Ugrás a tartalomhoz

Annibale Carracci

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dudva (vitalap | szerkesztései) 2020. november 15., 20:15-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (−Kategória:Rézmetszők; +Kategória:Olasz rézmetszők (a HotCattel))
Annibale Carracci
Önarcképe Uffizi
Önarcképe
Uffizi
Született1560. november 3.[1]
Bologna[2][3][4]
Elhunyt1609. július 15. (48 évesen)[1][5][6][7][8]
Róma[9][10][4]
ÁllampolgárságaPápai Állam
Foglalkozása
  • festőművész
  • gravírozó
  • rajzoló
  • belsőépítész
  • tervezőgrafikus
  • képzőművész
SírhelyePantheon
Annibale Carracci aláírása
Annibale Carracci aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Annibale Carracci témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Annibale Carracci (Bologna, 1560. november 3. – Róma, 1609. július 15.) jeles bolognai barokk festő.

Életművének fő alkotása a római Farnese-palota belső dekorációja, amely egyben a barokk művészet kialakulásának is egyik jelentős állomása. Stílusa korai barokk, klasszicizmushoz közeli elemekkel.

Bátyjával, Agostinóval (1557–1602) és unokabátyjával, Lodovicóval (1555–1619) közösen alkottak, ezért sokszor nehéz szétválasztani, hogy például a Palazzo Fava (Bologna, 1583–84 k.) freskóinak ki az alkotójuk.

Élete

Menekülés Egyiptomba
(1603)
Quo vadis?
Jézus és Szent Péter jelenete

Annibale Carracci első mestere unokatestvére, Lodovico Carracci volt, majd Parmába ment, ahol Correggio műveit másolta, Velencében Veronese, Tiziano, Rómában Raffaello és Michelangelo művészetét tanulmányozta. Mesterei, példaképei közül talán Correggio művészete gyakorolt rá legmélyebb benyomást.

A bolognai Accademián együtt dolgozott testvérével, Agostino Carraccival, majd hamarosan tanítványok és segédek vették körül, számos oltárkép- és freskómegrendelést kapott. Ordoardo Farnese bíboros meghívására 1595-ben Rómába ment, ahol a Farnese-palota belső dekorálására kapott megbízást, e palota festése lett az ő életművének fő alkotása, mely egyben a barokk művészet kialakulásának is jelentős állomása. Tanítványa és a római Farnese-palota festésekor munkatársa volt Domenichino.

A barokk stíluselemeit legjobban Krisztust sirató Madonna című képén figyelhetjük meg, a halott Krisztus testén játszadozó fény idegen a reneszánsz szellemétől, hamisítatlan barokk. A festmény apellál az érzelmekre, ez is barokk jelenség. Nem intézhetjük el azzal, hogy érzelgős, hiszen gondolnunk kell a kép funkciójára, oltárkép, amelyet imádságba merülten, égő gyertyák közt szemlélnek.[11]

A mozgalmas, monumentális formázás iránt igen fogékony volt, gazdag műveltsége és fantáziája még tovább segítette a nagyméretű oltárképek és freskók kompozícióinak megteremtésében. Az egyházi épületek számára festett biblikus képei mellett figyelemre méltóak mitológiai témájú képei, az arcképfestésben is korán megmutatkozott tehetsége (Gitáros arckép). A jelenetek mögé festett klasszicizáló, idillikus tájképei is figyelemre méltóak (Menekülés Egyiptomba, Quo vadis?).

Rézmetszetek és rézkarcok készítésével is foglalkozott, kiváló rajzoló volt, megfestendő kompozícióihoz sok rajzot készített. Rajzaiból legtöbbet őriznek Windsorban és a Louvre-ban, de néhány rajza található Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban is.

Művei (válogatás)

Pietà – Krisztust sirató Madonna
(1599–1600)
Római táj
(1600)

Freskók, festmények

  • Gitáros arckép (Drezda)
  • Önarckép (1590 körül, Uffizi, Firenze)
  • Krisztus siratása (freskó, nagyméretű oltárkép; Parma; egykori Bridgewater Gallery, London)
  • Szűz Mária mennybemenetele (kb. 1590) (olaj, vászon; 130 x 97 cm;) Drezda; Prado, Madrid
  • Madonna Szent Mátéval és a szentekkel (Drezda)
  • Krisztus és a szamáriai asszony (1597 k.) (olaj, vászon; 77 x 63 cm), Szépművészeti Múzeum, Budapest; Milánó; Bécs
  • Pietâ – Krisztust sirató Madonna (1599–1600) (oltárkép, olaj, vászon, 156 x 149 cm); Museo di Capodimonte, Nápoly
  • Venus és Adonis (Bécs)
  • Római táj (Berlin)
  • Menekülés Egyiptomba (Doria-Pamphili, Róma)
  • Quo vadis-jelenete (National Gallery, London)
  • Pietà (Doria-Pamphili, Róma; Louvre, Párizs)
  • Alvó Vénusz Erosokkal (Chantilly)
  • Danae (egykori Bridgewater Gallery, London)
  • Lencseevő férfi (életkép; Colonna Képtár, Róma)

Híres rézmetszeteiből

  • Madonna a fecskével (1587)
  • Caprarolai Krisztus (1597)

Források

  • Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 380–381. o.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Italian Baroque Painting (1962), 85
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  4. ↑ a b http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb12466547v
  5. ↑ Annibale Carracci (holland nyelven)
  6. ↑ Annibale Carracci (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  7. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  10. ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven)
  11. ↑ E. H. Gombrich: A művészet története. Glória Kiadó, Budapest, 2002, Annibale Carracci, 390-392. o. ISBN 963-9283-64-9

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Annibale_Carracci&oldid=23258094”