Amos Nathan Tversky
| Amos Nathan Tversky | |
| Született | Haifa, Palesztina, ma Izrael 1937, március 16. |
| Elhunyt | Stanford, Kalifornia, USA 1996, június 2. (59 évesen) |
| Nemzetisége | izraeli |
| Házastársa | Barbara Tversky |
| Foglalkozása | pszichológus |
Amos Nathan Tversky (Haifa, Palesztina, ma Izrael, 1937. március 16. – Stanford, Kalifornia, 1996. június 2.) kognitív és matematikai pszichológus, aki úttörője volt a kognitív tudományoknak.
Tartalomjegyzék |
Életútja [szerkesztés]
Tversky Izraelben egészen pontosan Haifában született. Az Izraeli Védelmi Erőknél szolgált (légi deszantosként), ahol egészen kapitányi rangig vitte, és bátorságáért kitüntetésben részesült. Tanulmányait a Jeruzsálemi Héber Egyetemen végezte. Doktori fokozatot az Ann Arbori Michigeni Egyetemen szerezte 1964-ben. Mielőtt a Stanfordi Egyetemre került volna, a Jeruzsálemi Héber Egyetemen tanított. MacArthur Közösségi Díjban részesült 1984-ben. Barbara Tversky-t vette feleségül, aki jelenleg a Columbiai Egyetem Tanárképző Karán az emberi fejlődési tanszék professzora. Bőrrákban halt meg. Posztumusz díjat kapott Daniel Khanemannal együtt a Lousville Egyetemtől 2003-ban.[1]
Munkássága [szerkesztés]
Együttműködései [szerkesztés]
Hosszú távon együttműködött Daniel Kahnemannal, akivel közösen vizsgálták az emberi gondolkodás folyamatainak működését, és fedezték fel az ember kockázatértékelő mechanizmusait. Korai munkásságának zöme a mérés alapjaival foglalkozott. Társszerzője volt egy három kötetes tanulmánynak, melynek címe: A mérés alapjai (Foundations of Measurement). Kahnemannal közös munkája a valószínűségérzékelés pszichológiájára fókuszált. Kettejük nevéhez köthető a kilátáselmélet, melynek célja, hogy magyarázza az emberi irracionális gazdasági döntéseket. Ezen munkásságukért, Daniel Kahneman Nobel-díjat kapott.[2] A későbbiekben Kahnemann a New York Timesnak úgy nyilatkozott, hogy ezt a díjat valójában közösen kapták."[3] Tversky számos publikációban együtt dolgozott Thomas Gilovich, Paul Slovic és Richard Thaler tudósokkal.
Kilátáselmélet [szerkesztés]
A tisztán matematikán alapuló gazdasági modellek fő kiindulópontja, hogy minden előfordulható végkifejletnek van egy az egyén számára kívánatos szubjektív értéke. Ez a szubjektív érték az egyéntől függően változik, de mindenképpen egy objektív érték, méghozzá a végkifejlet utáni pénzben gazdagság függvénye. Ezt a szubjektív értéket kell megszorozni a szóban forgó végkifejlet valószínűségével, s így egy logikus, racionális, a matematika számára megfelelő modellt kapunk. Kahneman és Tversky modelljükben úgy gondolták, hogy az a célra vezető, hogy amennyire csak lehetséges megtartják a racionális matematikai eljárás alapelveit. Véleményük szerint elég, csak bizonyos részműveleteket helyettesíteni, olyan műveletekkel, melyek pontosabban illeszkednek a pszichológiai kísérleti tényekhez.
Ez két fő változtatást eredményez: A végkifejlet értékét, nem közvetlenül a valószínűséggel szorozzuk meg, hanem egy olyan torzított függvénnyel, mely jobban megfelel az emberi valószínűségérzékelésnek. A végkifejletet nem az abszolút értékhez viszonyítjuk, hanem a jelenlegi állapothoz. Ez azt jelenti, hogy a szubjektív hasznossági függvény nulla pontja, azaz origója nem az abszolút nulla, hanem mindig a jelenlegi állapot. Ehhez a relatív nullaponthoz képest a függvény másképp „reagál” a veszteségre, mint a nyereségre. Kahneman és Tversky számos kísérleti eredmény alapján szerkesztették meg a görbét, melyről képesek vagyunk leolvasni, az emberi kockázatérzékelési, és döntési mechanizmusokat.[4]
Torzítások, és heurisztikák az emberi kognícióban [szerkesztés]
- Szerencsejátékos torzítása. Ennek lényege, hogy egy olyan esetben, ha egy illető hatszori feldobás alkalmával mindig fejet dobott, akkor az emberek a következő dobás valószínűségének értékelésekor az írásnak nagyobb esélyt szavaznak. Ennek oka, hogy az emberek nem veszik észre, hogy ezek a véletlen események függetlenek egymástól.[5]
- A reprezentativitási heurisztika miatt az emberek a valószínűségeket az alapján becsülik meg, hogy egy eset mennyire hasonlít egy osztályhoz. A lényege, hogy az embereknek hajlamuk van arra, hogy inkább a hasonlóság, mint a logikusan kiszámítható valószínűségek alapján hozzanak döntéseket. Az alapján döntünk, hogy egy adott inger mennyire hasonlít sztereotip elvárásainkhoz. Például: István nagyon félénk, és visszahúzódó, rendszerető ember, a részletek megszállottja. Egy választandó listából inkább választjuk a könyvtárost, mint a mezőgazdászt, pedig az utóbbiból több van.[5]
- Keresési torzítás szerint azok a szavak, melyek egy adott betűvel kezdődnek, könnyebben előhívhatók, mint azok, amelyekben az adott betű nem kezdő pozícióban van.[5]
- Az előhívási torzítás lényege, hogy az emberek a könnyen előhívható események valószínűségét túlbecsülik (például repülőszerencsétlenség).[5]
- A lehorgonyzási és igazítási heurisztika alapján azt mondhatjuk, hogy a végeredmény függ az első operandus értékétől, amelyhez lehorgonyozzuk a számításainkat, míg az igazítás, amellyel az eredményt korrigáljuk, gyakran elégtelen.[5]
Lásd még a wikipedián [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ Freeman, Karen. „Amos Tversky, Expert on Decision Making, Is Dead at 59”, The New York Times, 1996. június 6. (Hozzáférés ideje: 2009. március 14.)
- ↑ Altman, Daniel. „A Nobel That Bridges Economics and Psychology”, The New York Times, 2002. október 10. (Hozzáférés ideje: 2009. március 14.)
- ↑ Goode, Erica. „A Conversation with Daniel Kahneman; On Profit, Loss and the Mysteries of the Mind”, The New York Times, 2002. november 5. (Hozzáférés ideje: 2009. március 14.)
- ↑ Mérő, László (2007) A pénz evolúciója, Tericum Kiadó, Budapest
- ^ a b c d e Fiske, Susan, T., (2006) Társas Alapmotívumok, Osiris Kiadó, Budapest
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Amos Tversky című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Amos Tversky (1937-1996) emlékezete (angolul)
