François Mauriac

François Mauriac
François Mauriac 1932-ben
Élete
Született	1885. október 11. Bordeaux
Elhunyt	1970. szeptember 1. (84 évesen) Párizs
Sírhely	Cimetière de Vémars
Nemzetiség	francia
Házastársa	Jeanne Mauriac
Gyermekei	Claude Mauriac Luce Mauriac Claire Mauriac Jean Mauriac
Jellemző műfaj(ok)	emlékirat esszé
Kitüntetései	irodalmi Nobel-díj (1952, 171 135 kr) a francia Becsületrend nagykeresztje (1958) a Francia Akadémia nagydíja regény kategóriában (Le Désert de l'amour, 1926) Émile Augier-díj (1938) Grand Prize for the Best Novels of the Half-Century (Thérèse Desqueyroux)
François Mauriac aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz François Mauriac témájú médiaállományokat.

François Mauriac (Bordeaux, 1885. október 11. – Párizs, 1970. szeptember 1.) Irodalmi Nobel-díjas francia író.

Anne Wiazemsky színésznő (Jean-Luc Godard második felesége) nagyapja.

Élete

Gazdag bordeaux-i polgárcsaládba született, apja bankár volt. Mauriac 18 hónapos gyerek volt, amikor apja meghalt. Édesanyjával élt együtt, öt gyerek közül ő volt a legfiatalabb. Édesanyja szigorúan vallásos, katolikus és konzervatív szellemben nevelte.

A bordeaux-i egyetem bölcsészkarán teológiát, régiségtant, orvostudományt, filozófiatörténetet és esztétikai ismereteket hallgatott. Érdeklődése azonban az irodalom felé fordult. Szülővárosának környéke a későbbiekben is meghatározó volt regényeiben.

Már fiatal korában Bordeaux-ban is megjelent néhány verse az újságokban, azonban csak 1906-ban, Párizsba való költözésekor teljesedett ki tevékenysége. Első könyve, az „Imára kulcsolt kéz” („Les Mains jointes”) 1909-ben jelent meg, verseskötet volt, mint a két évvel később, 1911-ben megjelent „Búcsú az ifjúságtól” („L'Adieu à l'adolescence”) című könyve is. Újságíróként helyezkedett el, egy katolikus szellemű folyóirat munkatársa, később szerkesztője is lett. Újságíróként is jó tollával tűnt ki.

Az első világháború alatt a Vöröskereszten keresztül a Balkánon különböző kórházakban szolgált.

1922-ben jelent meg „A leprásnak adott csók” („Le Baiser aux lépreux”) című regénye, ami sikeressé tette, majd az 1925-ben megjelent „A szerelem sivataga” kiérdemelte a Francia Akadémia nagydíját is. Az 1932-ben megjelent, egy pénzsóvár ügyvéd családi viszályáról szóló könyve, a „Viperafészek” aztán nemcsak híressé, hanem kedvelt íróvá tette Franciaországban is. 1933-ban a Francia Akadémia tagjai közé választották, még ugyanebben az évben megírta saját munkásságának elemzését „A regényíró és alakjai” című esszéjében.

Több kritikus is fanyalgott művein (pl. Sartre 1939-es kritikájában), ennek ellenére sikere töretlen maradt. 51 éves korára közismert volt mint publicista, de jó ismeretterjesztő és kitűnő vitatkozó is volt, újságcikkeiben, vitairataiban aktív közéleti tevékenységet folytatott, a diktatúra minden formáját, így az olasz és a spanyol fasizmust is elítélte.

Regényei mellett tanulmányokat írt Pascalról és Racine-ról is.

Későbbi művei közül a „Frontenac-misztérium”, „A farizeus” műve emelhető ki. Négykötetes „Napló”-ja „Emlékiratai” írói szándékairól, erkölcsi nézeteiről szólnak. Írt néhány színpadi művet is, ezeket hazai színházak játszották. (Comédie-Française).

A második világháború alatt a megszállt Franciaországban bujkált, az ellenállási mozgalomban is részt vett. Ez alatt is jelent meg írása, a „Le Cahier noir”, „Forez” álnév alatt. A háború után Charles de Gaulle magas kitüntetésben részesítette.

Egyre aktívabb lett közéleti szereplése, újságcikkeiben többek között elítélte a vietnámi és az algériai háborút, a magyar forradalom jelentőségét is felismerte. Biztatta Elie Wieselt, hogy írja meg a holokauszt időszaka alatti, zsidóként átélt tapasztalatait. 1962-től nyíltan Charles de Gaulle mellé állt (később életrajzi regényt is írt róla). Ekkor már a Le Figaróban és a L’Express-ben írta napi vitacikket.

