Teutoburgi csata
| Teutoburgi csata | |||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||
| Marcus Caelius sírköve, "elesett Varus csatájában" | |||||||||||||||||
| Dátum | 9 | ||||||||||||||||
| Helyszín | Észak-Németország | ||||||||||||||||
| Eredmény | A germán törzsszövetség győzelme | ||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
A teutoburgi csatát 9 őszén vívták a teutoburgi erdőnél ahol a heruszkok fejedelme, Arminius megsemmisítette Publius Quinctilius Varus három légióját. A csata három napig tartott. Varus konzul előbb tárgyalásokat kezdett Arminius fejedelemmel, aminek eredménye nem lett. Varus nem gondolta, hogy a germánoknak ütőképes hadereje lett volna. Csapatait rendezetlenül küldte a csatába. Arminius viszont az időt kihasználva sikeresen összekovácsolta csapatait, ez volt az első eset, hogy germán törzsek összefogtak. Arminius Rómában nőtt fel, így jól ismerte a légiók mozgását, hadrendjét, harcmodorát. A Varus vezette légiók a Weser melletti táborukból vonultak Aliso (Haltern) castrumba, az úton akadályokba ütköztek, csapdába kerültek. Két napon keresztül Arminius seregei a nehezen mozgó, nehéz felszerelésben lévő légiókat felmorzsolták. A csata harmadik napján nyílt terepen történt a teljes megsemmisítés. A mintegy 20 000 főt számláló római haderő pár katona kivételével mind elpusztult. A csata után Varus öngyilkos lett. Ez a csata végleg eldöntötte, hogy a Dunától északra és a Rajnától keletre eső területek nem lettek a Római Birodalom provinciái, bár újabb kutatási eredmények arra engednek következtetni, hogy a római haderő a 3. században is jelen volt a térségben.[1]
Tartalomjegyzék |
A csata menete[szerkesztés]
A csata pontos helyszíne ma ismeretlen. Legújabb kutatások szerint Osnabrück közelében, a Kalkrise melletti erdős-mocsaras területen vívták, szemben a korábbi feltételezésekkel, mely a Porosz Akadémia történészétől, Theodor Mommsentől származik, aki 1885-as írásában az Osnabrück közelében lévő Wiehen-hegységet (Wiehengebirge) nevezte meg a csata színtereként.[2]
Arminius, aki a római harcmodort jól ismerte, a cseruszk törzsek vezetőjeként ezek lázadásáról tett jelentéseket a nyári szálláshelyükről a téli támaszpontra vonuló római légióknak, így csalva őket a Kalkrise környéki erdős-mocsaras területre. Itt, a természeti adottságok miatt felbomlott a légiók alakzata, több kilométer hosszú vonuló oszloppá válva. A csatában szövetkezett germán törzsek az oszlop különböző pontjait támadták. A rómaiak ezért csak kisebb erőket tudtak összpontosítani és nem voltak képesek alakzatba fejlődni a területi adottságok miatt. Szintén lehetetlenné vált a rómaiak számára a gyors információcsere a vonuló oszlop első és hátsó csapatai között.
Ezeket az adottságokat kihasználva a germánok több támadással képesek voltak a légió megsemmisítésére. A légió által szállított értéktárgyakat a germán törzsek hadizsákmányként osztották fel maguk között.[3]
A csata vérességét és brutalitását mutatja, hogy számos asszony és gyerek is volt a légiókkal (a légiósok családtagjai), akiket bestiálisan koncoltak fel a barbárok. Az elfogott tiszteket külön áldozták fel. Három évvel a csata után egy felderítésre küldött légiót borzalmas látvány fogadott: az erdő tele volt csonthalmokkal, fegyverekkel, fákra szögezett koponyákkal.
A csata következményei és jelentősége[szerkesztés]
A csatát sokáig fordulópontnak tartották a római terjeszkedés során. Arminius győzelme meggátolta, hogy Germania római provinciává váljon, mely megelőzte az ott élő törzsek ellatinosodását, mint az Gallia és Hispania provinciákból ismert. Néhány évvel a csata után Róma azonban megtorlóakciót vezetett Germania provinciában, noha ennek sikeres lezárása sem eredményezte a terület bekebelezését. [2]
A teutoburgi csata hatása[szerkesztés]
A teutoburgi csata hatása az utókorra számos területen megjelenik. A festészetben, szobrászatban és irodalomban számos mű született, melyet a teutoburgi csata inspirált. Az egyik legkiemelkedőbb és legismertebb szobrászati alkotás az ún. Hermann-emlékmű, melyet 1838 és 1875 között építettek Ernst von Bandel tervei szerint.
Források[szerkesztés]
- ↑ Római kori csatamezőt tártak fel Németországban
- ^ a b Stern Magazin, Nr. 44-56. old., "2000 Jahre Varusschlacht", Dr. Ralf-Peter Märtin, Dr. Günther Moosbauer
- ↑ Die Germanen - Die Varusschlacht - ARD-Dokumentation
- Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1
