Beó

Beó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Család:	Seregélyfélék (Sturnidae);
Alcsalád:	Beóformák (Graculinae);
Nem:	Gracula;
Faj:	G. religiosa;
Tudományos név
	Gracula religiosa; Linnaeus, 1758
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Beó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Beó témájú médiaállományokat és Beó témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. március 22.) ezen a változaton alapul.

A beó (Gracula religiosa) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A beó elterjedési területe Délnyugat-India, Kelet-India, a Himalája vidéke, Mianmar, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Vietnám, Malajzia, Szumátra, Borneó, Jáva, a Kis-Szunda-szigetek és Palawan szigete, mely a Fülöp-szigetekhez tartozik.

A Srí Lanka szigetén élő madarakat, többnyire önálló fajnak fogadják el ceyloni beó (Gracula ptilogenys) néven. A Délnyugat-Indiában fekvő Nilgiri-hegységben élő alfaját is önálló fajnak tartja a legtöbb szerző, ez a nilgiri beó (Gracula indica).

Eredeti elterjedési területén kívül betelepítették az Amerikai Egyesült Államok déli területeire, főként Floridába, valamint a Hawaii-szigetekre is. Sikertelenül próbálták meghonosítani Hongkongban, a Karácsony-szigeten, Szent-Ilonán és a Brit Indiai-óceáni Területen.

Magas páratartalmú esőerdők lombkoronaszintjén él, de előfordul kávéültetvényeken is.

Alfajai

Nagy beó (Gracula religiosa religiosa)
Közép beó (Gracula religiosa intermedia)

Megjelenése

Testhossza 27-30 centiméter. Tollazata fekete. Fő jellegzetessége a feje két oldalán látható sárga színű csupasz bőrfüggelék. Csőre sárga.

Életmódja

Elsősorban gyümölcsevő, de kisebb állatokat (például ízeltlábúakat vagy gyíkokat) is elkap. A beók a madárvilág egyik legjobb hangutánzói, sokféle, szinte fülsértő hangjelzéssel hívják fel magukra a figyelmet. Kisállat-kereskedésekben kapható, kedvelt díszmadár. Akár tizenöt évig is elélhet.

Szaporodása

Monogámok, mindkét szülő aktív szerepet vállal mind a tojások kiköltésében, mind a fiókák felnevelésében. A tojó két-három tojást rak, melyek 14 nap után kelnek ki. A fiókák 21-23 nap múlva már elhagyják a fészket. A fiatalok egy hónapos korukban repülnek ki, amelyet hamarosan a szülők újabb tojásrakása követ. A párzási időszakon kívül összegyűlhetnek nagyobb csapatokban is, de alapvetően erős területvédő magatartás jellemző a párokra.

Források

↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2012. október 29.) (angolul)
↑ Jboyd.net Taxo: Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2012. október 29.) (angolul)
↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2012. október 28.) (angolul)
↑ Birdlife.org: A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. BirdLife International. (Hozzáférés: 2012. október 28.) (angolul)
Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap