A termodinamika második főtétele
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A termodinamika második főtétele, az egyik általános szemléletű megfogalmazás szerint, azt mondja ki, hogy egy elszigetelt rendszer állapota időben termikus egyensúly felé halad. A tétel egyik következménye, hogy nem létezik másodfajú örökmozgó.
[szerkesztés] Megfogalmazások
A tételnek számos megfogalmazása létezik, amelyek mind kifejezik annak lényegét.
A tétel első megfogalmazójaként számon tartott Rudolph Clausius a hő fogalmát felhasználva határozta meg:
- Nincs olyan folyamat, amely eredményeképpen a hő az alacsonyabb hőmérsékletű rendszer felől a magasabb hőmérsékletű felé adódik át.
Lord Kelvin, a munka fogalmát felhasználva, a következőképpen fogalmazott:
- Nem létezik olyan folyamat, amely során egy hőtartály által felvett hő teljes egészében munkává alakítható.
Később az entrópia fogalmának bevezetésével több, általánosabb megfogalmazás is született, így páldául:
- Elszigetelt rendszer entrópiája nem csökkenhet, azaz
.
Egy még általánosabb megfogalmazás pedig rávilágít az irreverzibilis folyamatok természetére:
- Maguktól (spontán módon) csak azok a folyamatok mennek végbe, amelyek entrópianövekedéssel járnak.
[szerkesztés] Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Second law of thermodynamics című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.


.