Tu–16

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Tu–16
Egy Tu–16 őrjáraton 1985 januárjában
Egy Tu–16 őrjáraton 1985 januárjában

Funkció nehéz bombázó repülőgép
Gyártó Kujbisevi Repülőgépgyár, Voronyezsi Repülőgépgyár, Kazanyi Repülőgépgyár
Tervező Tupoljev
Sorozatgyártás 19531963
Gyártási darabszám 1507 (és 2 prototípus)
Fő üzemeltetők Szovjetunió, Egyiptom, Indonézia, Irak

Első felszállás 1952. április 27.
Háromnézeti rajz
Tupolev Tu-16.svg
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tu–16 témájú médiaállományokat.

A Tu–16 (NATO-kódja: Badger) a Szovjetunióban a Tupoljev tervezőiroda (OKB–156) által az 1950-es években kifejlesztett sugárhajtású bombázó repülőgép. A Szovjetunión kívül Egyiptom, Irak, Szíria és Indonézia is rendszeresítette. Kínában licenc alapján H–5 jelzéssel gyártották. 1953–1963 között három repülőgépgyárban folyt a sorozatgyártása, ezalatt több mint 1500 darabot építettek. A típus több mint öt évtizeden keresztül állt szolgálatban. Számos típusváltozatát fejlesztették ki, többek között robotrepülőgép-hordozó, légi utántöltő, felderítő és rádióelektronikai harcra alkalmas változata készült. A Tu–16-os szolgált alapul a Tu–104-es utasszállító repülőgép kifejlesztéséhez.

Története[szerkesztés]

A második világháborút követően, a hidegháború kezdetével merült fel az igény a szovjet légierőben egy olyan nagy hatótávolságú bombázó repülőgép iránt, amely alkalmas az európai és ázsiai amerikai katonai támaszpontok, az Egyesült Államokkal szövetséges országokban a politikai, gazdasági és ipari központok, valamint az Egyesült Államok szövetségesei flotta-csoportjainak és tengeri szállítási útvonalainak támadására. Ezekre a feladatokra a második világháborút követő évekre kifejlesztett és hadrendbe állított Tu–4 bombázó nem bizonyult alkalmasnak. A szovjet katonai vezetés a Tu–4-nél gyorsabb és nagyobb fegyverterhelésű bombázó repülőgépet igényelt.

A Tupoljev tervezőirodában már 1947–1948-tól folyt előzetes kutató- és tervezési tevékenység nyilazott szárnyú, nagy sebességű sugárhajtású bombázó repülőgépek megalkotására.

Műszaki jellemzői[szerkesztés]

Hajtóművek[szerkesztés]

A szárnytőben elhelyezkedő hajtóműgondola

A hajtóműveket a szárnytőbe, a törzs oldalának alulsó részén építették be, a szárny hátsó főtartója mögötti részen. A hajtóműveket a 43. és a 46. számú törzskeretekhez rögzítették. Az első változatba a Mikulin AM–3 gázturbinás sugárhajtóművek kerültek. 1958-tól a növelt tolóerejű AM–3M, majd 1961-től a még nagyobb tolóerővel rendelkező AM–3M–500 típusú hajtóműveket építették be.

A Tu–16 hajtóművei T–1 vagy TSZ–1 jelű kerozinnal üzemeltek. A 72 tonnás normál felszálló tömeg esetén a gépbe 34 360 kg kerozint lehetett tankolni, ez térfogatban T–1-es kerozin esetén 41 400 l-t, TSZ–1 jelű kerozin esetén 43 750 l-t jelent. Az üzemanyagtartályok teljes térfogati kapacitása 43 800 l, melyet 27 darab tartály alkot. A tartályok tízes csoportokban vannak elhelyezve, mindegyik hajtóműnek 5–5 tartálycsoport áll rendelkezésre. Az üzemanyagnak a hajtóművekhez történő szállítására 12 db ECN–T típusú elektromos üzemanyag-szivattyút építettek be. Az egyes tartályok kifogyasztását a SZETSZ–60D típusú üzemanyag-rendszer automatikusan szabályozta. Az összes szárnytartály, valamint a törzstartályok közül az 1-es, 2-es és 5-ös esetében lehetőség volt az üzemanyag vészleeresztésére.

Alkalmazása[szerkesztés]

Típusváltozatok[szerkesztés]

  • Tu–16 – Az 1953-tól gyártott alapváltozat.
  • Tu–16AAtombomba hordozására alkalmas változat, melyet 1954-től gyártottak. Az atomfegyver miatt a bombatér hőszigetelt. Ez a legnagyobb darabszámban készült típusváltozat, 453 darabot gyártottak belőle.
  • Tu–16AFSZ – Légi fényképező változata, amely a bombatérben a fegyverzet helyett egy AFA–42/20 típusú légi fényképezőgépet hordozott. Egy gépet építettek át, melyet a Bajkál–Amur-vasútvonal légi felmérésére használtak.
  • Tu–16B – Kísérleti változat, melyet két RD16–15 típusú gázturbinás sugárhajtóművel szereltek fel. Ez a hajtómű az RD–3-as gázturbina nagyobb tolóerejű és kisebb fogyasztású változata, sorozatban azonban nem gyártották.

Műszaki adatok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Yefim Gordon, Vladimir Rigmant: OKB Tupolev – A history of design bureau and its aircraft, Midland Publishing, 2005, ISBN 1-85780-214-4 / 978 1 85780 214 6, pp. 137–146.
  • Viktor Jurjevics Markovszkij: Raketanoszec Tu–16. Triumf szovetszkovo aviaproma, Jauza kiadó, Moszkva, 2015, ISBN 978-5-699-83723-6

Külső hivatkozások[szerkesztés]