Gary Moore

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Gary Moore (teljes nevén: Robert William Gary Moore) (Belfast, 1952. április 4.): Észak-Írországban született rock- és blues-gitáros. Virtuóz gitárjátékát ötvözi hihetetlen precizitással és hatalmas átszellemüléssel. Dalaira az igényes hangszerelés és a tartalmas, mondanivalóval tarkított szövegek jellemzőek. A könnyűzene szinte összes stílusában kipróbálta már magát, így ő korunk egyik legtapasztaltabb gitárosa. Sok híres vendégzenésszel készített felvételt, köztük a Cream két tagjával, Jack Bruceszal, valamint Ginger Bakerrel, George Harrisonnal, BB Kinggel és még sokan másokkal. Rengeteg gitárosra volt és van ma is hatással.
Szólókarrierjén túl a következő együttesekben is szerepelt:


Gary Moore
Információk
Eredeti név: Robert William Gary Moore
Származás: Belfast, Írország
Született: 1952. április 4.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Run For Cover

1985-ös lemez, mely több országban is nagy sikereket aratott. Rajta található két nagyobb sikerű szám, a már a "Victims Of The Future"-ön is szereplő "Empty Rooms" és az "Out In The Fields". Ez utóbbi egy duett Phil Lynottal, a szám az ötödik helyet érte el a slágerlistán. Hangzásában kezd hasonlítani az elkövetkezendő két album zenei világára.

[szerkesztés] Kelta zenei világ: 1987-1989

1987-ben jelent meg a "Wild Frontier" című lemeze, melyen felfedezhető a zenész észak-ír származására utaló zenei világ. Öt szám jelent meg róla kislemezen: az "Over The Hills And Far Away", a "Wild Frontier", "The Loner", "Take A Little Time" és a "Friday On My Mind". A "The Loner" egy Cozy Powell szám feldolgozása, bár a két szám közötti hangszerelési különbség igen jelentős, és Gary Moore által vált a szám népszerűvé. Az albumon zenésztársai:

  • Bob Daisley (Basszusgitár)
  • Neil Carter (Billentyűs hangszerek és vokál)

Dobos a lemezen nem játszik, a ritmust dobgép szolgáltatja.


1989-ben jelent meg az "After The War" című lemeze. A CD változatot egy-egy instrumentális dal nyitja és zárja, a Dunluce (Part 1) és a Dunluce (Part 2). A lemez közepén hallható "The Messiah Will Come Again" az 1988-ban meghalt Roy Buchanan egyik számának feldolgozása. A "Blood Of Emeralds"-ot egyesek a "Wild Frontier" című szám folytatásának tartják. Négy kislemez jelent meg róla.

[szerkesztés] Blues-korszak: 1990-1995

1990-ben adta ki eddigi legsikeresebb, "Still Got The Blues"-ra keresztelt korongját, mely több mint három millió példányban kelt el. Az előző lemezektől eltérően itt az egyetlen és kizárólagos zenei irányzat, mint a cím is sugallja, a blues. Sok híres vendégzenész is játszik az albumon, mint Albert King, akivel az "Oh, Pretty Woman" című számban játszik, vagy George Harrison, aki a "That Kind Of Woman" című számban működik közre zenészként, slide gitárt használva. Hat kislemez jelent meg róla. Zenésztársai a lemezen:

  • Andy Pyle (Basszusgitár)
  • Bob Daisley (Basszusgitár)
  • Graham Walker (Dob)
  • Brian Downey (Dob)
  • Mick Weaver (Zongora, elektromos zongora, Hammond orgona)
  • Don Airey (Hammond orgona, zongora, billentyűs hangszerek)
  • Nicky Hopkins (Zongora)
  • Raoul D'Olivera (Trombita)
  • Stuart Brooks (Trombita)
  • Martin Drover (Trombita)
  • Frank Mead (Alt és tenor szaxofon, harmónika)
  • Nick Pentelow (Tenor szaxofon)
  • Nick Payn (Bariton szaxofon)
  • Gavin Wright (Vonósok a 4. (Still Got The Blues) és 9. (Midnight Blues) számban)
  • Albert King (Gitár a 2. (Oh, Pretty Woman) számban)
  • George Harrison (Gitár a 10. (That Kind Of Woman) számban)


