Vöröskolostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Vöröskolostor (Červený Kláštor)

A kolostor épületei
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Késmárki
Rang	Alsólehnic településrésze
Első írásos említés	1319
Polgármester	Štefan Džurný
Irányítószám	059 06
Körzethívószám	052
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	465 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vöröskolostor Pozíció Szlovákia térképén Koordináták: é. sz. 49° 23′ 56″, k. h. 20° 25′ 0″49.3988888889, 20.4166666667
é. sz. 49° 23′ 56″, k. h. 20° 25′ 0″49.3988888889, 20.4166666667
Vöröskolostor weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vöröskolostor (szlovákul Červený Kláštor) Alsólehnic településrésze Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában, Ólublótól 25 km-re északnyugatra, a szlovák-lengyel határon, a Dunajec jobb partján.

[szerkesztés] Nevének eredete

A település nevét kolostora vörös tégláiról, más forrás szerint vörös tetőcserepeiről kapta.

[szerkesztés] Története

Ősi kolostora a karthauziaknak épült az Árpád-korban 1319-ben, a Berzeviczy család őse Kakas fia Rikolf alapította a Dunajec jobb partján saját birtokán. Mivel a kolostor vörös téglákból épült ezért a helyiek Vöröskolostornak nevezték el. A kolostor széles körű kiváltságokkal rendelkezett, volt malma, sörfőzdéje, halászati joga és kiterjedt birtokok, köztük számos falu biztosították a jövedelmét. A falut 1344-ben Uyvagas néven említik először. Szent Antal templomát 1360-ban kezdték el építeni. 1431-ben egy huszita csapat dúlta fel, több szerzetest megölve. 1563-ig volt a szerzetesek birtokában, majd számos tulajdonosa volt. A 15. századtól erődítményként a Lengyelországba vezető utat ellenőrizte. Többször zaklatták Szapolyai János és I. Ferdinánd katonái is. 1545-ben Nedec várának alárendeltségébe tartozott. Végül 1563-ban miután a szerzetesek Lengyelországba menekültek, a kolostort bezárták, birtokait pedig a szepesi káptalan vette át. 1569-ben Magócsi Gáspár, később Thököly István, majd 1612-ben Horváth-Palocsay György, 1625-ben Rákóczi Pál volt a birtokosa. 1699-ben Matyasovszky László nyitrai püspök vette meg, majd 1705-ben kamalduli szerzeteseknek ajándékozta, akik 1747-re helyreállították a templomot és a kolostort. Itt született a Biblia első szlovák nyelvű fordítása 1750-ben és az első latin-szlovák szótár 1763-ban. 1786-ban a rend megszűntével az eperjesi görög katolikus püspökségé lett, amely 1848-ban eladta. Nagy értékű könyvtára Budapestre, míg művészi értékű kincsei a lengyelországi Muszynába kerültek. 1907-ben csaknem teljesen leégett.

[szerkesztés] Nevezetességei

Kolostorának épületei részben helyre vannak állítva, ebédlőjében 1520-ból való freskók láthatók. A 18. században barokk stílusban építették át. A kolostor temploma is barokk stílusú, oltárképét R. Reismayer festette 1756-ban. Tornya 1750-ben épült a korábbi alapjain. 1956 és 1966 között az egész épületegyüttest felújították.
A település határában tör át a Dunajec folyó a 800–900 m magas mészkőszirtek között Lengyelország felé. A folyón évente nagyszabású víziszlalomversenyt rendeznek.
Fürdője kis üdülőhely glaubersós gyógyvízzel.
1976-óta minden júniusban rendezik meg itt a Magurántúli Népművészeti Fesztivált.