5 cm Panzerabwehrkanone 38

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
5 cm Pa.K. 38 (L/60)
Pak38 cfb borden 2.JPG
PaK 38
Gyártási adatok
Típus páncéltörő löveg
Ország  Harmadik Birodalom
Tervező Rheinmetall-Borsig
Gyártó Rheinmetall-Borsig
Gyártási darabszám

9568 darab

 Harmadik Birodalom
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1940–1945
Háborús alkalmazás Második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 5 cm
Lőszer osztott lőszer
Tömeg 1062 kg (szállításkor) t
Fegyver hossza 4,75 m, 4750 mm
Csőhossz 3 m, 3000 mm
Gyakorlati tűzgyorsaság 13 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség 550 - 1180 m/s
Max. lőtávolság 2650m (He löszer) m
Irányzék típusa Z.F. 3×8°
Oldalirányzás 65°
Magassági irányzás mínusz 8° plusz 27°

Az 5 cm Panzerabwehrkanone 38 (L/60) (rövidítve 5 cm PaK 38 (L/60), magyarul 5 cm-es páncéltörő löveg 38) egy német páncéltörő lövege volt amelyet a Rheinmetall-Borsig AG fejlesztett ki 1938-ban.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1940-ben a 3,7 cm PaK 36 páncéltörő ágyú, amely a páncélok vastagságának növekedésével teljesen elavulttá vált ezért megérett a leváltásra. A Rheinmetall-Borsig AG mérnökei tudták a löveg korlátozott páncélátütő-képességét ezért 1937-ben hozzáláttak egy új páncéltörő ágyú kifejlesztésébe amelynek eredményeként 1938-ban megjelent az 5cm KwK L60 Pak 38. A fegyvert 1939-ben kezdték el gyártani a német hadsereg számára de nem volt elég kiszállítási kapacitás ezért csak 1940 nyárának közepén kerültek ki az első példányok a csapatokhoz. 1941-re A Barbarossa hadművelet kezdetén ez lett a német Wehrmacht rendszeresített páncéltörő ágyúja. Amikor a németek szembekerültek a szovjet tankokkal a Pak 38-as volt az egyike azoknak a korai lövegeknek, amelyek alkalmasak voltak biztonságos távolságból átütni a T–34 45mm-es páncélzatát. A gyártás terén azonban a hadiipar nem tudta az igényeket kielégíteni hogy kitöltsék a frontvonal igényeit, ezért a csatatereken még egy ideig használtak francia Canon de 75 modéle 1897 75 mm-es ágyúkat is. Egyetlen fegyver ára 10 600 birodalmi márka volt (összehasonlításképpen a 2,8 cm schwere Panzerbüchse 41 páncéltörő ágyú 4520 birodalmi márkába került).

Technika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pak 38 egy jól megtervezett ágyú ívelt pajzzsal és acél keréktárcsákkal, amelynek érdekessége hogy telepítéskor leszedhették róla a kereket így kisebb lett a sziluettje és könnyebb volt elrejteni. Könnyű súlya miatt könnyen mobilizálható, általában 1 tonnás féllánctalpas járművek vontatták. A futómű torziós felfüggesztést kapott és szabványos nyomtávú volt. Az ágyúcsövet könnyű ötvözetekből gyártották és csőszájfékkel is ellátták a nagyobb tűzerő érdekében. Az ágyú tervezésekor figyelembe vették a kezelők igényeit ennek köszönhetően könnyen kezelhető lett. Ezen felül, a löveghez használni lehetett a Panzergranate 40 APCR lövedéket, amelyek volfrám-karbid maggal volt ellátva, így képes volt átütni a nehezebb KV–1 harckocsik páncélzatát is. A hozzá rendszeresített új típusú volfrám-üreges lőszert egy lefoglalt cseh páncéltörő lövedék mintájából készítették amely tökéletesen bevált. A sűrű volfrám lényege, hogy nagyobb a szakítószilárdsággal bír (még magas hőfokon is) mint az acél lövedék így vastagabb homogén páncélzatot is képes átégetni. Habár a löveg gyorsan elavulttá vált mivel a volfrámból egyre kevesebb volt ezért felváltották a normál lőszert használó erősebb típusok. Használhatóságát mi sem jelzi jobban hogy hadrendben tartották a Wehrmacht egységeinél egészen a háború végéig különösen az Atlanti-fal védelménél mint partvédelmi üteg. Utódjaként a 7,5 cm PaK 40 típusú löveg követte.


Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A németek kísérleteztek azzal, hogy a löveget beépítik repülőkbe mint egy nehéz repülőgép fegyvert. Egyik változata a Messerschmitt Me 262 sugárhajtású vadászgép főfegyvere lett volna de a tervet végül elvetették. Később ugyanezt a fegyver egy földre telepített légvédelmi ágyúként akarták használni, de a háború vége felé az idő rövidsége miatt úgy tűnik, hogy egyet sem állítottak elő belőle. Számos lánctalpas modell köztük a híres Sd.Kfz. 234 azaz a Puma főfegyvere volt ahol kiválóan helytállt. Továbbá a brit hadsereg annyit szerzett belőle, hogy a háború után felújította és felhalmozta őket a későbbi konfliktusokhoz.

Alkalmazott lőszertípusok és páncéltörő tulajdonság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

5 cm Pak 38 (L/60)

5 cm PaK 38 Panzergranate 39 Panzergranate 40
(Hartkern)
Stielgranate 42 Sprenggranate
Lövedék súly 2,25 kg 0,85 kg 13,5 kg 1,96 kg
Csőtorkolati sebesség 823 m/s 1198 m/s 160 m/s 549 m/s
Páncélátütés 30°-os becsapódási szög esetén
500 m távolságból 59 mm 72 mm 180 mm
1000 m távolságból 48 mm 38 mm
Páncélátütés 60°-os becsapódási szög esetén
100 m távolságból 73 mm 143 mm
250 m távolságból 67 mm 109 mm
500 m távolságból 61 mm 86 mm 180 mm
750 m távolságból 56 mm 69 mm
1000 m távolságból 50 mm 55 mm
1250 m távolságból 45 mm 44 mm
1500 m távolságból 40 mm
páncélátütés 90°-os becsapódási szög esetén
100 m távolságból 99 mm 165 mm
250 m távolságból 88 mm 141 mm
500 m távolságból 78 mm 120 mm 180 mm
750 m távolságból 69 mm 101 mm
1000 m távolságból 61 mm 84 mm
1250 m távolságból 53 mm 70 mm
1500 m távolságból 47 mm

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 5 cm Pak 38 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Gander, Terry and Chamberlain, Peter. Weapons of the Third Reich: An Encyclopedic Survey of All Small Arms, Artillery and Special Weapons of the German Land Forces 1939-1945. New York: Doubleday, 1979 ISBN 0-385-15090-3
  • Hogg, Ian V. German Artillery of World War Two. 2nd corrected edition. Mechanicsville, PA: Stackpole Books, 1997 ISBN 1-85367-480-X

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 5 cm Panzerabwehrkanone 38 témájú médiaállományokat.