Tu–107

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tu–107
Funkció katonai teherszállító repülőgép
Gyártó Tupoljev / 22. sz. Állami Repülőgépgyár
Tervező Tupoljev
Gyártási darabszám 1
Fő üzemeltetők Szovjetunió

Első felszállás 1958
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tu–107 témájú médiaállományokat.

A Tu–107 a szovjet Tupoljev-tervezőiroda katonai szállító repülőgépe. Csak egy prototípusa készült el, a fejlesztési programot később törölték. A gép alapjául a Tu–104 utasszállító repülőgép szolgált.

Története[szerkesztés]

A Tupoljev-tervezőiroda (OKB–156) 1956 márciusában kapott megbízást a szovjet kormánytól a Tu–104A utasszállítón alapuló katonai szállító repülőgép kifejlesztésére. A prototípus 19561957-ben készült el a kazányi 22. sz. Állami Repülőgépgyárban, ahol egy Omszkban készült, Tu–104A változatú sorozatgyártású példányt alakítottak át. A gyári berepüléseket 1958-ban végezték, ezt követően, 1959-ben a repülőgépet átadták a légierőnek csapatpróbára. A repülőgép azonban nem bizonyult optimális megoldásnak deszant és katonai szállítási feladatokra. Az ejtőernyősök ugrásánál például zavaró volt a szárnytőben elhelyezett hajtóművek okozta örvénylés. 1959-ben a szállítási és deszant célokra alkalmasabb An–12 rendszeresítése mellett döntött a szovjet vezetés, így a Tu–107 fejlesztési programját leállították. Az egyetlen elkészült gépet a deszant csapatok tovább használták, hosszabb ideig Rjazanyban állomásozott. A géphez több ejtőernyős világrekord kapcsolódik.

Jellemzői[szerkesztés]

Hasznos terhelése 10 t (különleges esetekben 15 t) lehetett. A teher be- és kirakodására a törzs szárny mögötti részén, alul leereszthető, rámpaként is szolgáló teherajtót alakítottak ki. A repülőgép 70 (szükséghelyzetben 90–100) fő felfegyverzett ejtőernyős katonát, vagy könnyű haditechnikai eszközöket (például ASZU–57 önjáró löveg, GAZ–63 és GAZ–69 terepjáró, D–1 és D–4 lövegek AT–L5 tüzérségi vontatóval együtt) szállíthatott. A tehertér nem volt hermetizálva, ezért a deszantos katonák szállítása oxigénmaszkban történt. A tehertér azonban fűthető volt, ehhez a hajtóműből vezettek el forró levegőt. Személyzete maximálisan nyolc fő volt.

A katonai alkalmazásnak megfelelően a gép önvédelmi fegyverzetet kapott. A DK–7TSZ távvezérlésű fegyverrendszer két AM–23 gépágyúját, valamint a televíziós célzóberendezését és a radarját a farokrészben, a függőleges vezérsík alatt helyezték el. A repülőgépet felszerelték Szirena–2 besugárzás-jelzővel és SZRZO–2 barát–ellenség jeladóval is.

Műszaki adatok[szerkesztés]

Általános adatok[szerkesztés]

  • Tervező: Tupoljev
  • Első repülés: 1958
  • Személyzet: 5–8 fő

Méret- és tömegadatok[szerkesztés]

  • Hossz: 38,85 m
  • Fesztáv: 34.54 m
  • Magasság: 11,90 m
  • Szárnyfelület: 174,40 m²
  • Üres tömeg: 43 000 kg
  • Maximális felszállótömeg: 76 000 kg
  • Maximális hasznos terhelés: 10 000 kg teher, vagy 70 fő (szükséghelyzetben 15 000 kg teher, vagy 90–100 fő)

Hajtóművek[szerkesztés]

Repülési adatok[szerkesztés]

  • Utazósebesség: 775 km/h
  • Legnagyobb sebesség: 900 km/h
  • Utazómagasság: 11 200 m
  • Hatótávolság: 3020 km

Források[szerkesztés]