Annibale Carracci
Annibale Carracci (Bologna, 1560. november 3. – Róma, 1609. július 15.) jeles bolognai barokk festő.
Életművének fő alkotása a római Farnese palota belső dekorációja, amely egyben a barokk művészet kialakulásának is egyik jelentős állomása. Stílusa korai barokk, klasszicizmushoz közeli elemekkel.
Fivérével, Agostinóval (1557-1602) és unokatestvérével, Lodovicóval (1555-1619) közösen alkottak, ezért sokszor nehéz szétválasztani, hogy például a Palazzo Fava (Bologna (c. 1583-84)) freskóinak ki az alkotója.
Tartalomjegyzék |
Élete[szerkesztés]
(1603)
Jézus és Szent Péter jelenete
Annibale Carracci első mestere unokatestvére, Lodovico Carracci volt, majd Pármába ment, ahol Correggio műveit másolta, Velencében Veronese, Tiziano, Rómában Raffaello és Michelangelo művészetét tanulmányozta. Mesterei, példaképei közül talán Correggio művészete gyakorolt reá legmélyebb benyomást.
A bolognai Accademiaban együtt dolgozott testvérével, Agostino Carraccival, majd hamarosan tanítványok és segédek vették körül, számos oltárkép- és freskómegrendelést kapott. Ordoardo Farnese bíboros meghívására 1595-ben Rómába ment, ahol a Farnese palota belső dekorálására kapott megbízást, e palota festése lett az ő életművének fő alkotása, mely egyben a barokk művészet kialakulásának is jelentős állomása. Tanítványa és a római Farnese festésekor munkatársa volt Domenichino.
A barokk stíluselemeit legjobban Krisztust sirató Madonna c. képén figyelhetjük meg, a halott Krisztus testén játszadozó fény idegen a reneszánsz szellemétől, hamisítatlan barokk. A festmény apellál az érzelmekre, ez is barokk jelenség. Nem intézhetjük el azzal, hogy érzelgős, hiszen gondolnunk kell a kép funkciójára, oltárkép, amelyet imádságba merülten, égő gyertyák közt szemlélnek.[1]
A mozgalmas, monumentális formázás iránt igen fogékony volt, gazdag műveltsége és fantáziája még tovább segítette a nagyméretű oltárképek és freskók kompozícióinak megteremtésében. Az egyházi épületek számára festett biblikus képei mellett figyelemre méltóak mitológiai témájú képei, az arcképfestésben is korán megmutatkozott tehetsége (Gitáros arckép). A jelenetek mögé festett klasszicizáló, idillikus tájképei is figyelemre méltóak (Menekülés Egyiptomba, Quo vadis?).
Rézmetszetek és rézkarcok készítésével is foglalkozott, kiváló rajzoló volt, megfestendő kompozícióihoz sok rajzot készített. Rajzaiból legtöbbet őriznek Windsorban és a Louvre-ban, de néhány rajza található Budapesten is a Szépművészeti Múzeumban.
Művei (válogatás)[szerkesztés]
(1600)
Freskók, festmények[szerkesztés]
- Gitáros arckép (Drezda)
- Önarckép (1590 körül, Uffizi, Firenze)
- Krisztus siratása (freskó, nagyméretű oltárkép; Párma; egykori Bridgewater Gallery, London)
- Szűz Mária mennybemenetele (kb. 1590) (olaj, vászon; 130 x 97 cm;) Drezda; Museo del Prado, Madrid
- Madonna Szent Mátéval és a szentekkel (Drezda)
- Krisztus és a szamáriai asszony (c. 1597) (olaj, vászon; 77 x 63 cm), Szépművészeti Múzeum, Budapest; Milánó; Bécs
- Krisztust sirató Madonna (1599-1600) (oltárkép, olaj, vászon, 156 x 149 cm); Museo di Capodimonte, Nápoly
- Vénusz és Adonis (Bécs)
- Római táj (Berlin)
- Menekülés Egyiptomba (Doria-Pamphili, Róma)
- Quo vadis-jelenete (National Gallery, London)
- Pieta (Doria-Pamphili, Róma; Louvre, Párizs)
- Alvó Vénusz Erosokkal (Chantilly)
- Danae (egykori Bridgewater Gallery, London)
- Lencseevő férfi (életkép; Colonna Képtár, Róma)
Híres rézmetszeteiből[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 380–381. o.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ E. H. Gombrich: A művészet története. Budapest : Glória Kiadó, 2002. Annibale Carracci ld. 390-392. ISBN 963-9283-64-9
