3,7 cm Panzerabwehrkanone 36

3,7 cm Pa.K. 36 (L/45)
PaK 36
Gyártási adatok
Típus	páncéltörő löveg
Ország	Harmadik Birodalom
Tervező	Rheinmetall-Borsig
Gyártó	Rheinmetall-Borsig
Alkalmazás
Alkalmazás ideje	1939–1945
Használó ország	Finnország Harmadik Birodalom Magyar Királyság Románia Szlovákia
Háborús alkalmazás	második világháború
Műszaki adatok
Űrméret	3,7 cm
Lőszer	37×249 mm R
Tömeg	0,45 t
Fegyver hossza	1660 mm
Gyakorlati tűzgyorsaság	13 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség	762 m/s
Hatásos lőtávolság	300 m
Max. lőtávolság	5484 m
Oldalirányzás	30°
Magassági irányzás	mínusz 5° plusz 25°

A 3,7 cm Panzerabwehrkanone 36 (rövidítve 3,7 cm Pa.K. 36 vagy 3,7 cm PaK 36, magyarul 3,7 cm-es páncéltörő löveg 36) egy német könnyű páncéltörő löveg volt.

A löveg

PaK 36-os Észak-Franciaországban, 1944-ben

A Rheinmetall egy lóvontatású, 3,7 cm-es páncéltörő löveg (megjelölése a 3,7 cm PaK L/45 volt) tervezését 1924-ben kezdte meg, majd az első lövegek 1928-ban érkeztek a csapatokhoz. Az 1930-as évek elejére a lóvontatású tüzérség elavulttá vált, ezért a löveget módosították a teherautókkal történő vontatáshoz. Az eredeti faküllős kerekek helyett magnézium-ötvözetből készült keréktárcsákat és pneumatikus gumiabroncsokat szereltek a lövegre. A fegyvert ezután 3,7 cm PaK 35/36 névre keresztelték át, majd 1934-ben elkezték vele felváltani a 3,7 cm PaK L/45-ös lövegeket. A fegyvereket először az 1936-os spanyol polgárháborúban vetették be. Több nemzet páncéltörő lövegének alapját alkotta a második világháború első éveiben. A KwK 36 L/45 szerkezetileg megegyezett a vontatott változattal, de ezt különféle járművek fegyverzeteként alkalmazták, elsősorban a Panzer III harckocsik első példányainál. A világháború alatt finn katonák is használták, jelentősebb mértékben Suomussalmi védelme alatt.

A PaK 36, mivel kis kaliberű fegyver volt, az 1940 májusában zajló nyugati hadjáratra elavulttá vált. Kezelői teljesen hasznavehetetlennek találták a szövetségesek nehéz harckocsijai ellen, mint például a brit Matilda II vagy a francia Char B1 és a Somua S35. A lövegek egy csoportjának sikerült kilőniük egy Char B1-est az oldalpáncélján keresztül. A PaK 36 képes átütni 35 mm-nyi 30°-ban megdöntött páncéllemezt. A Char B1 oldalpáncélja 40 mm-es volt, jóllehet teljesen függőleges. A lövegek 100 méteren belül voltak a harckocsitól, mikor sikeresen átütötték annak oldalát. Harctéri körülmények között ilyen eredményt igen nehéz volt elérni. A háború ezen évében a löveg még képes volt felvenni a versenyt a szövetségesek által legnagyobb számban alkalmazott harckocsik ellen, mint az FT–17 a franciaországi csata alatt és a szovjet T–26 a Barbarossa hadművelet alatt. A közepes harckocsik elterjedése viszont gyorsan lecsökkentette a löveg hatékonyságát: a keleti fronton megjelenő szovjet T–34-es harckocsi ellen a löveg már semmit sem ért, személyzete ezután kezdte „ajtókopogtatónak” („Heeresanklopfgerät”, szó szerint „katonai ajtókopogtató készülék”) csúfolni, mivel jelenlétére csak a páncélzatról lepattanó lövedékek koppanásai utaltak.

Az 1940-es évek közepén a PaK 36-osokat elkezdték leváltani az új 5 cm-es PaK 38-asokkal. A volfrám magvas lövedékek megjelenésével a PaK 36 lövegek átütőképessége valamelyest javult. Annak ellenére, hogy a T–34-es ellen továbbra sem tudták eredményesen használni, több egységnél ez maradt a szabványos páncéltörő löveg egészen 1942-ig. A PaK 36 lövegek kezelői képesek voltak leküzdeni a T–34-es harckocsikat, de csak a wolfram magvas lövedékekkel és csak oldalról vagy hátulról bevitt közeli találatokkal.

Miután a PaK 36 lövegeket kivonták a frontról, többet leszereltek az alvázukról, majd féllánctalpas járművekre helyezték őket, ezzel könnyű páncéltörő támogató járműveket létrehozva. A lövegeket a németek oldalán harcoló nemzetek is rendszeresítették a keleti fronton, úgy mint a 3. és 4. román hadsereg. A PaK 36 megtalálható volt még Finnország, Magyarország és Szlovákia arzenáljában is. 1943-ban a Stielgranate 41 kumultatív lőszer megjelenésével a PaK 36 már képes volt bármilyen vastag páncélzat átütésére, de csak 300 méteres távolságon belül. A PaK 36-osokat az új lőszerrel együtt a Fallschirmjäger egységekhez juttatták. A fegyver könnyű súlya lehetővé tette a kézzel történő mozgatást, így ezen mobilitásuk ideális fegyverré tette a deszantos egységek számára.

A lőszer

Panzergranate

• Lövedék súlya: 0,685 kg
• Csőtorkolati sebesség: 745 m/s

Panzergranate 40

Volfrám magvas lövedék, könnyebb, nagyobb csőtorkolati sebességgel, csak kis mennyiségben gyártották.

• Lövedék súlya: 0,368 kg
• Csőtorkolati sebesség: 1020 m/s

Találati valószínűség egy 2,5 m x 2 m-es célpont ellen

Lőtávolság	Páncélátütés	lőgyakorlat közben	harc közben
100 m	64 mm	100%	100%
500 m	31 mm	100%	100%
1000 m	22 mm	100%	85%
1500 m	20 mm	95%	61%
2000 m	- mm	85%	43%

A páncélátütési számításokat a Pzgr 40 lövedékkel végezték egy 30°-ban megdöntött páncéllemezen.

Stielgranate 41

Pak 36 a Stielgranate 41 lövedékkel.

1943-ban a Stielgranate 41 kumultatív lövedék bevezetésével a PaK 36 képessé vált bármilyen vastag páncélzat átütésére, habár a lövedék alacsony sebessége nagyban korlátozta a lőtávolságot. A PaK 36 lövegeket az új kumultatív lövedékkel együtt a Fallschirmjäger egységekhez és más könnyű gyalogos egységekhez osztották. A löveg könnyű súlya miatt könnyen mozgatható akár kézzel is, így nagyfokú mozgékonyága miatt ideláis fegyvernek bizonyult ezeknek az alakulatoknak.

Források

• Gander, Terry and Chamberlain, Peter. Weapons of the Third Reich: An Encyclopedic Survey of All Small Arms, Artillery and Special Weapons of the German Land Forces 1939-1945. New York: Doubleday, 1979 ISBN 0-385-15090-3
• Hogg, Ian V. German Artillery of World War Two. 2nd corrected edition. Mechanicsville, PA: Stackpole Books, 1997 ISBN 1-85367-480-X

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 3.7 cm Pak 36 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások

• Armor penetration table at Panzerworld
• 37mm Hollow-Charge Grenade - Stielgranate 41