Ugrás a tartalomhoz

Farkas Ferenc (alispán)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Farkasven (vitalap | szerkesztései) 2021. május 24., 14:34-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→Házassága és leszármazottjai)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. május 24.) ezen a változaton alapul.
Ez a szócikk a zalai alispánról szól. Hasonló címmel lásd még: Farkas Ferenc (egyértelműsítő lap).
boldogfai Farkas Ferenc
Boldogfai Farkas Ferenc alispán címeres viaszpecsétje
Boldogfai Farkas Ferenc alispán címeres viaszpecsétje
Született1713. szeptember 22.
Boldogfa, Zala vármegye
Elhunyt1770. február 22. (56 évesen)
Zélpuszta, Zala vármegye
Nemzetiségemagyar
Házastársabarkóczi Rosty Anna
(1722–1784)
Szüleiboldogfai Farkas János (†1724)
Sidy Dorottya (1693–1775)
FoglalkozásaZala vármegye alispánja.
Sablon • Wikidata • Segítség

Boldogfai Farkas Ferenc (Boldogfa, Zala vármegye, 1713. szeptember 22. – Zélpuszta, Zala vármegye, 1770. február 22.) Zala vármegye alispánja, táblabíró, zalai földbirtokos, jogász.

Élete

A tekintélyes dunántúli nemesi boldogfai Farkas családban született. Boldogfai Farkas Jánosnak (†1724), Zala vármegye helyettes főszolgabírájának, és a sidi Sidy család sarjának, sidi Sidy Dorottya (1693–1775) úrnőnek az egyetlen gyermeke és örököse volt. Apai nagyszülei nemes Farkas Mihály, törökverő katona, földbirtokos és ságodi Péter Éva (fl. 1687–1702) voltak. Anyai nagyszülei sidi Sidy Mihály (†1711), jogász, az Egervári várkastély vice-kapitánya, zalai főszolgabíró, Zala vármegye követe, földbirtokos és szenterzsébeti Terjék Mária (fl. 1692) voltak; Sidy Mihályné szenterzsébeti Terjék Mária szülei szenterzsébeti Terjék János (fl. 1632–1664), a nyitrai püspökség és a nyitrai vár tiszttartója, Szelepcsényi György esztergomi érsek familiárisa, és pohroncz-szelepcsényi Maholányi Borbála (fl. 1655) asszony voltak. Farkas Ferenc az anyai nagyanyja révén az ősrégi szenterzsébeti Terjék család, a rudnói Rudnay család, a Maholányi család és a Zichy család leszármazottja volt.[1] Keresztszülei Kalmanczory Ferenc, zalaegerszegi plébános, és báró gyöngyösi Nagy Terézia kisasszony voltak; Nagy Terézia, báró gyöngyösi Nagy Ferenc (†1704), vice-generális, és sárvár-felsővidéki Széchenyi Erzsébet lánya volt.[2]

Tanulmányai befejezése után, a vármegye közigazgatásában kezdett dolgozni; 25 évesen lett az egerszegi járás alszolgabírája. Ezt a tisztséget, boldogfai Farkas Ferenc, 1738. július 18-ától 1747. augusztus 21-éig töltötte be.[3] Amikor Mária Terézia fegyverbe szólította a magyar nemességet, az 1741-iki inszurrekció szervezésében Zala vármegyében vett részt zalaegerszegi alszolgabíróként. 1747. augusztus 21.-e és 1756. október 11.-e között zalaegerszegi főszolgabíróként tevékenykedett.[4]

Az 1745. szeptember 10-én készült ságodi birtokösszeírásbán Farkas Ferenc szerepelt a második helyen a listán, mint a Ságody család nőági leszármazottja (apai nagyanyja Farkas Mihályné ságodi Péter Éva volt).[5] 1749. december 22-én Farkas Ferenc visszaváltotta a zalaszentgyörgyiektől a zélpusztai földbirtokot, amelyet anyai nagyapja, sidi Sidy Mihály (†1711), az egykori Egervári várkastély vice-kapitánya, évtizedekkel előbb 120 forintért zálogba adott. A zélpusztai birtok később, a család lakóhelye lett, Boldogfáról költözött át feleségével és gyerekeivel; a régi kastélyt barokk stílusra építette át és bővítette, valamint angol parkkal vette körül.[6]

1761. október 26-a és 1769. május 2.-a között Zala vármegyei másodalispáni tisztséget töltötte be. Ekkor a vármegye első alispánja forintosházi Forintos Gábor (1723–1782) volt.[7] A Mária Terézia magyar királynő 1765. évi úrbérrendezési rendelete után, a parasztmozgalmak Zalában egyre veszélyesebbekké váltak. Az 1766-ban zajlott lázongó jobbágyparasztok zavargásai alatt, boldogfai Farkas Ferenc, a megye alispánja, felelős volt a rendteremtésért, valamint a magyar és német katonásság szervezéséért és irányításáért. A megyén belüli komoly katonai mozdulatok után, végül nehezen lecsillapították a rendzavarókat, és vezéreiket elfogatták.[8][9]

