Camonica-völgy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Val Camonica szócikkből átirányítva)
Sziklarajzok a Camonica-völgyben
Világörökség
Sziklarajz Val Camonicából, párbajjelenet
Sziklarajz Val Camonicából, párbajjelenet
Adatok
Ország Olaszország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok III, IV, VI
Felvétel éve 1979
Elhelyezkedése
Camonica-völgy (Olaszország)
Camonica-völgy
Camonica-völgy
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 57′, k. h. 10° 18′Koordináták: é. sz. 45° 57′, k. h. 10° 18′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Camonica-völgy témájú médiaállományokat.

A Camonica-völgy, olaszul: Val Camonica vagy pontatlanul Valcamonica az Alpok déli lábainál fekvő völgy az olaszországi Lombardiában, Brescia megyében. A gleccser vájta völgyön az Oglio folyó halad keresztül. A közelben található az Iseu-tó is. Val Camonica világhíres sziklarajzairól, a térségben közel 300 000[1] petroglifa található, melyet a camunni törzs tagjai véstek, festettek rá a sziklákra i. e. 8000 körül.

Találtak olyan sziklarajzokat is, melyeket a római időkben készítettek. A rajzok kozmikus képeket, emberábrázolásokat és főképp vadászatokat, rituális jeleneteket ábrázolnak. A rajzokat 1909-ben fedezte fel Walter Laeng, bresciai geográfus Pian delle Greppe-nél, Cemmo közelében.

Az 1950-es évek óta több ezer szikla felszínén fedeztek fel rajzolatokat. 1979-ben az UNESCO a Világörökség részének nyilvánította a területet. A legszebb petroglifák a Parco Nazionale delle Incisioni Rupestri-ben láthatók.

Capo di Ponte[szerkesztés]

„Történelem előtti tanulmányok camuni központja"[szerkesztés]

Európa legnagyobb szabadtéri archívumát hozták létre a történelem előtti művészek azzal, hogy több ezer jelet véstek a 80 km hosszú Camonica-völgy (Val Camonica) sima szikláiba. Ezek az ősi mesterművek feltehetőleg 8000 évvel ezelőttől kezdve készültek, s az évezredek folyamán mind precízebbé váló alkotások ma az itt élő camuni néptörzs életfelfogásának, életmódváltozásának, mitológiai, vallási elképzeléseinek hiteles dokumentumai. Még ma is talány, hogy miért tűnt el ez a magas kultúra röviddel az időszámítás kezdete előtt.

A lombardia-i Camonica-völgy első lakóinak hagyatéka csaknem két évezreden keresztül érintetlenül pihent. Az itt élők mindegyike jól ismerte azt a szabadon álló sziklát, amit a belevésett csodálatos rajzok után a „babák sziklájának" neveztek el, valamint a többi különféle vésett ábrákkal díszített szikladarabot. A camuni nép művészeinek ábrázolásai, ezeken a jégkorszak idején simára csiszolódott sziklatáblákon, csak a 20. sz. kezdetén keltették fel a tudósok érdeklődését. Végül a 60-as évek elején Emmanuel Annati kezdett hozzá az értékes kultúrkincs módszeres kutatásához, és Capo di Ponte-nál megalapította a„Történelem előtti tanulmányok camuni központját".

Archaikus képtár[szerkesztés]

A mintegy 2400 szikladarabon több mint 40 000 sziklarajzot tártak már fel eddig, és valószínűleg még mintegy 60 000 rajz vár további kiértékelésre. Az első vésetek a Kr. e. 6. évezredben keletkezhettek. Az alkotók – szerszámként - egyszerű, élesre munkált, kemény kődarabokat használtak. A legősibb ábrázolásokra valószínűleg a Naquane melletti lelőhelyen bukkantak rá a régészek, a barlangfalakon és homokkő sziklákon különböző vadászjeleneteket találtak.

A vadászó és gyűjtögető életmódot folytató népcsoportok még sűrűn változtatták a telephelyüket, de az újkőkor kezdetén aztán fokozatosan letelepedtek, s ezzel új motívumok jelentek meg az ábrázolások között: az állattenyésztésre és paraszti földművelésre történő áttérés hiteles bizonyítékai. Megjelentek az emberi (vagy emberre hasonlító) alakzatok, ezeket kezdetben absztrakt „pálcika-figurákkal" ábrázolták, de aztán a művészek egyre nagyobb precizitással alakították ki a figurákat.

A Naquanében álló „Nagy szikla" ábrázolásainak sokrétűsége és ötletgazdagsága ragadta meg leginkább a kutatókat, s ezeket a rajzokat tartják az akkori művészek legkimagaslóbb teljesítményének. Az egymás mellett/alatt található több mint 900 képen a camuni nép a mindennapi életből mindent megörökített, A sziklarajzokon felismerhetők a nyíl vagy dárda elől menekülő szarvas vagy a zsákmányát kutató vadász, emellett a paraszti munka egyes jelenetei. Az egyik ábrán a földműves fából készült ekét húz, társa kapál, mások nyájat legeltetnek. Háborúskodások ábrázolásai is megtalálhatók. Ezekkel szemben békés képeket is találunk, pl. hatalmas nap ontja sugarait egy kunyhó felett.