1992-ben jelent meg az "After Hours" című lemez. Az album a rossz nyelvek szerint csupán a "Still Got The Blues" utórezgése, bár ez a megfogalmazás semmiképp nem helyénvaló, köszönhetően az olyan daloknak, mint a "Cold Day In Hell" vagy a "Story Of The Blues". 5 kislemez jelent meg róla.


1993-ban kislemezen kiadják a "Parisienne Walkways" című számának a Royal Albert Hall-ban nagyzenekari kísérlettel előadott változatát. A kislemez a sikerlistán 32.-ik helyig jutott.


1995-ben adta ki a "Blues For Greeny" című lemezét, melyet Peter Greennek ajánl, az iránta való tisztelete jegyében. A lemez mellé adott füzetben úgy fogalmaz, hogy ez nem egy "Tribute-album", hanem főhajtás egy nagy zenész munkássága előtt. Két kislemez jelent meg róla. Az albumon zenésztársai:

  • Andy Pyle (Basszusgitár)
  • Graham Walker (Dob)
  • Tommy Eyre (Billentyűs hangszerek)
  • Nick Pentelow (Tenor szaxofon)
  • Nick Payn (Baritone szaxofon)
  • Gavin Wright (Húros hangszerek)

[szerkesztés] Újhullám: 1997-1999

1997-ben jelent meg újhullámos lemeze, a "Dark Days In Paradise", melyen a bluest keveri a poppal, és számos zenei irányzat fellelhető még. Az újfajta hangszerelés köszönhető az új session zenészek alkalmazásának (mely kétség kívül jót tett a lemez hangulatának), köztük Guy Prattnek, aki a Pink Floyd 1987-88-as és 1994-es turnéján, valamint 1994-es "The Division Bell" című lemezén játszott basszusgitáron. Három kislemez jelent meg a lemezről. Az albumon zenésztársai:

  • Guy Pratt (Basszusgitár)
  • Gary Husband (Dob)
  • Magnus Fiennes (Billentyűs hangszerek)


1999-ben bocsájtották ki az "A Different Beat" című lemezét, mely a jelek szerint a legnépszerűtlenebb munkája. Csupán három szám szerepel rajta, ami az egykori zenei világra emlékeztet, a "Lost In Your Love" (a lemez talán legjobb száma, és elég közkedvelt is a rajongók körében) és a "Surrender", valamint egy Jimi Hendrix feldolgozás, a "Fire". E három számon kívül egy sem hozott különösebb sikert. Gary Moore játszik a lemezen az elektromos gitár mellett basszusgitáron és billentyűs hangszereken is. Ez volt az első stúdióalbuma, melyről nem adtak ki egy kislemezt sem. A lemezen zenésztársai:

  • Gary Husband (Dobok a 3. (Worry No More) és 4. (Fire) számban)
  • Robert King (Programozás és billentyűs hangszerek)
  • Phil Nicholls (Programozás a 8. (Can't Help Myself) számban)

