Teutoburgi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Teutoburgi csata
Epitaph des Marcus Caelius.JPG
Marcus Caelius sírköve, "elesett Varus csatájában"
Dátum 9
Helyszín Észak-Németország
Eredmény A germán törzsszövetség győzelme
Harcoló felek
Arminius és a germán törzsszövetség (Cheruskok, marsok, chattok, brukterek, chaukok és további törzsek) Római Birodalom
Parancsnokok
Arminius Publius Quinctilius Varus
Haderő
ismeretlen három légió, három lovasegység, hat kohort és málhacsapat (kb 20 000 fő)
Veszteségek
ismeretlen teljes megsemmisülés (néhány túlélő kivételével)

A teutoburgi csatát 9 őszén vívták a teutoburgi erdőnél ahol a heruszkok fejedelme, Arminius megsemmisítette Publius Quinctilius Varus három légióját. A csata három napig tartott. Varus konzul előbb tárgyalásokat kezdett Arminius fejedelemmel, aminek eredménye nem lett. Varus nem gondolta, hogy a germánoknak ütőképes hadereje lett volna. Csapatait rendezetlenül küldte a csatába. Arminius viszont az időt kihasználva sikeresen összekovácsolta csapatait, ez volt az első eset, hogy germán törzsek összefogtak. Arminius Rómában nőtt fel, így jól ismerte a légiók mozgását, hadrendjét, harcmodorát. A Varus vezette légiók a Weser melletti táborukból vonultak Aliso (Haltern) castrumba, az úton akadályokba ütköztek, csapdába kerültek. Két napon keresztül Arminius seregei a nehezen mozgó, nehéz felszerelésben lévő légiókat felmorzsolták. A csata harmadik napján nyílt terepen történt a teljes megsemmisítés. A mintegy 20 000 főt számláló római haderő pár katona kivételével mind elpusztult. A csata után Varus öngyilkos lett. Ez a csata végleg eldöntötte, hogy a Dunától északra és a Rajnától keletre eső területek nem lettek a Római Birodalom provinciái, bár újabb kutatási eredmények arra engednek következtetni, hogy a római haderő a 3. században is jelen volt a térségben.[1]

A csata menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csata pontos helyszíne ma ismeretlen. Legújabb kutatások szerint Osnabrück közelében, a Kalkrise melletti erdős-mocsaras területen vívták, szemben a korábbi feltételezésekkel, mely a Porosz Akadémia történészétől, Theodor Mommsentől származik, aki 1885-as írásában az Osnabrück közelében lévő Wiehen-hegységet (Wiehengebirge) nevezte meg a csata színtereként.[2]

Arminius, aki a római harcmodort jól ismerte, a cseruszk törzsek vezetőjeként ezek lázadásáról tett jelentéseket a nyári szálláshelyükről a téli támaszpontra vonuló római légióknak, így csalva őket a Kalkrise környéki erdős-mocsaras területre. Itt, a természeti adottságok miatt felbomlott a légiók alakzata, több kilométer hosszú vonuló oszloppá válva. A csatában szövetkezett germán törzsek az oszlop különböző pontjait támadták. A rómaiak ezért csak kisebb erőket tudtak összpontosítani és nem voltak képesek alakzatba fejlődni a területi adottságok miatt. Szintén lehetetlenné vált a rómaiak számára a gyors információcsere a vonuló oszlop első és hátsó csapatai között.

Ezeket az adottságokat kihasználva a germánok több támadással képesek voltak a légió megsemmisítésére. A légió által szállított értéktárgyakat a germán törzsek hadizsákmányként osztották fel maguk között.[3]

A csata vérességét és brutalitását mutatja, hogy számos asszony és gyerek is volt a légiókkal (a légiósok családtagjai), akiket bestiálisan koncoltak fel a barbárok. Az elfogott tiszteket külön áldozták fel. Három évvel a csata után egy felderítésre küldött légiót borzalmas látvány fogadott: az erdő tele volt csonthalmokkal, fegyverekkel, fákra szögezett koponyákkal.

A csata következményei és jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csatát sokáig fordulópontnak tartották a római terjeszkedés során. Arminius győzelme meggátolta, hogy Germania római provinciává váljon, mely megelőzte az ott élő törzsek ellatinosodását, mint az Gallia és Hispania provinciákból ismert. Néhány évvel a csata után Róma azonban megtorlóakciót vezetett Germania provinciában, noha ennek sikeres lezárása sem eredményezte a terület bekebelezését. [2]

A teutoburgi csata hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hermann-emlékmű a Teutoburgi erdőben

A teutoburgi csata hatása az utókorra számos területen megjelenik. A festészetben, szobrászatban és irodalomban számos mű született, melyet a teutoburgi csata inspirált. Az egyik legkiemelkedőbb és legismertebb szobrászati alkotás az ún. Hermann-emlékmű, melyet 1838 és 1875 között építettek Ernst von Bandel tervei szerint.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Római kori csatamezőt tártak fel Németországban
  2. ^ a b Stern Magazin, Nr. 44-56. old., "2000 Jahre Varusschlacht", Dr. Ralf-Peter Märtin, Dr. Günther Moosbauer
  3. Die Germanen - Die Varusschlacht - ARD-Dokumentation
  • Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1