Eurhinodelphinidae

Eurhinodelphinidae
	Evolúciós időszak: Késő oligocén - késő miocén, 23,3–7,246 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
	Eurhinodelphis longirostris csontváz
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Cetancodontamorpha;
Alrend:	Whippomorpha;
Csoport:	Cetaceomorpha;
Alrendág:	Cetek (Cetacea);
Részalrend:	Fogascetek (Odontoceti);
Öregcsalád:	Eurhinodelphinoidea; Muizon, 1988
Család:	Eurhinodelphinidae; Abel, 1901
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Eurhinodelphinidae témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Eurhinodelphinidae témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. október 23.) ezen a változaton alapul.

Az Eurhinodelphinidae az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a cetek (Cetacea) alrendágába tartozó fosszilis család.

Rendszerezés

A családba az alábbi 9 nem tartozik:

Ceterhinops
Eurhinodelphis Du Bus, 1867 - típusnem; középső miocén-késő miocén; Belgium, Franciaország, Maryland^[2]
Iniopsis
Mycteriacetus Lambert, 2004 - kora miocén; Olaszország^[3]
Phocaenopsis
Schizodelphis Gervais, 1861 - kora miocén; Franciaország^[4]
Vanbreenia
Xiphiacetus Lambert, 2005 - kora-késő miocén; Európa, Kelet-USA
Ziphiodelphis

↑ http://paleodb.org/cgi-bin/bridge.pl?action=checkTaxonInfo&taxon_no=53264&is_real_user=1
↑ szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 232. o. (1999). ISBN 1-84028-152-9
↑ O. Lambert. 2004. Systematic revision of the Miocene long-snouted dolphin Eurhinodelphis longirostris Du Bus, 1872. Bulletin de l'Institut royal des Sciences naturelles de Belgique, Sciences de la Terre 74:147-174.
↑ (2011) „New skull of Schizodelphis sulcatus Gervais, 1861 (Mammalia, Odontoceti, Eurhinodelphinidae) from the Lower Miocene of Pignan (Hérault, France) and its implications for systematics of Eurhinodelphinidae”. Geobios 44 (4), 323. o. DOI:10.1016/j.geobios.2010.10.006.

Ez a szócikk részben vagy egészben az Eurhinodelphinidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a List_of_extinct_cetaceans#Suborder_Odontoceti című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

du Bus, B. (1872). „Mammifères nouveaux du crag d'Anvers”. Bulletins de l'Académie Royale des Sciences, des Lettres et des Beaux-Arts de Belgique 34, 491–509. o. (Hozzáférés: 2013. szeptember 29.)
Kellogg, K. (1925). „On the occurrence of remains of fossil porpoises of the genus Eurhinodelphis in North America”. Proceedings of the United States National Museum 66 (26), 1–40. o. DOI:10.5479/si.00963801.66-2563.1. (Hozzáférés: 2013. szeptember 29.)
Lambert, Oliver (2005). „Long-snouted dolphins and beaked whales from the Neogene of the Antwerp area: systematics, phylogeny, palaeoecology and palaeobiogeography. Les dauphins longirostres et les baleines à bec du Néogène de la région d'Anvers: systématique, phylogénie, paléo-écologie et paléo-biogéographie”. Unpublished Doctoral Dissertation, Brussels, Kiadó: Universite Libre de Bruxelles.