogy.
2001-ben 46 szlovák lakosa volt.
Nevezetességei
- Kápolnája a 19. század első felében épült.
- Jellegzetes magastetjű régi faházai ma is állnak.
További információk
- Községinfó
- Hóka Szlovákia térképén[halott link]
- Tourist-channel.sk
- Hóka a Pieniny Nemzeti Park honlapján
- E-obce.sk
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.