„Fran Bošnjaković” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Energetikai tudományos munkássága: exergia |
→Energetikai tudományos munkássága: abszorpciós hűtés |
||
| 88. sor: | 88. sor: | ||
Az [[égés]]i folyamatok és a [[tüzelőanyag]]-technológiai jellemzők területén Bošnjaković professzor nagy elődeinek, [[Rudolf Plank]]nak{{wd|Q1725017}}, [[Richard Mollier|Mollier]]-nak és [[Adolph Nägel]]nek{{wd|Q365476}} munkáját vitte tovább. Vizsgálta a folyadékok [[Forrás (átalakulás)|forrásának]] folyamatát, a gőzbuborékok keletkezésének intenzitását, a buborékok növekedésének és felszállási sebességének értékeit. Még az [[1920-as évek]]ben [[Leopold Carl Friedrich Merkel|Merkel]] professzorral együtt vizsgálta a kétkomponensű keverékek viselkedését. |
Az [[égés]]i folyamatok és a [[tüzelőanyag]]-technológiai jellemzők területén Bošnjaković professzor nagy elődeinek, [[Rudolf Plank]]nak{{wd|Q1725017}}, [[Richard Mollier|Mollier]]-nak és [[Adolph Nägel]]nek{{wd|Q365476}} munkáját vitte tovább. Vizsgálta a folyadékok [[Forrás (átalakulás)|forrásának]] folyamatát, a gőzbuborékok keletkezésének intenzitását, a buborékok növekedésének és felszállási sebességének értékeit. Még az [[1920-as évek]]ben [[Leopold Carl Friedrich Merkel|Merkel]] professzorral együtt vizsgálta a kétkomponensű keverékek viselkedését. |
||
[[1938]] után, az angol [[George H. Bryan|G. H. Bryan]]-hez{{wd|Q435904}} hasonlóan Bošnjaković is kiemelt jelentőséget tulajdonított a „hozzáférhető energia” vizsgálatára. Számos kísérlettel bizonyította a hőenergia [[mechanikai munka|mechanikai munkává]] átalakítható részének (később keletkezett nevén az [[exergia|exergiának]]) kulcsszerepét az alkalmazott műszaki eljárások energetikai mérlegében. Zucker és H. Schaper szerint Bošnjaković 1938-ban publikált ''Kampf den Nichtumkehrbarkeiten'' („Küzdelem a visszafordíthatatlanságok ellen”) című szakcikke indította el az exergetika tudományos kutatását. |
[[1938]] után, az angol [[George H. Bryan|G. H. Bryan]]-hez{{wd|Q435904}} hasonlóan Bošnjaković is kiemelt jelentőséget tulajdonított a „hozzáférhető energia” vizsgálatára. Számos kísérlettel bizonyította a [[hőenergia]] [[mechanikai munka|mechanikai munkává]] átalakítható részének (később keletkezett nevén az [[exergia|exergiának]]) kulcsszerepét az alkalmazott műszaki eljárások energetikai mérlegében. Zucker és H. Schaper szerint Bošnjaković 1938-ban publikált ''Kampf den Nichtumkehrbarkeiten'' („Küzdelem a visszafordíthatatlanságok ellen”) című szakcikke indította el az exergetika tudományos kutatását. |
||
[[1953]]-ban Bošnjaković egykori rabtársa, [[Zoran Rant]]{{wd|Q8074393}} gépészmérnök, aki egyébként a [[Solvay-eljárás]]on dolgozott, kiterjesztette ezt a koncepciót, és bevezette az [[exergia]]{{wd|Q663290}} (munkavégzésre alkalmas energiahányad) és az [[anergia]]{{wd|Q65921554}} (vissza nem fordítható, nem hasznosítható energiahányad) fogalmait. Ezek révén [[a termodinamika második főtétele|a termodinamika második főtétele]] szabatosabban megfogalmazható.<ref>{{cite book | author= Hans Dieter Baehr | coauthors= Stephan Kabelac | title= Thermodynamik. Grundlagen und technische Anwendungen | edition= 16 | year= 2016 | publisher= Springer Verlag GmbH | location = Berlin, Heidelberg | page= 7 | isbn= 978-3-662-49567-4 | language= német}}</ref> |
|||
A Braunschweigi Egyetemen Bošnjaković kutatta a többkomponensű keverékek termodinamikáját, ezek viselkedését grafikus [[állapotábra|állapotábrákra]] (állapot-diagramokra) vitte fel. A többkomponensű keverékekkel kapcsolatos eredményeit többek között az [[abszorpciós hűtőgép]]ek fejlesztésében hasznosították. Foglalkozott [[plazmafizika|plazmafizikával]] is. |
|||
A lap 2021. január 19., 18:52-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
| Fran Bošnjaković | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1902. január 12. Zágráb |
| Elhunyt | 1993. október 1. (91 évesen) Stuttgart |
| Ismeretes mint | |
| Gyermekek | Branko Bošnjaković |
| Iskolái | Drezdai Műszaki Egyetem |
| Szakmai kitüntetések | |
| Grashof Commemorative Medal (1969) | |
Fran (Franjo) Bošnjaković (Zágráb, Horvát Királyság, 1902. január 12. – Stuttgart, Németország, 1993. október 1.) horvát gépészmérnök, fizikus, több műszaki egyetem tanára, akadémikus, aki munkásságát elsősorban a műszaki hőtan, a hőközlés, termodinamika és hőenergetika szakterületén fejtette ki. A hőcserélők elméletét kutatva kidolgozta a mérnöki méretezésekben máig használatos hőcserélő-hatásosság fogalmát, és azt ezt leíró Bošnjaković-féle Ψ tényezőt.[1]
Élete
Származása, iskolái
Az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Horvátország fővárosában, Zágrábban született. Apja, Srećko Bošnjaković (1865–1907) kémikus, vegyipari vállalkozó volt. A fiú 1919-től hajóépítést és gépszerkesztést tanult a Zágrábi Műszaki Főiskolán. Mesterei közül megemlítendő az ukrén-orosz Sztepan Timosenko (1878–1972), az alkalmazott mechanika tudósa és a horvát Leopold Sorta (1891–1956) hajóépítő mérnök, egyetemi tanár, a gépészeti laboratórium vezetője.
