Ernst Gombrich

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ernst Gombrich
1975-ben az Erasmus-díj átvételén
1975-ben az Erasmus-díj átvételén
SzületettErnst Hans Josef Gombrich
1909. március 30.[1][2][3][4][5]
Bécs[6][7][8]
Elhunyt2001. november 3. (92 évesen)[2][3][4][5][9]
London[7][8]
Állampolgársága
GyermekeiRichard Gombrich
Foglalkozása
  • művészettörténész
  • író
  • professzor
  • esztéta
  • történész
Iskolái
Kitüntetései
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka
  • Fellow of the British Academy
  • Knight Bachelor
  • Erasmus-díj (1975)
  • Hegel Prize (1976)
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1984)
  • Balzan-díj (1985)
  • Prize of the City of Vienna for the Humanities (1986)
  • Goethe-érem (1989)[10]
  • a Bécsi Egyetem díszdoktora (1992)[11]
  • a Madridi Complutense Egyetem díszdoktora (1992)
  • Frankfurti Goethe-díj (1994)
  • Leverhulme Medal (2002)

A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Gombrich témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Sir Ernst Hans Josef Gombrich (Bécs, 1909. március 30.London, 2001. november 3.) osztrák származású brit művészettörténész, egyetemi tanár, aki 1936-tól a Warburg Intézetben, Londonban dolgozott.

Életpályája[szerkesztés]

Bécsi zsidó származású polgári családban született, apja ügyvéd volt, anyja zongorista. A zene éppen olyan nagy szerepet játszott gyermekkorában, mint a vizuális művészetek. Az első világháború alatt húgával együtt kilenc hónapot Svédországban töltöttek. Ernst Gombrich felsőfokú tanulmányokat a Bécsi Egyetem művészettörténet szakán folytatott (1928–1933). Rövid időre Berlinbe utazott, hogy Heinrich Wölfflin svájci művészettörténész előadásait hallgassa, közben felkeltették érdeklődését a gestaltpszichológusok, köztük Wolfgang Köhler előadásai is. Pszichológiai, filozófiai, képzőművészeti kérdések egyaránt foglalkoztatták.

1933-ban védte meg művészettörténeti doktori disszertációját. 1936-ban a faji üldöztetés miatt Londonba emigrált, a Warburg könyvtár (1944-től Warburg Intézet) munkatársa, majd vezetője (1959–1976) nyugalomba vonulásáig. Közben a második világháború alatt a BBC megfigyelőrendszerének alkalmazottja volt, a német rádióadások elemzésében vett részt.

Művészettörténeti munkássága[szerkesztés]

Első jeles kötetét még német nyelven írta, Weltgeschichte bis zur Gegenwart von der Urzeit (Világtörténet az ősidőktől a közelmúltig). A könyv népszerű volt, több nyelvre lefordították, Magyarországon is több kiadást megért, legutóbb 2001-ben adták közre.

Világhíres kötete a The Story of Art (A művészet története) 1950-ben jelent meg először angol nyelven, a 2000-es évekig vagy 16 kiadást ért meg, mintegy harminc nyelvre lefordították, több milliós példányszám kelt el belőle. Fiatalok generációi tanulták meg a kötet nyomán, hogyan tolmácsolják a képzőművészeti alkotások az emberi érzelmeket és szenvedélyeket. Kötetében céltudatosan mellőzte a képzőművészeti szaknyelvet azért, hogy a nem szakmabeliek számára is közel hozza az emberiség vizuális művészetének fő stílusirányzatait és értékes műalkotásait. A kötet Magyarországon is számos kiadást ért meg, legutóbb 2002-ben jelent meg.

Főleg ikonológiai kérdésekkel foglalkozott, de termékeny munkássága kiterjedt a művészet számos területének elméleti kérdéseire. A reneszánsz művészetről, a vizuális művészet pszichológiájáról és más fontos művészeti témákról írt szakkönyveket és megírta a Aby Warburg életrajzát. Jeles önálló köteteiből eredeti nyelven: Story of Art (1950); Art and Scholarship (1957); Art and Illusion (1960), Meditation on a Hobby Horse (1963).

Kötetei magyar nyelven (válogatás)[12][szerkesztés]

  • Művészet és illúzió. A képi ábrázolás pszichológiája; ford. Szabó Árpád, utószó Zádor Anna; Gondolat, Bp., 1972
  • A művészet története; ford. G. Beke Margit, Falvay Mihály, utószó Németh Lajos; Gondolat, Bp., 1974. 521 p. ill. (Utánnyomás 1975; 1978; 1983. A 2002-es Glória-kiadás felhasználta az 1974-es fordítást, de már a szerző által átdolgozott, bővített 1995-ös 16. angol kiadás nyomán készült.)
  • Illúzió a természetben és a művészetben; szerk. R. L. Gregory, E. H. Gombrich, ford. Falvay Mihály, Németh Ferenc; Gondolat, Bp., 1982
  • Reneszánsz tanulmányok; vál. Zádor Anna, ford. Papp Mária; Corvina, Bp., 1985 (Művészet és elmélet)
  • Művészet és fejlődés; ford. Széphelyi F. György; Corvina, Bp., 1987 (Imago)
  • Rövid világtörténet fiataloknak : Az ősidőktől a közelmúltig / Ernst H. Gombrich / Diószegi István utószavával / [ford. Dániel Anna] [Franz Katzer illusztrációival]. Budapest : ÁKV-Budapest K., cop. 1991. 330 p. ill. (2. kiadás 1992; 3. átdolgozott kiadás 2001)
  • Ernst Gombrich–Didier Eribonː Miről szólnak a képek? Beszélgetések művészetről és tudományról; ford. Klimó Ágnes; Balassi–Tartóshullám, Bp., 1999. 193 p.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. a b Susanne Blumesberger: Datenbank Kinder- und Jugendliteraturforschung. (Hozzáférés: 2021. augusztus 6.)
  8. a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  9. KNAW Past Members (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. https://www.goethe.de/resources/files/pdf290/liste_preistraegerinnen_goethe-medaille_1955-20222023.pdf
  11. Sir Ernst Hans Gombrich, Prof. Dr.. Bécsi Egyetem
  12. nektar2.oszk.hu nyomán
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A többnyelvű Wikidézetben további idézetek találhatóak Ernst Gombrich témában.

Források[szerkesztés]

  • E.H. Gombrich: A művészet története. Budapest, 2002. ISBN 963-9283-64-9
  • Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966. Gombrich lásd 234. p.