Cigánycsuk

Cigánycsuk
	Hím
	Tojó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Csoport:	Psittacopasserae;
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Alrendág:	Passerida;
Öregcsalád:	Muscicapoidea;
Család:	Légykapófélék (Muscicapidae);
Alcsalád:	Saxicolinae;
Nem:	Saxicola;
Faj:	S. rubicola;
Tudományos név
	Saxicola rubicola; (Linnaeus, 1766)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Cigánycsuk témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Cigánycsuk témájú médiaállományokat és Cigánycsuk témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. május 18.) ezen a változaton alapul.

A cigánycsuk vagy cigány csaláncsúcs (Saxicola rubicola) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.

A fajt hagyományosan Saxicola torquata néven ismerték, de újabban külön fajként kezelik ezeket a madarakat, vagyis az európai és az afrikai alfajok külön, önálló fajok lettek. Ebben az értelemben az európai faj helyes neve Saxicola rubicola, míg a Saxicola torquata név ebben az esetben csak az Afrikában költő fajra vonatkozik. 2021-ben az év madarának választották.^[1]

Előfordulása

Költőterülete Ázsia és Európa nagy részére, Észak-Afrikára, valamint Afrikának a Szaharától délre eső területeire és Madagaszkárra terjed ki. Észak- és Kelet-Európában nem fordul elő. Vonuló és állandó madár is. Bokrokkal tarkított domboldalak, füves árokpartok, nedves rétek és legelők lakója.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendszeres fészkelő, márciustól októberig tartózkodik a térségben. Alkalmanként áttelel.

Alfajai (az afrikai alfajokkal együtt)

Saxicola torquata torquatus
Saxicola torquata adamauae
Saxicola torquata axillaris
Saxicola torquata altivagus
Saxicola torquata amkaratae
Saxicola torquata clanceyi
Saxicola torquata felix
Saxicola torquata jebelmarrae
Saxicola torquata moptanus
Saxicola torquata nebularum
Saxicola torquata oreobates
Saxicola torquata pallidigula
Saxicola torquata promiscuus
Saxicola torquata salax
Saxicola torquata sibilla
Saxicola torquata stonei
Saxicola torquata tsaratanae
Saxicola torquata voeltzkowi

Megjelenése

Testhossza 12 centiméter, szárnyfesztávolsága 18-21 centiméter és testtömege 14-17 gramm. A hím feje és farka fekete, nyakán kétoldalt a foltok, fartöve és a szárnyán lévő hosszanti csíkok fehérek, melle rozsdavörös. A költési időszakon kívül kevésbé élénk színezetű. A tojó hátoldala szürkésbarna és csíkos, melle matt rozsdabarna, nyakának oldalsó része halvány fehér. A kevéssé feltűnő színezet álcázza a költő madarat.

Életmódja

A madár felegyenesedve ül az ágon. Tápláléka rovarok pókok, százlábúak, ászkák és apró csigák. A cigány csaláncsuk 6 évig élhet.

Szaporodása

A költési időszak áprilistól augusztusig tart. Évente 2-3, (Közép-Európában csak 2) fészekaljat rak. A hím több tojóval is párosodhat. Egy fészekalj 5-6 tojásból áll, ezeken csakis a tojó kotlik. A tojások halványkékek, rozsdabarna foltokkal. A fiókákat mindkét szülő eteti. A fiatal madarak 14-16 nap múlva repülnek ki.

Jegyzetek

↑ A cigánycsuk nyerte a 2021 év madara szavazást. (Hozzáférés: 2020. július 28.)

Források

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
Az MME Monitoring Központjának adatlapja
Urquhart E, Bowley A 2002. Stonechats. A Guide to the Genus Saxicola. Helm Identification Guides, London.
Wink M, Sauer-Gürth H, Gwinner E 2002. Evolutionary relationships of stonechats and related species inferred from mitochondrial-DNA sequences and genomic fingerprinting. British Birds 95: 349-355. PDF fulltext

További információk

Képek az interneten a fajról

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A cigánycsuk nyerte a 2021 év madara szavazást. (Hozzáférés: 2020. július 28.)

[1]