A termodinamika második főtétele

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A termodinamika második főtétele, az egyik általános szemléletű megfogalmazás szerint, azt mondja ki, hogy egy elszigetelt rendszer állapota időben termikus egyensúly felé halad. A tétel egyik következménye, hogy nem létezik másodfajú örökmozgó.

Megfogalmazások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tételnek számos megfogalmazása létezik, amelyek mind kifejezik annak lényegét.

A tétel első megfogalmazójaként számon tartott Rudolph Clausius a fogalmát felhasználva határozta meg:

Nincs olyan folyamat, amely eredményeképpen a hő az alacsonyabb hőmérsékletű rendszer felől a magasabb hőmérsékletű felé adódik át.

Lord Kelvin, a munka fogalmát felhasználva, a következőképpen fogalmazott:

Nem létezik olyan folyamat, amely során egy hőtartály által felvett hő teljes egészében munkává alakítható.

Később az entrópia fogalmának bevezetésével több, általánosabb megfogalmazás is született, így páldául:

Elszigetelt rendszer entrópiája nem csökkenhet, azaz dS {\ge} 0.

Egy még általánosabb megfogalmazás pedig rávilágít az irreverzibilis folyamatok természetére:

Maguktól (spontán módon) csak azok a folyamatok mennek végbe, amelyek entrópianövekedéssel járnak.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Second law of thermodynamics című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.