Edelweiss (vonat)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Magic links bot (vitalap | szerkesztései) 2017. október 22., 06:16-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján)
Edelweiss
Az Edelweiss reklámposztere 1928-ból
Az Edelweiss reklámposztere 1928-ból
TípusCIWL luxus vonat
(1928–1939)
Expressz vonat
(1945–1957)
Trans Europ Express (TEE)
(1957–1979)
Expressz vonat
(1979–1999)
Státuszmegszűnt
HelyHollandia
Belgium
Luxembourg
Franciaország
Svájc
Névadóhavasi gyopár (taxon)
Első járat1928. június 15.
Utolsó járat1999. május 29.
UtódjaEC Jean Monnet
Volt üzemeltetőCIWL
NMBS/SNCB
CFL
SNCF
SBB-CFF-FFS
Vonal kezdeteAmsterdam Centraal /
Brüsszel
Vonal végeLuzern /
Basel SBB /
Zürich HB
Állomások száma13
Távolság1050 km
Utazási idő9 óra 30 perc
Járatsűrűségnaponta
Vasúti járműSBB RAe
Nyomtáv1435 mm
Villamos vontatás15 kV AC, 16,7 Hz
(Basel SBB–Zürich HB)
The route of the Edelweiss, 1928–1939 and 1957–1974.
A Wikimédia Commons tartalmaz Edelweiss témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Egy SBB RAe mint TEE Iris 1979-ben Zürich Hauptbahnhofon

Az Edelweiss egy nemzetközi vonat volt, melyet eredetileg a CIWL üzemeltetett Hollandia és Svájc között, Belgiumon, Luxemburgon és Franciaországon keresztül. Nevét a Havasi gyopár (latinul: Leontopodium alpinum, németül: Edelweiss) nevű alpesi virágról kapta, mely az Alpokban is gyakori.

A két végállomás közötti 1050 km-es távolságot mint TEE járat 9 óra 30 perc alatt tette meg, ami 110km/h átlagsebességet jelentett.[1]

Története

A járatot a CIWL indította 1928–ban és egészen 1939-ig, a második világháború kitöréséig közlekedett. A háború után mint expressz vonat üzemelt 1957-ig. 1957-től bekerült az európai Trans Europ Express (TEE) járatok közé 1979-ig. Ezután ismét már csak mint expressz vonat közlekedett az 1999-es megszűnéséig. Helyét az EC Jean Monnet vette át, ám már csak rövidített útvonalon.

Források

  1. Brian Hollingsworth, Arthur F. Cook: Das Handbuch der Lokomotiven, Weltbild Verlag, Augsburg 1996, ISBN 3-86047-138-4, S. 318

Irodalom

  • TEE: la légende des Trans-Europ-Express. Auray: LR Presse (2007). ISBN 978-29-03651-45-9  (franciául)
  • TEE: la leggenda dei Trans-Europ-Express. Salò: ETR – Editrice Trasporti su Rotaie (2008). ISBN 978-88-85068-31-5  (olaszul)
  • TEE - Die Geschichte des Trans-Europ-Express. Düsseldorf: Alba Publikation (2009). ISBN 978-3-87094-199-4  (németül)
  • George Behrend: Geschichte der Luxuszüge. Orell Füssli, Zürich 1977, ISBN 3-280-00918-9
  • Jürgen Franzke, Jörg Hajt: Das große TEE-Buch. 50 Jahre Trans-Europ-Express, Heel, Königswinter 2007, ISBN 3898803058
  • Maurice Mertens: Trans Europ Express Alba Verlag, 1987 ISBN 3-87094-114-6 (Lizenzausgabe)
  • Albert Mühl: Internationale Luxuszüge. EK-Verlag, Freiburg im Breisgau 1991, ISBN 3-88255-673-0