HMS Dreadnought
HMS Dreadnought | |
Hajótípus | Csatacirkáló |
Üzemeltető | Brit Királyi Haditengerészet |
Hajóosztály | Dreadnought-osztály |
Pályafutása | |
Építő | HM Dockyard (Portsmouth) |
Megrendelés | 1905. |
Építés kezdete | 1905. október 2. |
Vízre bocsátás | 1906. február 10. |
Szolgálatba állítás | 1906. december 2. |
Szolgálat vége | 1919. |
Sorsa | 1923-ban szétbontották. |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 18 420 t |
Hossz | 160 m |
Szélesség | 25 m |
Merülés | 8 m |
Hajtómű | 18 Babcock & Wilcox kazán, gőzturbina |
Sebesség | 21 csomó (39 km/h) |
Hatótávolság | 12 260 km 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett 9090 km 18,4 csomós (34 km/h) sebesség mellett |
Fegyverzet |
|
Páncélzat |
|
Legénység | 695–773 fő |
A Wikimédia Commons tartalmaz HMS Dreadnought témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A HMS Dreadnought (Rettenthetetlen) volt a világ első csatahajója. 1906-ban lépett szolgálatba ez az addig a flották gerincét adó sorhajókat (más terminológia szerint pre-dreadnought csatahajókat) minden tekintetben felülmúló, azoknál nagyobb méretű, összehasonlíthatatlanul erősebb fegyverzetű és páncélzatú, egyszersmind gyorsabb, forradalmian új hadihajó. A Royal Navy ezzel egy csapásra elavulttá tette az összes akkor létező nehéz, páncélos sorhajót, ezek közül a legkorszerűbbek 4 db 305 mm nehézlövegével szemben a Dreadnought 10 db 305 mm ágyúval lett felszerelve. Az HMS Dreadnought és utódai csatahajó néven vonultak be a hadtörténelembe.[1][2]
Története
A hajó több újítást tartalmazott, mind a meghajtás, mind a fegyverzet területén. Meghajtására az addig szokásos dugattyús gőzgépek helyett gőzturbinákat alkalmaztak, így a hajó sebessége messze felülmúlta vetélytársaiét. A gőzturbinák további előnye volt, hogy lehetővé tették a hajótest magasságának csökkentését, így az nehezebb célpontot nyújtott az ellenséges hajóágyúknak. A fegyverzet terén elért legfontosabb újítás az volt, hogy megnövelték a főfegyverzetet alkotó nehéz hajóágyúk számát (a korábbi sorhajókon a főfegyverzet csak 4 nehéz ágyú volt, míg a Dreadnought tüzérségét 5 toronyba épített 10 nehéz ágyú alkotta. Ezzel megoldották a tüzérség egységes tüzvezetését, ami mindeddig a nehéz- és közepes tüzérség együttes alkalmazásával nehézkes volt).
Az ágyúk számát a másodlagos fegyverzetet alkotó kisebb ágyúk rovására növelték meg. John Fisher admirális, a hajótípus fő pártfogója az admiralitásban sikerrel valósította meg azt, hogy csatahajója egyszerre legyen jelentősen gyorsabb minden sorhajónál, és tűzerőben is klasszisokkal múlja felül azokat.
A hajó tervezése során több, évszázados szokást megváltoztattak (pl. legénységi és tiszti szállások elhelyezése), és az újszerű tervezési és szervezési eljárásoknak köszönhetően (pl. elektromos hírközlő rendszer felszerelése) a hajó nem csak erősebb volt, mint vetélytársai, de gazdaságosabban és gyorsabban épült, és fenntartása is kevesebbe került, mint egy hagyományos sorhajóé.
A hajó körülbelül másfél év alatt épült meg (ami így is kivételesen gyors volt), ráadásul a hajótest vízre bocsátása a gerincfektetés után egy évvel és egy nappal már megtörtént, elsősorban propaganda-okokból: meg kellett mutatni a világnak, hogy az angol hajóépítés rekordidő alatt képes a világ legerősebb csatahajóját megépíteni.
Az Admiralitás elsősorban a németek elrettentésére alkotta meg a Dreadnoughtot, azonban a hajó nem visszatartó erőként hatott, hanem hatalmas fegyverkezési versenyt váltott ki. Az ellenfelek is elkezdtek építeni hasonló (immár Dreadnought típusúnak nevezett csatahajókat). A felfokozott fegyverkezési verseny következtében a németekkel szemben a Brit Királyi Haditengerészet előnye csökkenni kezdett, de fölénye a német flottával szemben 1914-ben, az első világháború kitörésekor még mindig elsöprőnek tekinthető.
Maga a Dreadnought is tulajdonképpen a fegyverkezési verseny áldozatává vált: 1914-re már csak egy volt a korszerű, de nem túl erős csatahajók közül, a flották vezetését pedig átvették a fegyverkezési verseny során megjelent, immár szuper-dreadnought-nak nevezett jóval erősebb egységek.
A Dreadnought az első világháborúban 1915. március 18-án legázolással elsüllyesztette a legendás Otto Weddigen parancsnokolta SM U-29 német tengeralattjárót, később aktuális javítása miatt nem vehetett részt a jütlandi csatában.
A háború után pedig, az általános leszerelés részeként, az addigra elavult és az északi-tengeri őrjáratok során erősen elhasználódott Dreadnought-ot 1923-ban lebontották.
Jegyzetek
- ↑ Tony Gibbons (szerk.): Hajók enciklopédiája 308. o. Alexandra Kiadó Pécs ISBN 963 368 580 X
- ↑ Bak József-Bak Ferenc: Hadihajók II. Típuskönyv, 7. o. Zrínyi Kiadó ISBN 963 327 337 4
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a HMS Dreadnought (1906) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.