1922-ben Bošnjaković átment a Drezdai Műszaki Főiskolára, ahol kiváló tanárok működtek, köztük Leopold Carl Friedrich Merkel gépészmérnök (1892–1929), az elméleti és kísérleti termodinamika tudós kutatója.
|
|
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Egyetemi pályája
1926-ban hazatért szülővárosába, 1926–1928 között a Zágrábi Műszaki Főiskolán dolgozott tanársegédként. 1928-ban a Drezdai Műszaki Főiskolán műszaki doktorátust (Dr.-Ing.) szerzett. Doktori értekezésének címe „Tüzelőanyag-vizsgálat bombával, feszmérővel és Orsat-készülékkel” (Brennstoffanalyse mit Bombe, Manometer und Orsat-Apparat). 1928–1933 között Richard Mollier mellett dolgozott tudományos munkatársként, eközben 1931-ben megszerezte a habilitált doktori címet „Anyagtranszprt- és hőcserefolyamat gőz és folyadék között” (Stoff- und Wärmeaustausch zwischen Dampf und Flüssigkeit) című értekezésével, ekkor az egyetem magántanárává (Privatdozent) nevezték ki.[2]
1933-ban, Hitler hatalomra jutásával a jugoszláv állampolgárságú Bošnjaković helyzete tarthatatlanná vált. 1934-ben hazatért a Jugoszláv Királyságba, a Belgrádi Egyetemen ideiglenes (interim) tanári kinevezést kapott. 1936-ban meghívták a Zágrábi Egyetemre rendes tanárnak. 1935-ben Drezdában megjelent Technische Thermodynamik című monográfiája, a mérnöki termodonamika alapvető szakkönyve, amely a következő évtizedekben több javított kiadásban jelent meg Németországban, lefordították angol (Technical Thermodynamics) és orosz nyelvre is (Tyehnyicseszkaja tyermogyinamika).
1935-ben Belgrádban feleségül vette régi barátnőjét, Zlata Luburićot. Két fiuk született: ifj. Srećko Bošnjaković mérnök (1937–2014)[3] és Branko Bošnjaković (*1939) fizikus, környezetkutató.
1942–1945 között a Horvát Mérnökegyesület elnöke volt. 1945-ben a jugoszláv kommunista hatalom koholt vádakkal letartóztatta és két évi kényszermunkára küldte. 1947 tavaszán rehabilitálták. Az 1951–52-es tanévben kinevezték a Zágrábi Egyetem rektorává. Nem titkolta ellenszenvét a regnáló hatalommal szemben, bemutatkozó beszéde hatalmas botrányt okozott.
