Husztsófalva
Husztsófalva (Данилово) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Ukrajna | ||
Terület | Kárpátalja | ||
Járás | Huszti járás | ||
Község | Huszt község | ||
Rang | falu | ||
Irányítószám | 90443 | ||
Körzethívószám | +380 3142 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | ismeretlen | ||
Népsűrűség | 0,18 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 244 m | ||
Terület | 10,110 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 08′ 51″, k. h. 23° 27′ 31″48.147500°N 23.458611°EKoordináták: é. sz. 48° 08′ 51″, k. h. 23° 27′ 31″48.147500°N 23.458611°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Husztsófalva témájú médiaállományokat. |
Husztsófalva (ukránul Данилово [Danyilovo]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járásban.
Fekvése
Técsőtől északnyugatra, a Baranya patak mellett, Mihálka és Ötvösfalva közt fekvő település.
Nevének eredete
A Sófalva helységnév magyar eredetű, a magyar só és a birtokos személyjellel ellátott falu főnévnek az összetételével keletkezett, a település határában található sólelőhelyekre utalva. A település nevének változatai közül a legrégebbi a Husztakna, ez Huszt közelében lévő sóbányára utal. Idővel a Husztakna nevet a Sófalva váltotta fel, melyet a másfelé található Sófalváktól való megkülönböztetésként 1901-ben, az országos helységnévrendezés során a Huszt- előtaggal egészítettek ki (Mező 1999: 338). Sófalva közelében egy falu települt, amely Danilo nevű telepítő kenézéről a magyarban a Danilofalva>Danalafalva, a ruszinban pedig a Danilova~Danilovo nevet kapta. A két település összeolvadásakor a magyarban a sóbányászatra utaló, a ruszinban pedig a Danilo kenéz nevét őrző név maradt fenn (Kiss 1991c: 355).
Története
Nevét 1390-ben Huzthokna (ComMarmUg. 38–9), 1391-ben Danalafalua, 1462-ben Sofalwa, 1550-ben Soffalwa (Károlyi okl.3: 257), 1610-ben Soffalua, 1725-ben Soófalva, 1773-ban Soófalva, Danyilesty, Danilova, 1808-ban Sófalva, Danilowá, Danilest(y)i, 1828-ban Soófalva, Danilowo, 1838-ban Sófalva, 1851-ben Sófalva (Danilova)), 1877-ben Sófalva, Danilovo, 1913-ban Husztsófalva, 1930-ban Danilove, 1944-ben Husztsófalva, Даниловo, 1983-ban Данилове, Даниловo (Zo), 1995-ben Даниловo.
1462-ben a Rosályi Kún család birtokaként említették a Sándorfalvával közös sorsú települést.
A település birtokosai voltak 1550-ben Rosályi Kún László, Pesti András, Nagyvati János, 1600-ban Rosályi Kún Gáspár, Rosályi Kún László, Szoklyói Szabó Balázs.
A 18. századra a falu magyar jobbágysága eloroszosodott.
A település nevének eredetéről Pesty Frigyes az 1800-as években írta:
Soófalva kőzség név eredetéről a nép hagyomány szerint annyi puhatolható ki, hogy régi ős időkben benne sót vágtak, innen eredhetett magyar elnevezése Soófalva hogy pedig azt ruthen nyelven Danelovának hivják, azt álitják mert a sóaknát azon korban egy Dánelo nevü lakos földjén kezdték mivelni, mi régen elenyészett ugyan, de volt hellyein jelenleg a nép használatára két sós kut fenmaradt.
1910-ben 888 lakosából 84 magyar, 259 német, 545 ruszin volt. Ebből 24 fő római katolikus, 599 görögkatolikus, 262 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Huszti járásához tartozott.
Nevezetességek
- Görögkatolikus fatemploma 1779-ben Szent Miklós tiszteletére épült. A templom hosszhajós elrendezésű, kettőzött tetővel és árkádsorral. Bejárat feletti négyzetes tornya íves záródású erkéllyel övezett. Magas, hegyes sisakja és négy fiatornya van.
Források
- Sebestyén Zsolt: Máramaros megye helységneveinek etimológiai szótára [1]
- Németh Adél: Kárpátalja (Panoráma 1991) ISBN 963 243 7241