1952-ben Irodalmi Nobel-díjat kapott. Élete töretlennek és sikeresnek mondható, amit egy író publicista elérhet, azt megkapta. 85 éves korában érte a halál, koporsóját az Akadémia lépcsőjére helyezték el, két oldalán díszsorfalat álltak a kormány és az akadémia képviselői.

Díjai

• 1952. Irodalmi Nobel-díj

Fő művei

• Imára kulcsolt kéz, versek (1909)
• Búcsú az ifjúságtól versek (1911)
• A leprásnak adott csók (1922)
• A rossz (1924)
• A szerelem sivataga, A Vihar (1925)
• Egy hajdani fiatal ember, A tartomány, Rencontre avec *Pascal – tanulmány (1926)
• Thérèse Desqueyroux (1927)
• Sorsok, La Vie de Jean Racine – tanulmány (1927)
• Regények (1928)
• Isten és Mammon (1929)
• Nagycsütörtök, Blaise Pascal et sa soeur Jacqueline (1931)
• Viperafészek (1932)
• A Frontenac rejtély, A regényíró és alakjai (1933)
• Napló I. kötet (1934)
• Az éjszaka vége (1935)
• Jézus élete (1936)
• Napló II. kötet (1937)
• Napló III. kötet (1940)
• A farizeus (1941)
• A fekete jegyzet Forez álnév alatt (1943)
• Napló IV. kötet, A kis idétlen (1951)
• Bloc-notes 1952-1957 (1958)
• Emlékiratok (1959)
• Le Nouveau Bloc-notes 1958-1960 (1961)
• De Gaulle – életrajz (1964)
• Emlékiratok (1965)
• Emlékiratok (1967)
• Le Nouveau Bloc-notes 1961-1964 (1968)
• Le Nouveau Bloc-notes Publication – halála után (1970)
• Le Dernier Bloc-notes – halála után (1971)
• Maltaverne – halála után jelent meg (1972)

Magyarul

• A szerelem sivatagja; ford. Kosztolányi Dezső; Pantheon, Bp., 1926 (A regény mesterei)
• A méregkeverő. Regény; ford. Juhász Andor, bev. Strém Géza; Révai, Bp., 1927 (Klasszikus regénytár)
• Sorsok; ford. Komor András; Révai, Bp., 1929 (A kiválasztottak)
• Viperafészek. Regény; ford. Benedek Marcell; Dante, Bp., 1933 (Halhatatlan könyvek)
• A Frontenac-misztérium; ford. Possonyi László; Magyar Kultúra, Bp., 1934 (Vigilia-könyvek)
• Az éjszaka vége; ford. Sárközi György; Athenaeum, Bp., 1935
• A tűzfolyam; ford. Husztiné Révhegyi Rózsa; Franklin, Bp., 1936 (Külföldi regényírók)
• Fekete angyalok; ford. Illés Endre; Franklin, Bp., 1937 (Külföldi regényírók)
• Nagycsütörtök; ford. Sprenger Mária Mercedes; Szalézi Művek, Rákospalota, 1937
• Jézus élete; ford. Révay József; Athenaeum, Bp., 1937
• Mammon; ford. Husztiné Révhegyi Rózsa; Franklin, Bp., 1938 (Külföldi regényírók)
• Ami elveszett. Regény; ford. Just Béla; Cserépfalvi, Bp., 1941
• A farizeus; ford. Gáspár Miklós; Nova, Bp., 1942
• Tékozló szív; ford. Brodszky Erzsébet, Pór Judit, bev. Illés Endre; Európa, Bp., 1961
• A szerelem sivataga; ford. Pór Judit; Európa, Bp., 1967 (Nők könyvespolca)
• Egy hajdani fiatalember; ford. Pór Judit; Európa, Bp., 1974
• A kis idétlen / Le sagouin; ford. Pór Judit; Európa, Bp., 1978
• Mauriac önmagáról. Válogatás az író vallomásaiból; vál., ford., bev. Szabó Ferenc; s.n., Róma, 1987 (Mai írók és gondolkodók)
• Cortonai Margit; ford. Tűzkő Lajos; Agape, Újvidék, 1991 (Az életszentség nagymesterei)
• Nagycsütörtök; ford. Sprenger Mária Mercedes; Ecclesia–Kairosz, Bp.–Szentendre, 1998
• Csók a leprásnak; ford. Svecz Éva; Tinta, Bp., 2005 (Tinta világirodalom)
• A bárány; ford. Fázsy Anikó; Új Ember, Bp., 2009
• Irodalmi napló, 1952-1957; ford. Sziebert Mónika, előszó Rónay László, jegyz. Kocsis Klára; Kairosz, Bp., 2012

Források

• Gyergyai Albert: François Mauriac. epa.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. február 20.)
• François Mauriac. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. február 20.)