Amos Nathan Tversky

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Amos Nathan Tversky
Született 1937. március 16.
Haifa, Palesztina, ma Izrael
Elhunyt 1996. június 2. (59 évesen)
Stanford, Kalifornia, USA
Nemzetisége izraeli
Házastársa Barbara Tversky
Foglalkozása pszichológus
Iskolái University of Michigan

Amos Nathan Tversky (Haifa, Palesztina, ma Izrael, 1937. március 16.Stanford, Kalifornia, 1996. június 2.) kognitív és matematikai pszichológus, aki úttörője volt a kognitív tudományoknak.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tversky Izraelben egészen pontosan Haifában született. Az Izraeli Védelmi Erőknél szolgált (légi deszantosként), ahol egészen kapitányi rangig vitte, és bátorságáért kitüntetésben részesült. Tanulmányait a Jeruzsálemi Héber Egyetemen végezte. Doktori fokozatot az Ann Arbori Michigeni Egyetemen szerezte 1964-ben. Mielőtt a Stanfordi Egyetemre került volna, a Jeruzsálemi Héber Egyetemen tanított. MacArthur Közösségi Díjban részesült 1984-ben. Barbara Tversky-t vette feleségül, aki jelenleg a Columbiai Egyetem Tanárképző Karán az emberi fejlődési tanszék professzora. Bőrrákban halt meg. Posztumusz díjat kapott Daniel Khanemannal együtt a Lousville Egyetemtől 2003-ban.[1]

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Együttműködései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosszú távon együttműködött Daniel Kahnemannal, akivel közösen vizsgálták az emberi gondolkodás folyamatainak működését, és fedezték fel az ember kockázatértékelő mechanizmusait. Korai munkásságának zöme a mérés alapjaival foglalkozott. Társszerzője volt egy három kötetes tanulmánynak, melynek címe: A mérés alapjai (Foundations of Measurement). Kahnemannal közös munkája a valószínűségérzékelés pszichológiájára fókuszált. Kettejük nevéhez köthető a kilátáselmélet, melynek célja, hogy magyarázza az emberi irracionális gazdasági döntéseket. Ezen munkásságukért, Daniel Kahneman Nobel-díjat kapott.[2] A későbbiekben Kahnemann a New York Timesnak úgy nyilatkozott, hogy ezt a díjat valójában közösen kapták."[3] Tversky számos publikációban együtt dolgozott Thomas Gilovich, Paul Slovic és Richard Thaler tudósokkal.

Kilátáselmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kilátáselmélet: A grafikon képét tapasztalati úton nyerték. Lehet látni, hogy ugyanakkora veszteség esetén más szubjektív értéket kapunk, mint ugyanakkora nyereség esetén.

A tisztán matematikán alapuló gazdasági modellek fő kiindulópontja, hogy minden előfordulható végkifejletnek van egy az egyén számára kívánatos szubjektív értéke. Ez a szubjektív érték az egyéntől függően változik, de mindenképpen egy objektív érték, méghozzá a végkifejlet utáni pénzben gazdagság függvénye. Ezt a szubjektív értéket kell megszorozni a szóban forgó végkifejlet valószínűségével, s így egy logikus, racionális, a matematika számára megfelelő modellt kapunk. Kahneman és Tversky modelljükben úgy gondolták, hogy az a célra vezető, hogy amennyire csak lehetséges megtartják a racionális matematikai eljárás alapelveit. Véleményük szerint elég, csak bizonyos részműveleteket helyettesíteni, olyan műveletekkel, melyek pontosabban illeszkednek a pszichológiai kísérleti tényekhez.

Ez két fő változtatást eredményez: A végkifejlet értékét, nem közvetlenül a valószínűséggel szorozzuk meg, hanem egy olyan torzított függvénnyel, mely jobban megfelel az emberi valószínűségérzékelésnek. A végkifejletet nem az abszolút értékhez viszonyítjuk, hanem a jelenlegi állapothoz. Ez azt jelenti, hogy a szubjektív hasznossági függvény nulla pontja, azaz origója nem az abszolút nulla, hanem mindig a jelenlegi állapot. Ehhez a relatív nullaponthoz képest a függvény másképp „reagál” a veszteségre, mint a nyereségre. Kahneman és Tversky számos kísérleti eredmény alapján szerkesztették meg a görbét, melyről képesek vagyunk leolvasni, az emberi kockázatérzékelési, és döntési mechanizmusokat.[4]

Torzítások és heurisztikák az emberi kognícióban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szerencsejátékos torzítása. Ennek lényege, hogy egy olyan esetben, ha egy illető hatszori feldobás alkalmával mindig fejet dobott, akkor az emberek a következő dobás valószínűségének értékelésekor az írásnak nagyobb esélyt szavaznak. Ennek oka, hogy az emberek nem veszik észre, hogy ezek a véletlen események függetlenek egymástól.[5]
  • A reprezentativitási heurisztika miatt az emberek a valószínűségeket az alapján becsülik meg, hogy egy eset mennyire hasonlít egy osztályhoz. A lényege, hogy az embereknek hajlamuk van arra, hogy inkább a hasonlóság, mint a logikusan kiszámítható valószínűségek alapján hozzanak döntéseket. Az alapján döntünk, hogy egy adott inger mennyire hasonlít sztereotip elvárásainkhoz. Például: István nagyon félénk, és visszahúzódó, rendszerető ember, a részletek megszállottja. Egy választandó listából inkább választjuk a könyvtárost, mint a mezőgazdászt, pedig az utóbbiból több van.[5]
  • Keresési torzítás szerint azok a szavak, melyek egy adott betűvel kezdődnek, könnyebben előhívhatók, mint azok, amelyekben az adott betű nem kezdő pozícióban van.[5]
  • Az előhívási torzítás lényege, hogy az emberek a könnyen előhívható események valószínűségét túlbecsülik (például repülőszerencsétlenség).[5]
  • A lehorgonyzási és igazítási heurisztika alapján azt mondhatjuk, hogy a végeredmény függ az első operandus értékétől, amelyhez lehorgonyozzuk a számításainkat, míg az igazítás, amellyel az eredményt korrigáljuk, gyakran elégtelen.[5]

Lásd még a wikipedián[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Freeman, Karen. „Amos Tversky, Expert on Decision Making, Is Dead at 59”, The New York Times, 1996. június 6. (Hozzáférés ideje: 2009. március 14.) 
  2. Altman, Daniel. „A Nobel That Bridges Economics and Psychology”, The New York Times, 2002. október 10. (Hozzáférés ideje: 2009. március 14.) 
  3. Goode, Erica. „A Conversation with Daniel Kahneman; On Profit, Loss and the Mysteries of the Mind”, The New York Times, 2002. november 5. (Hozzáférés ideje: 2009. március 14.) 
  4. Mérő, László (2007) A pénz evolúciója, Tericum Kiadó, Budapest
  5. ^ a b c d e Fiske, Susan, T., (2006) Társas Alapmotívumok, Osiris Kiadó, Budapest
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Amos Tversky című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]