Alsóvesztény
Alsóvesztény (Dolné Vestenice) | |
A templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Trencséni |
Járás | Privigyei |
Rang | község |
Polgármester | Kvetoslava Šimorová |
Irányítószám | 972 23 |
Körzethívószám | 046 |
Forgalmi rendszám | PD |
Népesség | |
Teljes népesség | 2495 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 189 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 228 m |
Terület | 13,84 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 42′ 14″, k. h. 18° 23′ 46″Koordináták: é. sz. 48° 42′ 14″, k. h. 18° 23′ 46″ | |
Alsóvesztény weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsóvesztény témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Alsóvesztény (szlovákul Dolné Vestenice) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban.
Fekvése
Privigyétőltól 20 km-re délnyugatra, a Nyitrica partján fekszik.
Története
A települést a 11. században alapították. 1349-ben "Wezthenicz Inferior" alakban említik először. A szkacsányi uradalom része volt, majd 1777-től a nyitrai káptalan birtoka. 1663-1664-ben a töröknek adózott. 1629-tól részben a püspöki uradalom része. 1553-ban 14 adózó portája volt. 1715-ben 42 háztartás adózott a településen. 1815-ben 63 jobbágy, 10 zsellér és 5 napszámos családja, összesen 524 lakosa volt. 1828-ban 92 házában 638 lakos élt. A 16-18. században lakói sáfrány- és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A 19. században állattartásból, gyümölcstermesztésből éltek.
Vályi András szerint "Alsó, Felső Vesztenicz. Két népes tót faluk Nyitra Várm. földes Urok a’ Nyitrai Káptalanbéli Uraság, lakosaik katolikusok, Alsó a’ Felsőnek filája; fekszenek Rokos nevű hegy alatt; földgyeik jók, fájok van, szőlejik termékenyek, javaik többfélék, sáfrányt is termesztenek."[2]
Fényes Elek szerint "Alsó-Vesztenicz, Nyitra m. tót falu, ezelőtt Trencsén vármegyében, szélén, a bajmóczi országutban: 336 kath., 2 evang. lak."[3]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak és a helyi üzemben dolgoztak. A második világháború idején részt vettek a szlovák nemzeti felkelésben, 1944 szeptemberében partizáncsoportot alakítottak.
Népessége
1880-ban 514 lakosából 1 magyar, 12 német és 486 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 633 lakosából 6 magyar, 13 német és 614 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 805 lakosából 10 magyar, 34 német és 750 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 772 római katolikus, 24 izraelita és 9 evangélikus vallású volt.
1910-ben 792 lakosából 69 magyar, 9 német és 713 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 772 római katolikus, 15 izraelita és 5 evangélikus vallású volt.
1921-ben 811 lakosából 1 magyar, 3 német, 10 zsidó, 785 csehszlovák és 12 egyéb nemzetiségű volt. Ebből 797 római katolikus, 11 izraelita, 2 evangélikus és 1 egyéb vallású volt.
1930-ban 830 lakosából 4 német, 825 csehszlovák és 1 állampolgárság nélküli volt. Ebből 825 római katolikus, 1 izraelita és 4 egyéb vallású volt.
1970-ben 1154 lakosából 2 magyar és 1129 szlovák volt.
1980-ban 1611 lakosából 4 magyar és 1569 szlovák volt.
1991-ben 2523 lakosából 4 magyar és 2465 szlovák volt.
2001-ben 2699 lakosából 2654 szlovák és 1 magyar volt.
2011-ben 2611 lakosából 2484 szlovák, 31 cseh, 3 magyar, 2 morva ôs 86 ismeretlen nemzetiségű volt.
2017 | 2 580
|
2021 | 2 495
|
Nevezetességei
- Klasszicista temploma a 19. század elején épült.
Jegyzetek
- Oravcová - Borčin 1994: Dolné Vestenice
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.