Emberáldozat
 |
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve, vagy egyes megfogalmazásai reklámízűek Indoklás: személyes hangvételű (a vita részleteihez lásd a vitalapot). |
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
|
|
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát. |
Az emberáldozatot általába isteneknek, uralkodóknak ajánlották fel és mutatták be. Dél-Amerika és Közép-Amerika területén terjedt el, a mai Chile és Mexikó helyén. Ezenkívűl a kelták és más népcsoportok is mutattak be emberáldozatot.
A legtöbb embert az aztékok és az inkák áldozták fel Isten színe előtt.
Tartalomjegyzék |
A vérontás oka [szerkesztés]
Fontos megérteni, miért végeztek az aztékok emberáldozatot. A mexikák teremtéstörténete szerint az istenek saját vérüket adták az emberiség megteremtéséért. Mivel az ember így ajándékba kapta az életet, örökké tartozik az isteneknek – a tartozás fejében pedig rendszeresen emberi vért kell felajánlani. A vért a közép-amerikai vallásban a termékenységgel is összekötötték, ezért mindenkinek kellett vért adnia valamikor életében. Általában ezzel biztosították a teremtés növekedéséért és a gyerekszületést, és úgy végezték el, hogy megszúrták nyelvüket, combjukat, karjukat, mellkasukat vagy nemi szervüket. A legfontosabb és leglátványosabb szertartásos véráldozat azonban a lépcsős piramisok tetején történt.
Sasszárnyon [szerkesztés]
A kőből készült cuahxicallit (szó szerint: sas lopótök edény) az azték papok az isteneknek szánt áldozatokhoz használták, és gyakran sast vagy jaguárt formázott. Belsejében helyezték el a legértékesebb áldozati ajándékot, a még mindig meleg szívet.
Erőltetett menet a túlvilágba [szerkesztés]
Négy pap a fogoly kezét-lábát megragadva kifeszítette a testét, az ötödik pap pedig kivágta a szívét. Később lent a földön egy másik pap pedig levágta a fejét, és elhelyezte egy közeli koponyatartón.
Mindegyik korai spanyol tudosító megemlékezik arról, hogy láttak koponyákkal teli állványokat, úgynevezett tzompantlikat a lépcsős piramisok mellett. A tenochtitláni Nagy piramis mellett állóra a becslések szerint több, mint százezer koponya fért fel. Az Eduardo Matos Moctezuma által vezetett feltárások során felszínre került egy áldozati oltár, amelyet több mint 240, sorba rendezett, faragott kőkoponya díszített, ahogy Hernán Cortés katonái leírták. Fontos, hogy a több ezer koponyán még rajta volt a felső csigolya, amikor megtalálták. Ez azt mutatja, hogy az áldozatok fejét közvetlen haláluk után vágták le. A legutóbbi ásatások során a Nagy templomnál megtalálták azt az áldozati követ, melyet Motolinia ferences szerzetes leírt, aki a hóditás idején járt a városban, és éppen ott volt, ahol ő mondta: „a lépcsők fölött, a bálványok oltára előtt”. Ugyanekkor találtak egy Tlalocnak bemutatott áldozatot, amely 42 gyerekkoponyából és -csontból állt.
Halálvíziók [szerkesztés]
.jpg)
A rettegő áldozatok halála és testénének feldarabolása gyakran megjelenik az azték művészetben. Az azték Coyolxauhqui istennő 1978-ban talált hatalmas faragott korongján az istennőt levágott karral és lábbal ábrázolták. Coatlicue istennő hatalmas szobrát szívek, emberi belső részek, koponyák és végtagok koszorúzzák. A tenochtitláni Naptárkönyvön (vagy Napkövön) Tonatiuh napisten arcát emberi szíveket tartó karmok szegélyezik. Xipe Totec isten szobrai különösen megdöbbentők. Az áldozat után a holttestet megnyúzták, majd a pap magára öltötte a friss emberi bőrt, hátul szépen összekötve. Xipe totec számos kőábrázolásán látható, hogy így viselték az áldozat bőrét. Sok holttestnek valószínüleg megették a végtegjaikat, főleg a nemesek. De az az elmélet, mely szerint az emberhús fogyasztása végett volt szükség - ahogy Michael Harner és Marvin Harris állítja -, általánosan nem elfogadott. Bár az azték étrendben kevés hús volt, a bab és a kukorica megfelelő fehérjeforrást biztosított, és biztosít sok mexikóinak még ma is.
Hátborzongató díszítés [szerkesztés]
Az aztékok a feláldozott emberek koponyáját a tzompantli nevű koponyatartókra helyezték. Bár ezek a borzasztó kiállítások nem maradtak fenn napjainkig, a korábban a Tempo Mayor északi részéhez tartozó, stukkóval borított reliefek, igen érzékletesen ábrázolják a koponyák sorait, sorakoztak.
