Aranycsíz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Aranycsíz
Hím aranycsíz nyári tollazata (Kanada, Ontario, Fort Erie)
Hím aranycsíz nyári tollazata (Kanada, Ontario, Fort Erie)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Alrendág: Passerida
Család: Pintyfélék (Fringillidae)
Alcsalád: Kúpcsőrűek (Carduelinae)
Nem: Carduelis
Faj: C. tristis
Tudományos név
Carduelis tristis
(L., 1758)
Elterjedés
Elterjedési területe        Csak nyáron fordul elő      Egész évben előfordul      Csak télen fordul elő Elterjedési területe

      Csak nyáron fordul elő
      Egész évben előfordul
      Csak télen fordul elő

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Aranycsíz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aranycsíz témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aranycsíz témájú kategóriát.

Hím (balra) és tojó (jobbra)

Az aranycsíz, vagy más néven amerikai aranypinty illetve gyászos csíz (Carduelis tristis) a verébalakúak (Passeriformes) rendjében a kúpcsőrűek (Carduelinae) alcsaládjába sorolt Carduelis nem csízek (Spinus) csoportjában az amerikai csízek egyik faja.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Amerikában Kanada déli részén, az Amerikai Egyesült Államokban az északi határvidék kivételével szinte mindenütt előfordul és telelni Mexikó északi részére is elvonul.

AZ USA tagállamai közül Iowa, New Jersey és Washington államoknak a hivatalos madara.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aranycsíznek négy elismert alfaja van.

  • Carduelis tristis tristis – A leggyakoribb és a legnagyobb területen elterjedt alfaj. A nyári időszakban Kanada déli részétől délre Colorado államig és Dél-Karolináig fordul elő. Telente Florida déli részéig és Mexikó középső részéig vonul.
  • Carduelis tristis pallidus – Teste világosabb sárga, a hímek sapkája nagyobb kiterjedésű. Valamivel nagyobb is, mint az alapfaj. Nyáron Brit-Kolumbiától kezdve Ontario nyugati részéig és délre Colorado államig fordul elő. Télre Kalifornia északi részéig és Mexikó északi területeiig elvonul.
  • Carduelis tristis jewetti – A legkisebb és a legsötétebb alfaj. A Cascade-hegységben honos, Brit-Kolumbia déli részétől Kalifornia középső részéig.
  • Gyászos csíz (Carduelis tristis salicamans) – A Sierra Nevada területén fordul elő nyáron, míg télen a Mojave-sivatagban és a Coloradoi-sivatagban fordul elő. Nyáron mindkét ivar színezete barnásabb, mint a többi alfajé, és hím fekete sapkája is kisebb.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

11,5–14 cm hosszú, ragyogó citromsárga, rendkívül dekoratív madár. Tollazata nagyobbrészt zöldes aranyszínű, de a fejtető, a farka és a szárnya fekete. Alsó farkfedői fehérek, a farcsíkban és a mélyfekete evezőkben is egy keskeny fehér csíkkal. Viszonylag rövid farka is fekete, de matt, a vége felé szürkén fátyolos. Homlokának fekete tollazata a kantárral egybefolyva a fejtetőn összeszűkülő sapkának látszik. Csőr sárgás, lába bézs színű.

Füttye kellemes hangú.

A tojók barnás olajsárgák — ahol a hím fekete, ott a tojó sötétbarna.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ritkás facsoportokkal, bokrokkal tarkított mezőségeket kedveli, ahol a költési időn kívül kisebb-nagyobb csapatokban él.

Főként apró magvakkal táplálkozik, de a fiókák neveléséhez a család többi tagjához hasonlóan kisebb rovarokra is szüksége van.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fészket a hím rendszerint sűrű bokorba, a földhöz viszonylag közel rakja puha füvekből, és azt pehelytollakkal, szőrökkel lágyabb, selymesebb növényi részekkel béleli.

A tojó 13–14 napig ül 4–6, barnával pettyezett kékes-zöldes tojásán. Eközben a hím eteti, majd közösen táplálják a fiókákat. Azok rendszerint a 13-14. napon repülnek ki, de egy ideig még utána is rászorulnak szüleik gondoskodására.

Eredeti élőhelyén évente háromszor költ. Szép násztáncát először 1790-ben írták le.

Télre a hímek is a tojók jellegtelenebb tollruháját öltik fel.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]