Ernst Bloch

Ernst Simon Bloch
Keresztény kommunizmus 20. század
Született	1885. július 8.
Meghalt	1977. augusztus 4. (92 évesen)
Iskola/Irányzat	Marxizmus

Ernst Simon Bloch (Ludwigshafen, 1885. július 8. – Tübingen, 1977. augusztus 4.) német marxista filozófus.

Munkássága

Az uralkodó tudományos marxizmussal szemben az utópikus metafizikai marxizmus képviselője. Elmélete a jövő körül forog. Az anticipáció, a megelőlegzés a tudat jövőre vonatkoztatott képessége, amelyben a szükség megszüntetésének lehetőségei sejlenek fel. A még nincs, a még nem az, amelyre a várakozás és a remény irányul. A világ dialektikus folyamatát a még nem függvényében három kategória határozza meg. A front az időnek az a legközelebbi szakasza, amely a jövőt közvetlenül meghatározza. A novum a jövő tartalma, amely folyamatosan újul meg a reális lehetőségekből. A matéria a reális lehetőségek szubsztrátuma, anyaga, amely nem statikus adott anyaghalmaz, hanem dinamikus változásban lévő teremtő anyag. Az így előremutatóan (sőt utópisztikusan) felfogott történelem végcéljaként, Marxhoz hasonlóan, az emberi természet gazdagságának kibontakoztatását jelöli meg.

Főbb művei

• Az utópia szelleme (1918) (magyarul: Gond, 2007)
• Thomas Müntzer mint a forradalom teológusa (1921)
• Nyomok (1930)
• Korunk öröksége (1935) (magyarul: Gondolat, 1989)
• Szubjektum–objektum (1949)
• A remény-elv (1954–1959)
• Ateizmus a kereszténységben (1968)

Források

• Mesterházi Miklós: Ernst Bloch, avagy az örökség művészete (Akadémiai, 1991)
• Életrajz (németül)