[szerkesztés] Vissza a blues-hoz: 2001-

Két év hallgatás után, 2001-ben megjelenik, sokak szerint legkiválóbb albuma, a "Back To The Blues". Mint a cím is sugallja, Gary Moore az ujjhullámos zenéről visszatért a jól bevált szakterületéhez, a blueshoz. A sikeres lemezen található a "Stormy Monday" című felvétel stúdióváltozata, melyet még Albert Kinggel adott elő élőben tizenegy évvel e lemez megjelenése előtt. Továbbá hallható a lemezen a "Picture Of The Moon" című, kislemezen is megjelent dal, mely sokakat a "Still Got The Blues"-ra emlékeztet, bár egyesek szerint ez a szám magasan túlszárnyalja azt, mivel ennek a dalnak a szólója bekerült a legjobb száz gitárszóló közé. A rádiók egyik kedvence a korong egyetlen instrumentális dala, a "The Prophet", melyet a lemez sok számához hasonlóan, nem sávonként, hanem egyszerre, élőben vettek fel. Két kislemez jelent meg a lemezről. Zenésztársai a lemezen:

  • Pete Rees (Basszusgitár)
  • Darrin Mooney (Dob)
  • Vic Martin (Billentyűs hangszerek)
  • Martin Drover (Trombita)
  • Frank Mead (Tenor szaxofon)
  • Nick Pentelow (Tenor szaxofon)
  • Nick Payn (Baritone szafxofon)

2003-ban digitálisan újrakeverik és kiadják életművének nagyobb szakaszát. Az újramaszterizált lemezek címei:

  1. Corridors Of Power
  2. Victims Of The Future
  3. We Want Moore! (Koncertlemez)
  4. Run For Cover
  5. Rockin' Every Night (Gary Moore Live In Japan) (Koncertlemez)
  6. Wild Frontier
  7. After The War
  8. Still Got The Blues
  9. After Hours
  10. Blues For Greeny
  11. Dark Days In Paradise
  12. Around The Next Dream (Jack Bruce-szal és Ginger Bakerrel)

A "Back To The Blues" sikere után az előzőnél és hosszabb hallgatás következett, mígnem 2004-ben jelentkezett a "Power Of The Blues" című lemezzel. Bár az előző lemeznél is jelentkezett, de igazán ekkor kezdődik el Gary Moore azon korszaka, mikor a lemezein szinte fele-fele arányban oszlik meg az őáltala írt dalok és feldolgozott számok sora. A lemezen szerepel a híres Willie Dixon szám, az "I Can't Quit You Baby", mely a Led Zeppelin-nek sok fejfájást okozott, a Dixonnal szembeni plágiumper elvesztése miatt. Erről a lemezről nem adtak ki kislemezt, és azóta sem adnak ki ilyen jellegű hanghordozókat Gary Moore lemezekről. Zenésztársai a lemezen:

  • Bob Daisley (Basszusgitár)
  • Darrin Mooney (Dob)
  • Jim Watson (Billentyűs hangszerek a 2. (There's A Hole), az 5. (That's Why I Play The Blues) és a 9. (Can't Find My Baby) számban.)


Ugyanebben az évben, májusban fellépett a Fender Stratocaster 50. születésnapjára rendezett koncerten, a Wembley Stadionban. Ez az utolsó koncertek egyike, melyet a stadion felújításának elkezdése előtt rendeztek. Olyan gitárosokkal lépett fel, mint David Gilmour, Brian May, vagy Mike Rutherford. Egy számot adott elő, Jimi Hendrixtől a "Red House" címűt. Néhány napra infúzióhoz volt kötve a jobb keze, mert ínhüvelygyulladásből származó bántalmai voltak. Orvosai nem engedélyeztek neki több szám eljátszását. A betegsége ellenére előadását a legjobbak közé sorolják, sokak szerint az ő előadása volt a legjobb azon azt estén, amely nem kis dolog egy ilyen fájdalmakkal járó egészségügyi probléma esetén.


