21 cm Mörser 16

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
21 cm Mrs. 16
Langer 21 cm morser hameenlinna 4.jpg
21 cm Mörser 16 a Hämeenlinna-i tüzérségi múzeumban
Gyártási adatok
Típus nehéz mozsárágyú
Ország  Német Birodalom
Tervező Krupp
Gyártó Krupp
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1916-1950
Használó ország

 Finnország
 Harmadik Birodalom
 Német Birodalom

 Svédország
Háborús alkalmazás első világháború, második világháború, téli háború, folytatólagos háború
Műszaki adatok
Űrméret 21,1 cm
Lőszer 210×231 mm R
Tömeg 6,68 t
Csőhossz 2670 mm
Gyakorlati tűzgyorsaság 1-2 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség 393 m/s
Max. lőtávolság 11 100 m
Oldalirányzás
Magassági irányzás mínusz 6° plusz 70°

A 21 cm Mörser 16 (rövidítve 21 cm Mrs. 16 vagy 21 cm Mrs 16, magyarul 21 cm-es mozsárágyú 16) egy német gyártmányú nehéz mozsár volt, melyet az első és a második világháború alatt használtak.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapjául a korábbi 21 cm Mörser 10 szolgált, de lövegcsöve hosszabb volt, ellátták lövegpajzsal és egyéb finomítással. Eredetileg két részre lehetett szétszerelni a szállításhoz, de a németek az első világháborúból megmaradt lövegeket a harmincas években gumiabroncsos acélkerekekkel látták el a járművel való vontatáshoz, ilyenkor eltávolították a lövegpajzsot és lövegmozdonyt is használtak.

Az első világháború előtt a Krupp és a Rheinmetall kezdett bele egy új mozsárágyú fejlesztésébe, amelyet mozgékonyabbnak terveztek, mint amivel a német hadsereg 1902-ben rendelkezett. Az első prototípus kipróbálására 1909 novemberében került sor, majd a következő évben a gyártás is elkezdődött. A világháború kitörésekor Németország 256 darab 21 cm Mörser 10 nehéz mozsárágyúval rendelkezett. A hadvezetés 28 lóvontatású tüzérségi üteghez osztotta a lövegeket, melyek rendkívül hatékonynak bizonyultak az ellenséges bunkerek és erődítmények ellen. A háború alatt a németek egy új verzió kifejlesztésébe kezdtek, melyet hosszabb lövegcsővel láttak el, így az nehezebb lövedékeket volt képes nagyobb távolságba röpíteni. Ez a fejlesztőmunka eredeményezte a Langer 21 cm Mörser 16 bevezetését 1916-ban. Míg a korábbi Mörser 10-et szétszerelve kellett szállítani, majd az új tüzelési pozícióján kellett összeállítani, addit az új Mörser 16 mozsárágyút tüzérségi vontatóval lehetett egyik helyről a másikra húzni. A világháború után Németország 70 ütegnyi Mörser 10-essel és kielégítő számú Mörser 16-ossal rendelkezett. A versailles-i békeszerződés értelmében Németország mindössze kettő darabot tarthatott meg ezekből a nehéz mozsárágyúkból.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mozsárágyú lövegtalpa egyszárú, közepén egy nagy lyukkal, amely lehetővé teszi a magasabb szögtartományban való célzást, kerekei tölgyfából és acélból készültek, a löveget ellátták egy nagy lövegpajzzsal is, amely leszerelhető, és nem került mindig alkalmazásra. Závárzata vízszintesen mozgó ékzár, hátrasikló rendszere a lövegcső fölé szerelt két hidraulikus bufferből és egy pneumatikus recuperátorból áll. A löveget eredetileg lóvontatáshoz tervezték, de az első világháború után járművontatáshoz alakították át őket. Vontatáskor a lövegcsövet leszerelték és külön szállították. A löveg minimális lőtávolsága 2,6 km, tűzgyorsasága percenként 1-2 lövés.

Harctéri alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mozgatás tüzelési pozícióba, Ham, 1918 márciusa

Német szolgálatban két típusú lövedéket használtak a mozsárhoz, az egyik a 21 cm Gr 18 (nagy robbanóerejű), melynek súlya 113 kg, a másik a 21 cm Gr 18 Be betonromboló lövedék 121,4 kg-os összsúllyal és 11,61 kg-nyi TNT töltettel.

A német hadseregnél első vonalbeli löveg maradt egészen 1940-ig, amikor is felváltották a 21 cm Mörser 18 löveggel. Ezt követően kiképzésre és másodvonalbeli tüzérségként használták.

A svédek egy tucatot vásároltak 1918-ban a németektől, majd egészen 1950-ig hadrendben tartották őket. A svédek saját betonromboló lövedéket használtak, a 210 tkrv 51/65-ps R-/33 jelűt, melynek súlya 120,75 kg volt, de szórásproblémával bírt, amelyre a finnek jöttek rá.

A finnek négy darab mozsárágyút vásároltak a svédektől a téli háború alatt, habár bevetni nem tudták őket, mert nem rendelkeztek a vontatásukhoz megfelelő járművel. Ezt a problémát a folytatólagos háború előtt sikerült megoldani, majd a finnek felszerelték a 10. önálló szupernehéz tüzérségi üteget a lövegekkel. A háború után a lövegek raktárkészletre kerültek, ahonnan az 1960-as években selejtezték le őket.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Engelmann, Joachim and Scheibert, Horst. Deutsche Artillerie 1934-1945: Eine Dokumentation in Text, Skizzen und Bildern: Ausrüstung, Gliederung, Ausbildung, Führung, Einsatz. Limburg/Lahn, Germany: C. A. Starke, 1974
  • Gander, Terry and Chamberlain, Peter. Weapons of the Third Reich: An Encyclopedic Survey of All Small Arms, Artillery and Special Weapons of the German Land Forces 1939-1945. New York: Doubleday, 1979 ISBN 0-385-15090-3
  • Hogg, Ian. Twentieth-Century Artillery. New York: Barnes & Noble Books, 2000 ISBN 0-7607-1994-2
  • Jäger, Herbert. German Artillery of World War One. Ramsbury, Marlborough, Wiltshire: Crowood Press, 2001 ISBN 1-86126-403-8

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 21 cm Mörser 16 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 21 cm Mörser 16 témájú médiaállományokat.