Ezek a bronzkori, vagy a vaskor-ból származó rajzok összefüggő kompozíciót képeznek, s a közösségi élet jellegzetességeit is megörökítik. (Harcosok párbajban mérik össze erejüket, tánc- és temetési jelenetek ábrázolásai váltakoznak a földművelés és az őskultusz vallási szokásainak megjelenítésével.)

Művészi realizmus[szerkesztés]

Az ábrázolások stílusának változása, a tematika gazdagsága jól jellemzi a civilizáció folyamatos fejlődését. A művészi készségek fejlődtek, a kifejezésmód egyre finomabbá vált, és a képek sraffozásával reliefszerű hatást értek el.

A használati tárgyak képszerű megjelenítése, (pl. szerszámok, fegyverek és a lakóhely ábrázolása) a történelem előtti népesség magas szintű kézműves technikájának a bizonyítéka.

Az itt talált, kőbe vésett etruszk feliratok a Kr. e. IV-V. sz.-ból származnak, ezeket a feliratokat sikerült megfejteni. A feliratok közelében egy piramis alakúan kiképzett, kősziklával koronázott domborulat meghatározó eleme a Capo di Ponte mellett elterülő „Parco Nazionale delle Incisioni Rupestri"-nek (Sziklarajzok Nemzeti Parkja). Eredetileg a Würm-glaciális idején a törmelék-kőzetek tovaterjedésével keletkezett, később az eső és szél által kialakított tornyait a francia régészek „Demoiselles coiffées"-nek (Frizurás lánynak) keresztelték.

Még ma is talány a tudósok előtt, hogy miért tűnt el hirtelen a camuni kultúra Kr. e. 16 körül, röviddel a római csapatok megjelenése előtt. Az egyik legfontosabb szimbólumuk azonban kiállta az idők próbáját. A lombardiaiak a történelem előtti „rosa camuna"-t, a camuni nép "napábrázolás"-át választották jelképüknek.

Sziklaművészetet bemutató parkok[szerkesztés]

Név Falu neve Koordináta Petroglifa
1. Parco nazionale delle incisioni rupestri di Naquane Capo di Ponte é. sz. 46° 01′ 32″, k. h. 10° 20′ 57″
2. Parco archeologico nazionale dei Massi di Cemmo Capo di Ponte é. sz. 46° 01′ 52″, k. h. 10° 20′ 20″
3. Parco archeologico comunale di Seradina-Bedolina Capo di Ponte é. sz. 46° 02′ 00″, k. h. 10° 20′ 29″
4. Parco archeologico di Asinino-Anvòia Ossimo é. sz. 45° 57′ 19″, k. h. 10° 14′ 47″
5. Parco comunale delle incisioni rupestri di Luine Darfo Boario Terme é. sz. 45° 53′ 20″, k. h. 10° 10′ 46″
6. Parco comunale archeologico e minerario di Sellero Sellero é. sz. 46° 03′ 26″, k. h. 10° 20′ 29″
7. Parco archeologico comunale di Sonico Sonico é. sz. 46° 10′ 07″, k. h. 10° 21′ 20″
8. Riserva naturale Incisioni rupestri di Ceto, Cimbergo e Paspardo Ceto (Nadro)
Cimbergo
Paspardo
é. sz. 46° 01′ 06″, k. h. 10° 21′ 10″

Források és irodalom[szerkesztés]

  • A Világ természeti csodái és kultúrkincsei (UNESCO sorozat 3. kötet: Dél-Európa) Alexandra K. 1998. ISBN 9633673453
  • Maurizio Mazzola: Dolomiten – 2000/2005. Orempuller Edit. Trento
  • Fajth T. – Dombi J.: Itália – Bp. 1978. Panoráma K. – ISBN 9632431197
  • A tartalom szakmai része a wikipedia.de és wikipedia.it azonos szócikkeire is támaszkodik.
Val Camonica

Térképek [2][szerkesztés]

  • Editori Tabacco: Dolomiti Tirolo 2005 M = 500 000 – ISBN 9788883150531
  • ADAC Auto Atlas Europa 2004/2005. - ISBN 3826413741
  • Freitag-Berndt: Wander- Rad- und Freizeitkarte WK 022 – ISBN 9783850847032
  • Freitag-Berndt: Freizeitführer WK 022 - ISBN 9783850847032
  • Freitag-Berndt: Tirol / Vorarlberg 2005. - M: 1:200 000
  • Freitag-Berndt: Osttirol / Kärnten 2005. - M: 1:200 000
  • Freitag-Berndt: Svájc 2005. M = 1: 450 000

Ideiglenes képgaléria[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 'Introduzione all'arte rupestre della Valcamonica su Archeocamuni.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 11.)
  2. Val Camonica települései: Angolo Terme | Artogne | Berzo Demo | Berzo Inferiore | Bienno | Borno | Braone | Breno | Capo di Ponte | Cedegolo | Cerveno | Ceto | Cevo | Cimbergo | Cividate Camuno | Corteno Golgi | Costa Volpino | Darfo Boario Terme | Edolo | Esine | Gianico | Incudine | Losine | Lovere | Lozio | Malegno | Malonno | Monno | Niardo | Ono San Pietro | Ossimo | Paisco Loveno | Paspardo | Pian Camuno | Piancogno | Pisogne | Ponte di Legno | Prestine | Rogno | Saviore dell’Adamello | Sellero | Sonico | Temù | Vezza d’Oglio | Vione
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Camonica-völgy témájú médiaállományokat.