1953-ban elfogadta a Braunschweigi Műszaki Főiskola meghívását, ahol rendes egyetemi tanári minőségben kinevezték Ernst Schmidt professzor utódjává, a Hőtani Tanszék vezetőjévé és a Hőtechnikai Intézet és Gépészeti Laboratórium (Wärmetechnisches Institut und Maschinenlaboratorium) igazgatójává. A Német Mérnökegyesület (VDI) a hőtani kutatások bizottságának elnökévé választották.[2]
1961–1968 között a Stuttgarti Műszaki Főiskolán (1967-től a Stuttgarti Egyetemen) a termodinamika (műszaki hőtan) tanszékvezető tanára volt. A Braunschweigi Egyetemről több ottani kollégája is követte Stuttgartba, így Wolfgang Springe (1925–1996), Klaus Winkler (*1930) és Klaus-Jürgen Mundo (1929–2016). Tanszékéhez később további fiatal munkatársak csatlakoztak, így Tarit Kumar Bose (*1938), Klaus Penski (*1931), Johann Algermissen (1928–2007), Hans Beer (*1932) és Karl-Friedrich Knoche (1933–2016) mérnökök.[4]
1961. április 1-jén Bošnjaković professzor megalapította a Stuttgarti Egyetem Repülőgéphajtóművek Termodinamikája Intézetét, mely először egy hatalmas faépületben kapott helyet. Ennek is intézetvezető tanára volt 1968-as nyugdíjba vonulásáig.[4] Szakcsoportokat alakított az irreverzibilis termodinamika, az anyagtranszport és termokinetika, a hősugárzás és a plazmatechnika, valamint a hőközlés (hőtátvitel) tanulmányozására. Nyugállományban még több éven át vendégtanárként működött amerikai és nyugat-európai egyetemeken.[2] 1993-ban hunyt el Stuttgartban.
|
|
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Energetikai tudományos munkássága
Franjo Bošnjaković professzor a termodinamika egyik világszerte elismert szakértője volt. Rendes tagjává fogadta őt a heidelbergi és velencei tudományos akadémia, és a Braunschweigi Tudományos Társaság. 1991-ben, Jugoszlávia felbomlása és Horvátország függetlenségének kimondása után a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagjává választotta. Megkapta a Német Mérnökegyesület (VDI) Grashof-emlékérmét, továbbá kitüntették az Olasz Hőtechnikai Szövetség (Associatione Thermotechnica Italiana) és Francia Tüzelőanyag- és Energia-Intézet (Institut français des combustibles et de l’énergie) aranyérémével.[5]
Az égési folyamatok és a tüzelőanyag-technológiai jellemzők területén Bošnjaković professzor nagy elődeinek, Rudolf Planknak, Mollier-nak és Adolph Nägelnek munkáját vitte tovább. Vizsgálta a folyadékok forrásának folyamatát, a gőzbuborékok keletkezésének intenzitását, a buborékok növekedésének és felszállási sebességének értékeit. Még az 1920-as években Merkel professzorral együtt vizsgálta a kétkomponensű keverékek viselkedését.
1938 után, az angol G. H. Bryan-hez hasonlóan Bošnjaković is kiemelt jelentőséget tulajdonított a „hozzáférhető energia” vizsgálatára. Számos kísérlettel bizonyította a hőenergia mechanikai munkává átalakítható részének (később keletkezett nevén az exergiának) kulcsszerepét az alkalmazott műszaki eljárások energetikai mérlegében. Zucker és H. Schaper szerint Bošnjaković 1938-ban publikált Kampf den Nichtumkehrbarkeiten („Küzdelem a visszafordíthatatlanságok ellen”) című szakcikke indította el az exergetika tudományos kutatását.
1953-ban Bošnjaković egykori rabtársa, Zoran Rant gépészmérnök, aki egyébként a Solvay-eljáráson dolgozott, kiterjesztette ezt a koncepciót, és bevezette az exergia (munkavégzésre alkalmas energiahányad) és az anergia (vissza nem fordítható, nem hasznosítható energiahányad) fogalmait. Ezek révén a termodinamika második főtétele szabatosabban megfogalmazható.[6]
A Braunschweigi Egyetemen Bošnjaković kutatta a többkomponensű keverékek termodinamikáját, ezek viselkedését grafikus állapotábrákra (állapot-diagramokra) vitte fel. A többkomponensű keverékekkel kapcsolatos eredményeit többek között az abszorpciós hűtőgépek fejlesztésében hasznosították. Foglalkozott plazmafizikával is.
- ↑ H. Beer, E. Hahne, J.P. Hartnett (1994). „In memoriam Professor F. Bošnjaković (1902–1993)” (angol nyelven). International Journal of Heat and Mass Transfer 37 (07), 1051. o. DOI:10.1016/0017-9310(94)90190-2. ISSN 0017-9310.
- ↑ a b c d Fran Bošnjaković (pályafutás és fotó) (angol nyelven). Alchetron.com. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
- ↑ Srećko Bošnjaković (német nyelven). amac-d.de
- ↑ a b Die Geschichte des Instituts für Thermodynamik der Luft- und Raumfahrt in Stuttgart. (német nyelven) (pdf). uni-stuttgart.de/itlr. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
- ↑ W. Fratzscher, K.-F. Knoche (2004). „Fran Bošnjaković and the School of Engineering Thermodynamics in Dresden” (angol nyelven). Energy 29, 1837–1842. o. DOI:10.1016/j.energy.2004.03.054. ISSN 0360-5442.
- ↑ Hans Dieter Baehr, Stephan Kabelac. Thermodynamik. Grundlagen und technische Anwendungen, 16 (német nyelven), Berlin, Heidelberg: Springer Verlag GmbH, 7. o. (2016). ISBN 978-3-662-49567-4