2006-ban jelentkezett új lemezzel: "Old New Ballads Blues". Borító-designja erősen emlékeztet a "Blues For Greeny" lemezre. A cím valójában két számra vonatkozik, a 3.-ra (Midnight Blues) és a 6.-ra (All Your Love). Mindkét szám a "Still Got The Blues" albumról valók, lassabb üteműek, így nyílvánvalóan hosszabbak. Az "All Your Love" intenzívebb basszust kapott. Zenésztársai a lemezen:

  • Jonathan Noyce (Basszusgitár)
  • Darrin Mooney (Dob)
  • Don Airey (Billentyűs hangszerek)
  • Nick Payn (Baritone szaxofon)
  • Nick Pentolow (Tenor szaxofon)
  • Frank Mead (Alt szaxofon)
  • Sid Gould (Trombita)

továbbá

  • Pete Rees (Basszusgitár a 9. (No Reason To Cry) számban)
  • Graham Walker (Dob a 9. (No Reason To Cry) számban)
  • Vic Martin (Billentyűs hangszerek a 9. (No Reason To Cry) számban)


2007-ben megjelent a "Close As You Get" című lemez, melyet az "Old New Ballads Blues" folytatásának is neveznek. Az album tizenegy számából összesen ötöt szerzett Gary Moore. Zenésztársai a lemezen:

  • Pete Rees (Basszusgitár)
  • Brian Downey (Dob)
  • Vic Martin (Billentyűs hangszerek)

A hírek szerint Gary Moore januárban stúdióba vonul, hogy új lemezén dolgozhasson. A korong 2008 nyarán jelent volna meg, de Sam Brown dobos leváltása után újra vették a már kész anyagot Brian Downeyval, így a lemez kiadása őszre csúszik.

2008. június 14.-én lépett fel Alsóörsön, a Harley-Davidson Fesztiválon, mint a fesztivál legfőbb fellépője. A koncerten játszott számok listája:

  1. Oh Pretty Woman
  2. Hard Times
  3. Since I Met You Baby
  4. Down The Line
  5. Have You Heard
  6. Mojo Boogie
  7. All Your Love
  8. Thirty Days
  9. I Love You More Than You'll Ever Know
  10. Don't Believe A Word
  11. Still Got The Blues
  12. Walking By Myself
  13. The Blues Is Alright (Első ráadás)
  14. Parisienne Walkways (Második ráadás)

[szerkesztés] Híres közreműködők

[szerkesztés] Diszkográfia

[szerkesztés] Albumok a Skid Row-val

  • Skid Row
  • 34 Hours

[szerkesztés] Albumok a Colosseum II-val

  • Strange New Flesh
  • Electric Savage
  • War Dance

[szerkesztés] Albumok a Thin Lizzy-vel

  • Night Life
  • Remembering Part 1
  • Black Rose
  • Continuing Saga
  • The Adventures of Thin Lizzy
  • Life
  • Dedication

[szerkesztés] Album a BBM-mel

  • Around The Next Dream, 1994

[szerkesztés] Album a Scars-szal

[szerkesztés] Szólóalbumok

  • Grinding Stone, 1973
  • Back on the Streets, 1978
  • Corridors of Power, 1982
  • Live at the Marquee, 1983
  • Rockin' Every Night – Live in Japan, 1983
  • Victims of the Future, 1983
  • Dirty Fingers, 1984
  • We Want Moore, 1984
  • Run for Cover, 1985
  • Wild Frontier, 1987
  • After the War, 1989
  • Still Got the Blues, 1990
  • After Hours, 1992
  • Blues Alive, 1993
  • Ballads & Blues 1982-1994, 1994
  • Blues For Greeny, 1995
  • Dark Days In Paradise, 1997
  • Out in the Fields – The Very Best of Part 1, 1998
  • Blood of Emeralds – The Very Best of Part 2, 1999
  • A Different Beat, 1999
  • Back to the Blues, 2001
  • Live at Monsters of Rock, 2003
  • Power of the Blues, 2004
  • Old New Ballads Blues, 2006
  • Close As You Get, 2007

[szerkesztés] Szóló kislemezek

[szerkesztés] Kapcsolódó hivatkozások


Ez az észak-ír személy életrajzát bemutató lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
Ez a zenei együttes, vagy előadó témájú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Gary_Moore”
Személyes eszközök