Cigánycsuk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Cigánycsuk
Schwarzkehlchen67ib.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Alrendág: Passerida
Öregcsalád: Muscicapoidea
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Alcsalád: Saxicolinae
Nem: Saxicola
Faj: S. rubicola
Tudományos név
Saxicola rubicola
(Linnaeus, 1766)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cigánycsuk témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cigánycsuk témájú médiaállományokat és Cigánycsuk témájú kategóriát.

A cigánycsuk vagy cigány csaláncsúcs (Saxicola rubicola) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, Motacilla nembe Motacilla Rubicola néven.[3]

A fajt hagyományosan Saxicola torquata néven ismerték, de újabban külön fajként kezelik ezeket a madarakat, vagyis az európai és az afrikai alfajok külön, önálló fajok lettek. Ebben az értelemben az európai faj helyes neve Saxicola rubicola, míg a Saxicola torquata név ebben az esetben csak az Afrikában költő fajra vonatkozik. 2021-ben az év madarának választották.[4]

Előfordulása[szerkesztés]

Költőterülete Ázsia és Európa nagy részére, Észak-Afrikára, valamint Afrikának a Szaharától délre eső területeire és Madagaszkárra terjed ki. Észak- és Kelet-Európában nem fordul elő. Vonuló és állandó madár is. Természetes élőhelyei a bokrokkal tarkított domboldalak, füves árokpartok, nedves rétek és legelők.[5]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon rendszeres fészkelő, márciustól októberig tartózkodik a térségben. Alkalmanként áttelel.[6]

Alfajai[szerkesztés]

Korábbi nagyszámú alfajaiból mára több faj leválasztása után már csak kettő alfaja maradt ennél a fajnál :

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 12 centiméter, szárnyfesztávolsága 18-21 centiméter és testtömege 13-17 gramm.[6] A hím feje és farka fekete, nyakán kétoldalt a foltok, fartöve és a szárnyán lévő hosszanti csíkok fehérek, melle rozsdavörös. A költési időszakon kívül kevésbé élénk színezetű. A tojó hátoldala szürkésbarna és csíkos, melle matt rozsdabarna, nyakának oldalsó része halvány fehér. A kevéssé feltűnő színezet álcázza a költő madarat.

A hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés]

A madár felegyenesedve ül az ágon. Tápláléka rovarok, pókok, százlábúak, ászkák és apró csigák, télen magvakat is fogyaszt. A cigány csaláncsuk 6 évig élhet.

Szaporodása[szerkesztés]

A költési időszak áprilistól augusztusig tart. Évente 2-3, (Közép-Európában csak 2) fészekaljat rak. A hím több tojóval is párosodhat. Egy fészekalj 5-6 tojásból áll, ezeken csakis a tojó kotlik. A tojások halványkékek, rozsdabarna foltokkal. A fiókákat mindkét szülő eteti. A fiatal madarak 14-16 nap múlva repülnek ki.

A tojásai

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  4. A cigánycsuk nyerte a 2021 év madara szavazást. (Hozzáférés: 2020. július 28.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  6. a b c Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  7. Siddle, J.P. (2006). „Which subspecies of Common Stonechat breeds in coastal Portugal?”. British Birds 99, 372–374. o.  

Források[szerkesztés]

  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Urquhart E, Bowley A 2002. Stonechats. A Guide to the Genus Saxicola. Helm Identification Guides, London.
  • Wink M, Sauer-Gürth H, Gwinner E 2002. Evolutionary relationships of stonechats and related species inferred from mitochondrial-DNA sequences and genomic fingerprinting. British Birds 95: 349-355. PDF fulltext

További információk[szerkesztés]