Inkey Boldizsár (alispán)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Inkey Boldizsár
Született1726.
nem ismert
Elhunyt1792. január 28. (66 évesen)
Palin, Zala vármegye
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
FoglalkozásaZala vármegye alispánja
Tisztségealispán (1757–1758, Zala vármegye)
SablonWikidataSegítség

Pallini Inkey Boldizsár (1726. – Palin, Zala vármegye, 1792. január 28.) királyi tanácsos, Zala vármegye alispánja, földbirtokos.

Élete[szerkesztés]

A pallini Inkey család címere

Az előkelő Zala vármegyei nemesi származású pallini Inkey család sarja. Apja pallini Inkey János (16731747) királyi tanácsos, Zala vármegye alispánja, anyja mezőszegedi Szegedy Mária asszony volt. Apai nagyszülei Inkey Ferenc, légrádi várnagy, zalai követ, földbirtokos, és nemes Horváth Dorottya voltak. Anyai nagyszülei, mezőszegedi Szegedy Pál, Vas vármegye alispánja, földbirtokos, és telekesi Török Katalin voltak. Inkey Boldizsár elsőfokú unokatestvére, mezőszegedi Szegedy Ignác (17361796) Zala vármegye alispánja, földbirtokos, királyi tanácsos, Vas- és Zala megyék táblabírája volt.[1] Inkey Boldizsár nagynénje, mezőszegedi Szegedy Judit, akinek a férje, tolnai Festetics Kristóf (16961768), nagybirtokos, Somogy vármegye alispánja, országgyűlési követ, aranysarkantyús lovag volt. Inkey Boldizsár nővére pallini Inkey Petronella (17221796), akinek a férje báró kissennyei Sennyey Antal (17131771), földbirtokos volt.

A családi vagyont jelentősen növelte nemcsak házasodás, hanem vétel útján is. Apjától örökölt birtoka volt: Palin, Újudvar, Szerdahely, Ujnép, Erdösfa, Vente, Vajdai puszta. Szerzett birtokai voltak: Nagyrécsén, Kisrécsén, Kerecsenyben, Orosztonyban. Bigyácon, Petriben, Eszteiegnyén, Szalapatkán, Pölöskefőn, Kacorlakon, Szentbalázson. Megszerezte a belicai és rátkai uradalmakat. Nagy birtoka volt Horvátországban is Raszinyán, Kaproncán, a vasmegyei úgynevezett Tótságban és Kőszegen.[2]

Több zalai település katolikus hitélete sokat köszönhetett a földesúrnak, Inkey Boldizsár zalai alispánnak. Ő építtette 1761-ben Förhéncen az Urunk színeváltozása kápolnát, Lazsnakon pedig 1768-ban Szent Kereszt titulussal temetőkápolnát emelt magának, amely egyben kálváriakápolna is volt, mivel egy korábbi ilyen helyén épült fel. Palinban pedig épp az Inkey család házi káplánjaiként is működtek kanizsai ferencesek.[3] Ha bár rendkívüli vagyonos volt köznemes létében, Inkey Boldizsár, kevésbé vagyonos volt mint a bátyja, Inkey Gáspár (1716-1776), nagybirtokos. Mária Terézia úrbérrendezés korában Inkey Boldizsár zalai 12 birtokkal, 776 úrbéri holddal és 63 jobbággyal rendelkezett.[4]

Inkey Boldizsár 1754. november 11. és 1757. augusztus 17. között Zala vármegye másodalispánja volt; 1757. augusztus 17-től 1758. január 22-ig a vármegye megválasztott első alispánjaként tevékenykedett. Ezután 1758. január 7. és 1761. október 26. között ismét a zalai másodalispáni hivatalt töltötte be.[5]

Házasságai és leszármazottjai[szerkesztés]

Inkey Boldizsárnak az első neje a Zalai nemesi származású szalapatakai Nagy család sarja szalapataki Nagy Julianna (*Szalapataka, 1731. január 3.–†Búcsúszentlászló, 1767. november 19.), akinek a szülei szalapatakai Nagy György (†1748), helytartó-tanácsi ítélőmester, zalai főjegyző, földbirtokos, és nemes Lada Zsófia (1714-1767) voltak. Inkey Boldizsárné apai nagybátyja szalapatakai Nagy Mihály (17061756) királyi tanácsos, Zala vármegye alispánja, országgyűlési követe, földbirtokos. Inkey Boldizsárné szalapatakai Nagy Julianna sógora lovászi Jagasics András (17281786) Zala vármegye alispánja, táblabíró, földbirtokos, akinek a neje szalapatakai Nagy Magdolna (1734-1772) volt. Inkey Boldizsár és szalapatakai Nagy Julianna házasságából született:

Első felesége halála után Ürményen 1769. április 5-én feleségül vette ürményi Ürményi Katalin (*1747.–†Palin, 1772. február 1.) kisasszonyt, akinek a szülei, Ürményi István és Moszticzky Borbála voltak. A házasság révén Inkey Boldizsár sógora ürményi Ürményi József (17411825), több vármegye főispánja, országbíró.[6] Inkey Boldizsár és Ürményi Katalin házasságából csak egy gyermek származott:

Kőszegen 1773. március 13.-án feleségül vette a harmadik feleségét, a fületinczi Kelcz családból való fületinczi Kelcz Eleonóra (*Kőszeg, 1746. augusztus 31.–†Bécs, 1787. június 5.) kisasszonyt, akinek a szülei fületinczi Kelcz Ádám (16901756), kerületi táblai elnök, földbirtokos, és Stark Anna voltak. Az apai nagyszülei fületinczi Kelcz Péter, földbirtokos és szentviszlói Deseő Erzsébet (†1695) voltak. Inkey Boldizsárné Kelcz Eleonóra bátyja fületinczi Kelcz József (17211783) királyi tanácsos, nádori ítélőmester, Hont vármegye főispánja, földbirtokos volt. Inkey Boldizsár és Kelcz Eleonóra frigyéből született:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.IV. évfolyam. 7-9. szám. 1933. szeptember-november. ADATTÁR. Géfin Gyula: Kisfaludy Sándor kiadatlan levelei. (1. közlemény)
  2. Magyar Paizs 1900-1917 Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)1908-08-13 / 33. szám
  3. Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről. Siptár Dániel: Kolostoralapítások és szerzetesi lelkipásztorkodás...
  4. Fónagy Zoltán. A nemesi Birtokviszonyok az Úrbérrendezés Korában, Adattár II. MTA. 2013. 1024. o.
  5. Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000). 96.o.
  6. Szluha Márton (2011). Vas vármegye nemes családjai. (I. Kötet). Heraldika kiadó. (636.-637.o.)


előző másodalispán:
tolnai
Festetics Pál

Zala vármegye másodalispánja

1754. november 11.1757. augusztus 17.

következő másodalispán:
lovászi
Jagasics András


előző első alispán:
hertelendi és vindornyalaki
Hertelendy Gábor

Zala vármegye első alispánja

1758. január 22.1760. január 9.

következő első alispán:
csányi
Csány György


előző másodalispán:
lovászi
Jagasics András

Zala vármegye másodalispánja

1758. január 7.-e és 1761. október 26.

következő másodalispán:
boldogfai
Farkas Ferenc