Ahogy szokás volt a korabeli nemes uraknál, vallásos ember volt és hozzájárult a helyi egyházi épületek építésére és felújítására. Az Angyalok Királynőjére felszentelt régi zalaboldogfai templomot Farkas Ferenc alispán építtette újjá, valamint sekrestyét, oratóriumot és kriptát építtetett hozzá.[10] A Zalaszentgyörgy melletti nemeszéli (ma Zélpuszta) birtokán kápolnát építtetett barokk stílusban, amely 230 személyt tudott befogadni főcsarnokában.[11] Szalapatakai Nagy Mihály (1706–1756) alispán felesége barkóczi Rosty Katalin volt, leánytestvére, Rosty Anna (1722–1784) pedig Farkas Ferenc alispán felesége volt; a szalapatakai Nagy házaspár átengedett egy zalalövői birtokrészt a boldogfai Farkas családnak. 1762. június 5-én 900 magyar forintért Farkas Ferenc alispán megkapta gróf Althan Mihály János zalai, főispántól, a muraszerdahelyi földbirtokot, amelyet életében nem tudta volna visszavenni, azonban halála után örökösei per nélkül visszakaphatták, ha nem óhajtották volna visszaújítani a szerződést.[12] Farkas Ferenc és sógora, barkóczi Rosty Ferenc (1718–1790), királyi tanácsos, Vas vármegyei alispán, közti igen sűrű levelezése megmaradt, amely a közeli baráti kapcsolatukra utal.[13]

A tehetős boldogfai Farkas Ferenc alispán Mária Terézia korában 10 úrbéri birtokkal, megyeszerte, összesen 697 úrbéri holddal rendelkezett: a boldogfai, a csébi, a lövői, a muraszerdahelyi, a nagypáli, a pusztamagyaródi, a pusztaszentpéteri, a salomvári, a teskándi és a zélpusztai birtokai képezték a vagyonának a legnagyobb részét. Ezeken az úrbéri birtokain összesen 31 jobbágy és 38 zsellér családja volt. Ezzel a maga vármegyéjében, a köznemességen belül, az egyik legtehetősebb úrnak bizonyult.[14]

Házassága és leszármazottjai

1739 körül feleségül vette a tekintélyes barkóczi Rosty családból származó barkóczi Rosty Anna Mária (*1722– †Zélpuszta, 1784. október 9.) kisasszonyt, barkóczi Rosty László (fl. 1710-1730), vasi főszolgabíró, földbirtokos és a zalalövői Csapody családból való zalalövői Csapody Mária (fl. 1710-1714) lányát. Rosty Anna művelt úrnő, valamint szerető és gondos anya volt, aki gyakran önállóan indította be pereskedéseit; saját magát és a gyermekei érdekeit képviselte. Rosty Anna anyai ágon az ősrégi és nagy múltra visszatekintő osztopáni Perneszy család leszármazottja; nagyszülei, zalalövői Csapody István (†1703), zalalövői várkapitány, és osztopáni Perneszy Zsófia (fl. 1651–1702) voltak. Anyai dédszülei, osztopáni Perneszy István (fl. 1647-1663), zalalövői várkapitány és nyéki Rauch Zsuzsanna voltak. Rosty Anna úrnő több zalai és somogyi földbirtokot örökölt az anyai felmenői révén, amelyeken osztozkodott 1739-ben testvéreivel Rosty Ferenc (1718–1790) királyi tanácsossal, vasi alispánnal, szalapatakai Nagy Mihály királyi tanácsosné Rosty Katalinnal és Rosty Jánossal.[15] Farkas Ferenc halála után 9 évvel, hátra maradott özvegye, Rosty Anna, 1779. július 11.-én Zélpusztán írta meg a végrendeletét, amelyen a saját és a férjétől származó birtokait, kúriait, hegyvámjait, szőlői, rétjei, erdőit, bútorait a két leány- és a hét fiúgyermeke közül osztotta szét. Maga a zélpusztai birtokot Farkas László fiára hagyta, akinél lakott özvegysége alatt, és aki egyben ápolta is az anyját.[16] Farkas Ferencet a felesége 13 gyermekkel áldotta meg:

Források

  1. ↑ Boldogfai Farkas Ákos András. A boldogfai Farkas család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2017. XIII. Évfolyam. Budapest. 56. o.)
  2. ↑ MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katolikus. Bagodvitenyéd A4412
  3. ↑ Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg. 278. o.
  4. ↑ Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg. 267. o.
  5. ↑ REGESTRATA • UC 57 : 94 Dokumentum: A Ságody család leszármazottjai (latin). [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 16.)
  6. ↑ Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Zalaszentmárton-Zovajka) Zél (Ma: Zalaszentgyörgy része) 26.522. 23
  7. ↑ Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg. 254. o.
  8. ↑ Zala megye történelmi olvasókönyve. 1996. [2016. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  9. ↑ ZML. XII. Farkas család. 7. doboz. 285. pallium.
  10. ↑ Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Zágorhida-Zalalövő). Zalaboldogfa 24.498. 64
  11. ↑ Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Zalaszentmárton-Zovajka). Zél (Ma: Zalaszentgyörgy része) 26.522. 23
  12. ↑ ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 3. doboz. 133.p
  13. ↑ ZML. XII. Farkas család. 3. doboz 1759-1799 130-159. 29
  14. ↑ Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérendezés Korában. Adattár II. MTA. Budapest. (927-928. o.)
  15. ↑ Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. 401. o.
  16. ↑ ZML. XIII. Farkas család (Boldogfai) iratai. 3. doboz. 1759-1799. 130-159. pallium. 29. darab.


előző másodalispán:
pallini
Inkey Boldizsár

 Zala vármegye másodalispánja

1761. október 26.–1769. május 2.

következő másodalispán:
lovászi
Jagasics András

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Farkas_Ferenc_(alispán)&oldid=23893104”